Születés
2007. november 8.
Első bejegyzésnek egy aktuális téma: az otthonszülés. Az utóbbi hetekben több esetben kórházba kellett szállítani otthonukban szülő nőket és csecsemőiket. Szeptember közepén egy kisbaba válla elakadt a szülőcsatornában és az újszülött a kórházba szállítást követően meghalt. Geréb Ágnes, a szülést levezető orvos itt számol be az esetről.
Magyarországon évente 98 ezer szülésből 5-600 nem kórházban történik, de ebből csak 2-300 eset a tervezett otthoni szülés. Tavaly kórházi születés során 40 csecsemő halt meg. Az elmúlt bő másfél évtizedben eddig kb. 3300 otthoni szülés során 3 csecsemő halt meg.
Ezeket az adatokat a sajtóból szedtem össze innen-onnan, mivel hivatalos statisztikák, megbízható adatok nincsenek. Ugyanakkor mind az ismert számok, mind a nemzetközi felmérések az mutatják, hogy az otthoni szülés kockázata nem magasabb, mint a kórházi szülésé — aminek persze részben az az oka, hogy a komplikációktól tartók nyilván inkább a kórházi szülést választják.
Egy több kutatás eredményeit összegző nemzetközi tanulmány szerint az otthoni szülés kevésbé kockázatos, mint a kórházi: a perinatális halandóság hasonló a két esetben, az otthon született csecsemők közvetlenül születés után egészségesebbek, mint kórházi társaik, és otthoni szülésnél kevesebb orvosi beavatkozásra van szükség. (Forrás: Ole Olsen, “Meta-analysis of the Safety of Home Birth.” Birth 24 (1), 1997, 4–13. Absztrakt)
Mindezek ellenére a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalást adott ki az otthon szülésről (nem először), amelyben azt áll, hogy „az otthon szülések kockáztatják az édesanyák és újszülöttek egészségét, életét. … A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium megítélése szerint tehát az otthon szülés súlyos magzati kockázatot, vészhelyzetet jelenthet”.
Szögezzük le: a szülés valóban kockáztatja az édesanyák és az újszülöttek életét és egészségét. A kórházban is — sőt, ha hihetünk a fent hivatkozott tanulmányoknak, a kórházban nem kevésbé. A kulcskérdés az, hogy az otthoni és a kórházi születés veszélyei közötti különbség indokolhatja-e, hogy az állampolgárok önrendelkezési jogát korlátozzuk. A bizonyítás terhe itt egyértelműen a jogot szűkíteni kívánókra, jelen esetben az otthoni szülést ellenzőkre hárul. Egyelőre adósak az érveikkel. Mintha azt gondolnák, hogy elég azzal riogatni az embereket, hogy az otthoni szülés „vészhelyzet”.
A Kollégium állásfoglalásából kihámozható érv szerint „nem teremthetők meg a biztonságos szülésvezetés azon szakmai feltételei, amelyek a kórházak szülészeti osztályán rendelkezésre állnak”. Hát teremtsük meg őket! Ebben a szellemben az Egészségügyi Minisztérium bejelentette, hogy új törvényt alkot, ami jövő évtől szabályozná az otthoni szülést. De a tervezet rendkívűl szigorú feltételeket vezetne be: nem lehetne otthon szülni veszélyeztett terhesség esetén, ikerszülésnél, ha a magzat súlya túl nagy, ha a kismama Rh-negatív vércsoportú, illetve 35 év felett. A szülőorvosnak tíz év gyakorlattal kell rendelkeznie, előre értesítenie kell a legközelebbi kórházat, mentőautót kell készenlétbe állítania komplikáció esetére, stb., stb., stb.
Mi indokolja a törvénytervezet drákói szigorát? Semmi. Nincs a világon még egy ország, ahol ilyen szigorú feltételekhez kötnék az otthoni szülést. Ami itt szerepet játszik, az az emberekkel szembeni bizalmatlanság: az a mélyen gyökerező hit, hogy a páciens ne szóljon bele abba, mi a jó neki. Az a lenéző vélekedés, hogy az emberek buták, nem lehet rájuk bízni, hogy saját és születendő gyermekeik érdekeit szem előtt tartsák és ennek megfelelően döntsék el, milyen körülmények között akarnak életet adni. És persze aminek tanúi vagyunk, az egyben a régi, jól ismert fogás: ha valamilyen tevékenységet meg akarsz akadályozni, gördíts elé minél több adminisztratív és bürokratikus akadályt. Add meg a jogot minden nőnek, hogy otthon szüljön, de növeld sokszorosára a jog gyakorlásának költségeit.
Címkék: Magyar Orvosi Kamara, szülés
2007. november 20. 09:58
Az otthonszülési statisztikák megbízhatóak? Ott az említett endogenitás, hogy nem marad otthon, akinek nagyobb a kockázata. Emellett két másik torzító hatás is van: 1, az otthon születő gyerek nem biztos hogy felbukkan bárhol 2, az otthon szülők jelentős része magas társadalmi státuszú, egészségére többet fordító ember.
Jobban tetszene egy olyan elemzés, ami megmutatja hogy egy kellően valószínű probléma (1 %) fellépése esetén milyen a várható egészségkárosodások esélye (valamiféle maximin elv) – ennek lexikografikusan alárendelve fogadható el a költség-haszon elv.
Az otthonszülés egyébként szerintem inkább szimbólum, a magyar szülészeti ellátás működésével szembeni kritika.
2007. november 21. 16:00
Az is megérne egy kutatást, hogy manapság a kórházban szülő nőknél miért nőtt meg annyira a császármetszések száma? Ha jól tudom, az utóbbi években igen magasak az arányok. Feltehetőleg közre játszik ebben az is, hogy az állam a császármetszések után nagyobb jövedelmben részesíti a kórházat (avagy az orvost, ki tudja?).
Tehát a kórházaknak érdekében áll, hogy minél több nő szüljön intézményes falak között, ahol simán kés alá fektetik az anyákat egy kis oxigényhiányra, vagy túlsúlyra hivatkozván.
A kismamák pedig a rengeteg rémhír hallatán egyre inkább elbátortalanodnak a szülés természetességétől.
2007. november 26. 22:21
A fejlett országokban a császármetszések aránya 10-15%, Nagy-Britániában 20%, az USA-ban 30% körüli, míg a legfrisebb hírek szerint nálunk már a szülések harmada ilyen.
És még ezt is találtam:
Egy szülésért térített OEP-finanszírozás összege (2007):
Hüvelyi szülés: 91,000 Ft.
Hüvelyi szülés, epidurális érzéstelenítéssel: 102,000 Ft.
Császáros szülés 2006.: 190,000 Ft.
2007. december 13. 14:43
Sajnos kevés olyan jóérzésű orvos van aki a többi ellen vallana.
Az orvosnak, ahogy Greg leírta, anyagi többletet jelent, ha nem is direkt módon, a császár, de nem is ez a probléma, hisz a csík ott marad és ez elég erős ellenérv. Az igazi probléma a gátmetszés, hisz az is többlet bevétel a kórháznak és még csak esélyed sincs, hogy rájuk bizonyítsd, hogy nem lett volna szükséges. Ez viszont egy elég erős érv az otthon szülés ellenzőinek a kezében, hogy otthon ilyet nem lehet csinálni, de a statisztikák meg bizonyítják, hogy szükség van rá… Felháborítóan gyalázatos amit magyarországon szülészek orvoslás gyanánt művelnek a nőkkel!
2008. január 3. 15:18
Egyetértek azzal, amit BG és Greg sugallnak: az otthonszülés okozta “piacvesztés” lehetősége is erősen szerepet játszhat az otthonszülést ellenzők ellenérzésében. Főleg egy olyan helyzetben, amikor a születések száma egyébként is épphogy stagnál.. (ez magyarázza az arányaiban egyre több császárt is, amivel kapcsolatban idén már több vizsgálat is indult Magyarországon.
Pontosan ez a gyakorlat (ti., hogy ne kínozzuk a szülő nőt fölösleges beavatkozásokkal), illetve az orvosok lekezelő “bedside manner”-je az, ami miatt sok nő (én is) nemigen akar kórházban szülni. Barátaim között otthonszültek és “kórháziak” is vannak – soha senkit nem alázott még porig bába vagy dúla, senkinek nem tűntek el értéktárgyai szülés alatt, senki férje nem akarta még leütni az otthon segítőket. Kórházi horrortörténetekkel tele van az ország.
A szülő nő értelmi képességeinek teljes birtokában van, ugyanakkor talán a legkiszolgáltatottabb helyzetben egész életében. Talán lehetne tényezőként kezelni az őt érintő döntésekben.
2008. január 5. 07:39
Teljesen egyetértek. BG és Greg (ugyanaz).