Vesét tessék!
2007. november 19.
Magyarországon évente kb. 300 veseátültetést hajtanak végre, míg körülbelül ezren vannak várólistán. A dialíziskezelésen részt vevők száma hat ezer körül van. A dialíziskezelés kényelmetlen, fájdalmas, és jelentősen rontja az életminőséget: a betegnek hetente többször több órát kórházban kell töltenie, amíg átmossák a vérét. Emellett dolgozni, utazni, normális életet élni csaknem lehetetlen. Arról szemérmesen hallgatni szokás, hogy a várólistán levők közül évente hányan halnak meg, illetve válnak a transzplantációra alkalmatlanná. Ugyanakkor a művese-kezelésre szoruló betegek száma évente 6-8 százalékkal nő.
Az átültetésre használható, ideális vese fiatal, egészséges donortól származik. A motoros balesetekben elhunytak kiválóan megfelelnek, de a legjobb az élődonortól származó vese lenne. Magyarországon azonban 100 veseátültetésre csupán mintegy kettő élődonortól származó vese jut, míg például Norvégiában 40. Ez az adat megdöbbentő. (tovább…)
Az egészségügyi erőforrások hatékony elosztásához szükség van arra, hogy az egészségi állapotokat — betegségeket, fogyatékosságokat — értékelni tudjuk. Ha nem tudjuk, hogy rosszabb-e mozgássérültnek lenni, mint cukorbetegnek, nem tudjuk megmondani, hogy miként osszuk el a rendelkezésre álló forrásokat a mozgássérültek rehabilitációja és a cukorbetegek kezelése között. Ha nem tudjuk meghatározni, hogy egy adott beavatkozástól várható javulásnak mekkora értéke van, akkor nem tudjuk eldönteni, hogy érdemes-e ezt a beavatkozást a társadalombiztosításnak finanszíroznia. 
