Vesét tessék!
2007. november 19.
Magyarországon évente kb. 300 veseátültetést hajtanak végre, míg körülbelül ezren vannak várólistán. A dialíziskezelésen részt vevők száma hat ezer körül van. A dialíziskezelés kényelmetlen, fájdalmas, és jelentősen rontja az életminőséget: a betegnek hetente többször több órát kórházban kell töltenie, amíg átmossák a vérét. Emellett dolgozni, utazni, normális életet élni csaknem lehetetlen. Arról szemérmesen hallgatni szokás, hogy a várólistán levők közül évente hányan halnak meg, illetve válnak a transzplantációra alkalmatlanná. Ugyanakkor a művese-kezelésre szoruló betegek száma évente 6-8 százalékkal nő.
Az átültetésre használható, ideális vese fiatal, egészséges donortól származik. A motoros balesetekben elhunytak kiválóan megfelelnek, de a legjobb az élődonortól származó vese lenne. Magyarországon azonban 100 veseátültetésre csupán mintegy kettő élődonortól származó vese jut, míg például Norvégiában 40. Ez az adat megdöbbentő.
Nemcsak mi állunk nagyon rosszul. Az Egyesült Államokban körülbelül 70 ezren vannak várólistán és évente 17 ezren kapnak új vesét, de ugyanakkor majdnem 4 ezren meghalnak, mielőtt sorra kerülnének. Ellentétben az Egyesült Államokkal, nálunk az agyhalott beteg szervei eltávolíthatók, hacsak az illető nem rendelkezett korábban másképpen. De az átültethető szervek hiányát ez az intézkedés sem enyhíti.
Sokszor felvetődött már, hogy ha az önkéntesség nem segít a hiány enyhítésében, akkor célszerű lenne gazdasági ösztönzőket alkalmazni — magyarul, lehetővé tenni, hogy az élődonor pénzt vagy egyéb juttatást kapjon. Élő vesedonornak lenni nem különösebben kockázatos dolog. A veseeltávolítás műtéti kockázata 0.03% körül van, ami elhanyagolható. Egy vesével élni nem kockázatosabb, mint kettővel. Egy kutatás szerint 430 donor közül, akik 1964 és 1994 között estek át a műtéten, senki sem halt meg veseelégtelenség miatt — viszont mindannyian megmentettek egy életet. A transzplantáció esetenként több tízmillió forintot takarít meg a társadalombiztosításnak, az új veséhez jutott beteg pedig még évtizedekig élhet és dolgozhat.
A veseeladás elleni legfőbb érv szerint a szervkereskedelem a donorok kizsákmányolásához vezetne. Nem könnyű azonban pontosan megfogalmazni, hogy miben is állna a kizsákmányolás. Én például a megfelelő áron hajlandó lennék eladni az egyik vesémet. Miért lennék kizsákmányolva, ha rengeteg pénzért, önkéntesen, a megfelelő információk birtokában pénzt fogadok el a vesémért, miközben valakinek az életét is megmenthetem?
Persze valószínűleg az az összeg, amit én kérnék, túl nagy lenne ahhoz, hogy a vesebeszerzés költséghatékony legyen. Ám vannak nálam szegényebb emberek, akik kisebb összegért is hajlandóak lennének donorrá válni. Nekik sokkal többet jelentene az az összeg, amihez élődonorként hozzájuthatnak. Ha a jobbmódútól vesét elfogadni nem kizsákmányolás, miért lenne az a szegénytől? A kockázat minimális — és ne feledjük, hogy a szegények amúgy is sokkal több kockázatot vállalnak, mint a középosztály tagjai. Munkahelyeik veszélyesebbek, életkörülményeik rosszabbak, tartalékaik kisebbek.
Miért bántja mégis sok ember igazságérzetét a felvetés? Tény, hogy például az amúgy sem gazdag Iránban, ahol az élődonorok kapnak javadalmazást, a donorok túlnyomó része a legszegényebbek közül kerül ki. De ez önmagában nem feltétlenül baj, hiszen a rendszerrel elvileg mindenki jól jár: a donor pénzhez vagy más javadalmazáshoz jut, a beteg új, egészséges vesét kap, az állam pedig megspórolja a művese-kezelés költségeit.
Nekem úgy tűnik, hogy erkölcsi fenntartásaink nem a kínálati, hanem a keresleti oldallal kapcsolatosak. Ami ellen igazságérzetünk tiltakozik, az nem az a lehetőség, hogy az állam pénzért megveszi a legszegényebbek szerveit, hanem inkább az, hogy a gazdag — értsd: nyugati — beteg számára jelentéktelen összegért hozzájut egy szegény — értsd: fejlődő világban élő — ember szervéhez, ahogy ez Iránban, Pakisztánban, és más országokban történik.
Éppen ezért a beszerzés és elosztás állami feladat kell hogy legyen. Az élődonoroknak szigorú feltételeknek (pszichológiai és egészségügyi vizsgálat, kötelező várakozási idő, stb.) kellene megfelelniük; az államnak pedig biztosítania kell, hogy anyagi helyzetüktől függetlenül a legrászorultabb betegek jussanak először veséhez. Ha az elosztás igazságos, a rendszer hatékony és méltányos lehet. Ezen Magyarországon is érdemes lenne elgondolkodni.
Címkék: szervkereskedelem
2007. november 20. 11:31
Hello Greg!
Engem tobb szempontbol is meglepett amit irsz. Az elso:
“Persze valószínűleg az az összeg, amit én kérnék, túl nagy lenne ahhoz, hogy a vesebeszerzés költséghatékony legyen. “
Neked miert er tobbet a biztositasi alapon gyakorlatilag ertektelen masodik vesed, mint masoknak?
De ugy altalaban is kerdes, hogy az emberek miert nem adjak onkentesen at a vesejuket, ha azzal semmit se veszitenek.
A korulottem uloknek felvetettem a kerdest, es viszonylag gyorsan arra jutottunk, hogy habar az 1 vese tenyleg nem tunik kockazatosnak, a mutet maga azert mindig kockazatos, es konnyen lehet, hogy ez ellen nem vagy biztositva.
A masodik megjegyzesem az allami szerepvallalashoz kapcsolodik. Mult heten olvastam valahol (most eppen ezt a hivatkozast talaltam), hogy a hollandok azt tervezik, hogy penz helyett halalig tarto eletbiztositast adnanak a donoroknak. Persze ettol meg a kivalasztas, stb mind marad, de talan meg jol is fogjak csinalni.
2007. november 20. 18:48
Nem tudok olyan kutatásról, ami azt vizsgálta volna, hogy milyan indokok miatt vonakodnak az emberek élő vesedonorrá válni, bár biztos van ilyen. De nem nehéz kapásból néhány hipotézist megfogalmazni:
- az emberek alulinformáltak, nincsenek tisztában a veseadás valódi (alacsony) kockázatával;
- máshogy értékelik a veszteségeket, mint a nyereségeket, a veseadást pedig veszteségnek, áldozatnak tekintik (ellentétben mondjuk hasonló kockázatú plasztikai műtétetekkel)
- az emberek mérsékelten altruisták; sok élődonor csak közeli hozzátartozó megsegítése érdekében vállalja a veseadást (a magyarországi élődonorok száma annyira alacsony, hogy sejthetően csak ilyen esetek fordulnak elő)
- ebben az esetben az emberek extrém kockázatkerülők, aminek oka lehet, hogy a valószínűséget nem veszik figyelembe (ezt probability neglect-nek hívják a pszichológusok)
- szigorú társadalmi normák szabályozzák, hogy az ember mit tehet meg a testével és a szerveivel (nem véletlenül nehéz gyógyszertesztekhez önkénteseket találni).
2007. november 21. 13:47
Hello Gergő,
Szerintem azért abban lehet némi kizsákmányolás, hogy vkitől, akinek ugyanolyan jóa veséje kevesebbért veszik meg a veséjet. Mitől ér az az ember vagy annak bármelyik testrésze kevesebbet. elvileg minden embernek egyenlő a méltósága. Elvileg jogegyenlőség is van. Lehet, hogy ez idealista hozzáállás.
Ha viszont meg szabnak egy árat és azért ( annál többért nem) megveszik bárkitől megveszik, az akrár korrekt is lehet. De, ha az egyiktől drágábban a mádiktól olcsóbban vesszeük. Pusztán a társadlmi pozició és nem a vese “minösége” alapján, az szerintem gáz.
2007. november 21. 16:59
Nekem nagyon veszélyes doldognak tűnik a pénzbeli “jutalmazás”. Gondolok itt a szervkereskedelem miatt bűncselekményekre. A holland példa sokkal szimpatikusabb (pénz helyett halalig tarto eletbiztositas a donoroknak), ez ugyanis nem a bűnözőket motiválná.
2007. november 21. 17:50
Na en is hozzaszolok: szamomra az a megdobbento, hogy a csaladtagok nem donalnak tobbet. Ha nekem valamelyik hozzatartozom (hozzamtartozo?) elet-halal kozott lebegne, nem hezitalnek. lehet, hogy ez is az alulinformaltsag miatt van, azaz nincsenek tisztaban a donorok, hogy a rizikofaktor minimalis, a beteg tulelesi eselye pedig szupcsi jo? Az orvosok kotelessege lenne ezt kozolni minden ilyen beteg felbukkanasakor. Hogy kene szolni?
Egy masik kerdesre is szeretnek valaszolni: nyilvanvalo, hogy egy videki munkanelkulinek, de meg egy nemzetkozi aruhazlanc penztarosnojenek, vagy vegyunk egy altalanos iskolai tanart, akinek sokkal kevesebbert is megeri penzze tenni az egyik vesejet, mint pl. e cikk irojanak, akinek nincsenek megelhetesi gondjai. Miert lenne az problema, ha a beteg valaszthatna: van filozofus vese xxxxxx-ert, vagy szatyorgyarban harommuszakozo vese x-ert. Szerintem mindegyik elkelne.
2007. november 23. 15:22
Manc Franciska,
Én azt gondolom, hogy legolcsóbban a harmadik világból lehetne szervet vásárolni. De az , hogy valaki mindenét még a szerveit eladja olcsón, hogy legyen még két napig kajája. Ez még nem fogja a mély szegénységből kirántani, jelentősen javítva ezzel életkörülményeit.
Tehát hiába érvel szerző amellett, hogy ez nem kizsákmányolás, ha fentiekbe belgondolunk mégis annak tűnik.
Másrészt akkor már lassan használhtjuk bioetika helyett a biofasizmus vagy biorasszizmus kifejezéseket is. Arra gondolok, hogy az értéktelen fekete, ázsiai, indiai stb. szerv meghosszabítja az értékes fehér (ne mondjam árja, szittya akármilyen) életet. Nyilván ez már erőltetett gondolat menet, de egyesekben ilyen beteg gondolatokat is szülhet a dolog. Hallottam ilyen véleményt, persze nyilván viccnek szánta az illető.
2007. november 23. 19:18
A bangladesi veséje büdös az általa két fillérért , rossz munkakörülmények között varrt focilabda meg jó ajándék a gyerekeknek? Vesével miért ne lehetne fair trade-elni úgy, mint kávéval. Éppen a szabályozott piacok alkalmasak az ilyen szempontok figyelembevételére. Lóri, láttál már Fókuszt? A szívszaggató beszámolókban a kisfiú/kislány aki szervátültetésre vár általában vagy baromi szegény családba született vagy ennek alhalmazaként cigány is. Ezek a gazdag kövér fehéremberről szóló joker érvek eléggé sántítani szoktak (lásd. Michael Moore filmes munkásságát).
Szerintem egy jól szabályozott nemzetközi piac frankóbb, mint amikor eladja valaki a veséjét, de a pajtában, ahol műtik még kipakolják a máját is, a maradékot meg eldobják
2007. november 26. 09:57
Hajrá, Gregg.
Íme az említett, a WSJ alapján írt szemle:
http://www.metazin.hu/node/1123
2007. november 26. 12:32
Quitz, szerinted, hol van az a frankó jól szabályzott piac? Amikor ma az a trend hogy a gazdasági erő koncentrálódik. És nyilván nem azért, koncentrálódik a tőke, hogy erőfölényét ne érvénysítse. A fair-trade pedig sajnos gyermekcpőben jár, bármennyire tiszteletre méltó kezdeményezés is. Igen ez már-már demagógiába hajló érvelés, de attól sajnos még igaz.
2007. november 26. 16:49
Lóri, esetleg meg lehetne próbálkozni azzal a szervpiaccal, erre utaltam. Ahogy prosititució, az alkohol fogyasztás, a könnyűdrogok, a szerencsejáték legalizálása is szerevzett bűnözés visszaszorulásához vezetett, úgy a szervpiac legalizálása is eredményezhetne jobb viszonyokat. Ma a létező szervkereskedelem olyan, mint az embercsempészet, a legkiszolgáltatottabb az akit csempésznek, talán ezzel lehetne kezdeni valamit.
Kedves Pogonyi. Pont ez az amit nem bírok a Metazin-ban. Járjátok a blogokat, és ami izgi, arra összeollóztok néhány Washington Times (mu-ha-ha) cikket alátámasztásnak. Miért nem lehet hivatkozni egy tisztességesen megírt, magyar nyelvű blog bejegyzést? Azért, mert a Bognár név nem olyan egzotikus? Vagy nem bírjátok elviselni, hogy a Metazinen kívül másnak is van gondolata kurrens problémákról?
Még hozzászólást sem lehet írni hozzátok. Félő, hogy kiderülne, hogy a közönségetek olvasottabbak nálatok?
- Gregtől bocs, hogy ide írtam, de a Metazinen nem lehet kommentezni, és már régóta belémszorult ez. Ráadásul, mint a Koh-I-Noor gyémántot lengeti Pogonyi a lopott témát. -
2007. november 26. 21:51
Köszönöm a hozzászólásokat! Néhány válasz:
Természetesen szó sincs arról, hogy a szegényebbektől
kevesebbért, a gazdagabbaktól többért vesszünk vesét. A probléma
az élődonoroktól származó vese beárazása: bárhogyan is állapítjuk
meg az árat, nyilván lesznek olyanok, akik úgy érzik, hogy nem ér
meg ennyiért élődonorrá válniuk. Akiknek megéri, azok jellemzően
a szegényebbek lesznek.
Ami a nemzetközi vesekereskedelmet illeti: ez a javaslat jelenleg
keresztülvihetetlen. Egyszerűen hiányoznak az intézményes
feltételek. A liberalizáció leglelkesebb támogatói is csak
belföldi programokról beszélnek, az állam részvételével. Lehet,
hogy ennél több kellene: a WHO becslése szerint (ami nyilvánvaló
okokból valószínűleg túl alacsony), ma a veseátültetések
10%-a “transzplantációs turizmus” keretében zajlik. Azaz gazdag
külföldiek vesznek vesét olyan országokban, mint Kína, a
Fülöp-szigetek vagy Pakisztán.
Az a javaslat már gyakran felvetődött, hogy az élődonornak ne
pénzt, hanem például életbiztosítást, egyetemi férőhelyet, vagy
olyan országokban, ahol piacosított egészségbiztosítás van,
egészségügyi ellátást adjunk. Ez jó javaslat, de felveti a
kérdést, hogy mi számít megfelelő javadalmazásnak. A pletykák
szerint például a WHO attól fél, hogy Szaud-Arábia a nemzeti
légitársaság járataira érvényes, életfogytig szóló
ingyenjegyekkel jutalmazná a donorokat.
Egyébként ha valóban amiatt aggódunk, hogy elsősorban szegény,
kiszolgáltatott, kilátástalan helyzetben levő emberek adnák el a
veséjüket, a megoldás viszonylag egyszerű: zárjuk ki őket a
lehetséges donorok sorából. Ugyanúgy, ahogy kiskorútól vagy
döntésképtelen személyektől sem fogadnánk el vesét, azok sem
lehetnének donorok, akik mondjuk a szegénységi küszöb alatt
vannak.
2007. november 27. 21:49
En most ezt nem ertem. Miert kellene kizarni a szegenyeket? Es kulonben is, miert kellene egybol nemzetkozi szervpiacban gondolkozni? Kezdjuk talan itthon, hiszen az adatok alapjan eleg rosszul allunk vesehozzaferesben. Es en nem felteteleznem, hogy a nalunk un. szegenyek irrealisan alacsony aron is hajlandoak lennenek ertekesiteni a szervuket es kizsakmanyoltatni magukat, hogy aztan a felelosseget meg majd ra lehessen haritani az ertelmi szerzokre.
2007. november 28. 21:26
Quitz kirohanasat a Metazin ellen igazsagtalannak tartom. Szerintem meg jo, hogy nagyreszt hasznos, vagy tanulsagos hireket is lehet magyarul olvasni, nem csak a celebritasok ostobasagairol. Amugy pedig van kommentre lehetoseg, ha valami nem tetszik, vagy tetszik, bar nem publikus (a szerkesztok neve emailcimhez van linkelve). Vagy ezen mar kirohantal nekik es tettel javaslatot naluk a kommentezesre?
2007. december 5. 13:52
Quitz, a piac libralizálás mellett szóló érveidet adom.
Gergő, a szégenyek kizárása jó vicc. Ezen az alapon visszatérhetnénk a vagyoni cenzus alapú választási rendszerre.
2007. december 12. 11:02
“A rászorulók rokonai a legtöbbször hajlandók lemondani fél veséjükről. Csakhogy nagyon ritkán fordul elő, hogy a donor és a vesére váró rokon vércsoportja azonos. A veseközpontok adatbázisai lehetővé teszik, hogy ha a vércsoportok nem egyeznek, akkor a vesénket olyasvalaki kapja, akinek egy ismerőse veséjét cserében a mi rokonunkba ültetik át.”
Nekem valahogy az tűnik igazságosnak (bioetikusnak, akarom mondani), hogy miután a donor felajánlja a szervet, a központi nyilvántartás a legrászorultabbhoz irányítja azt, még akkor is, ha az egy hatvan éves, másfél mázsás afroamerikai hölgy Missouriban. Egy közvetlen családtag ajánlkozása esetén praktikus okokból elfogadom, ha a rendszer kivételt tesz, de ha minden donor felcímezheti a veséjét, akkor… akkor gyakorlatilag meg is érkeztünk a szerző által javasolt piacosított kereskedelemhez, csak annak a legrosszabb, szabályozatlan és ellenőrízhetetlen fajtájához.
2007. december 12. 11:51
Kedves Franciska!
Én a felháborodott olvasó vagyok és nem a tartalomfejlesztési tanácsadó. Annyi azonban elmondható, hogy a Metazinon túl is létezik magyar nyelvű értékes tartalom. Utalnék itt erre a blogra például, ami a Metazin szerkesztők titkos forrásaként szolgál annak a tévhitek táplálásához amit te is osztasz, ti. hogy a Metazin lenne “az” értékes magyar nyelvű tartalom. Elárulok egy kevéssé hirdetett, de nyilvános információt. A Metazin az a hozzászólási lehetőség nélkül működő értelmiségi blog, amit az informatikai tárca több mint ötmillió forinttal támogatott. Mutass még egy ilyet a szabad verseny jegyében!
Ez a blog nem csak attól értékes, hogy Greg ért ahhoz amiről ír, hanem hogy olyan emberekkel vitatkozik, mint Lóri vagy éppen te.
2007. december 13. 15:19
Jújjj, ide is lehet írkááálniii, de jóóó. Lehet szabadon szarozni a barátom gondolatait!!!
Ne hasonlítsa senki az államilag támogatott kiáltványához Greg kezdeményezését, hogy: itt a téma vitassuk meg!
Remek emberek vagytok és osztom Quitz hargját irányotokban!
Igen én egy üveges vagyok, nagyobb kockázatot vállalok, mint a középosztály más tagjai, munkahelyem is veszélyesebb és éppen ezért az én vesém értékesebb nekem. “… és ne feledjük, hogy a szegények amúgy is sokkal több kockázatot vállalnak, mint a középosztály tagjai. Munkahelyeik veszélyesebbek, életkörülményeik rosszabbak, tartalékaik kisebbek. …” Értékesebb, mert tőke ezen a szabályozatlan piacon, ahol bár van pénzem, azért mit sem kaphatok. Van két egészséges vesém, jól jöhet még az egyik, ha szükségem lesz egy májra…
Meglátásom szerint a piac létezik, csak még nincs szabályozva. Ismerek olyan embert aki egy volt szovjet köztársasági nyaralásáról hazatérve ismét látott és nem a klímaváltozás miatt. Aki akar magának egy szervet és rendelkezik a kellő tőkével, az megszerezheti magának. Egyáltalán nem bioetikus a jelen rendszer és ezen igenis kell változtatni.
A szervek értékét szerintem csakis központilag szabad szabályozni, hisz a mostani állapot is a szabályok és árak hiánya miatt alakulhatott ki. Nem vita tárgya, hogy kinek mennyit ér egy szerve, mindenki eldöntheti, hisz az emberek többsége még egy viszonylag magas ár mellett sem vállalná a kockázatot. Nem is biztos, hogy a műtét, inkább a később felmerülő saját betegségek miatt. Az én vesém például nem eladó. Azért nem, mert később nekem is lehet még vesebajom, sőt a családomnak vagy barátaimnak is. Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy egy másik életveszélyben lévő emberi lény, szándékosan nem utalok nemre, korra és faji hovatartozásra, elém kerüljön azon a listán amelyiken épp az én korábban eladott vesémért állunk sorba. Ugyanakkor sokan meg pont fordítva gondolkodnak, eladják most, hogy nekik is legyen amikor szükségük lesz rá.
Szerintem pont azok az emberek állítanak gátat a normális szervpiacnak, akik éppen most gazdagodnak meg rajta.
2007. december 14. 02:24
De Quitz:
A Metazin egy teljesen mas kategoria, mint ez a szobanforgo “ertekes” blog. A M. csupan kivonatol olyan mashol megjeleno informaciokat, amik nalunk nem valoszinu, hogy egy atlagos, vagy ingyen hozzaferheto forrasban hozzaferhetoek. Nem azt allitom en se, hogy nem letezik meg ezen kivul szerencsere most mar ertekes blog is. Kit erdekel most az, hogy mennyivel tamogattak meg a Metazint mi adonkbol? Meg hogy van-e szabad verseny? Ha ugyesen lobbizol, a te blogod is kikerulhet valamilyen nagy frekventaltsagu oldalra. Mivel te is ingyen blogolsz, szerintem szabad a verseny. Nem ertem, mit indulatoskodsz.
2007. december 14. 07:34
Pont ezen a blogon olvashatod manci, hogy elég megnehezíteni a hozzáférést ahhoz, hogy gyakorlatilag érdektelenné válj a jogaid vagy lehetőségeid érvényesítésében. Szerintem a hozzászólások tiltása egy ilyen eszköz. Valószínűleg Quitz érvei állnak és a Metazine szerkesztői nem merik vállalni azt a kockázatot, hogy esetleges hibáikról nyilvánosan kelljen vitázniuk.
2008. január 7. 14:11
Szerintem apszurdum hogy ilyen dolgokrol kell bbeszélni, de nekem az a véleményem hogy ez az állapot nem sokáig tartható….. mert elöbb utobb elszabadul a pokol az egész világon.valójában azt mondják hülye vagyok mert másként nézem a világom…de nem igaz csak azt látom amit látni akarok, egyszerüen csak arrol van szó hogy nagyon nagyon nagy káosz van a világba. az emberek erkölcsi életvitele nagyon megromlott és a világnézetük is….én nem gondolom azt hogy tartható egy olyan állapot amiben a szegény embert elnyomjuk sőt még bele is rugunk.
2008. február 10. 19:38
I don’t know the language. But I love this blog!
2008. február 20. 16:54
HVG cikk: Illegális szervkereskedelem Romániában
hvg.hu/vilag/200806HVGFriss_398.aspx
2008. július 3. 14:27
24 éves vagyok és bármikor ELADNÁM a vesémet jó pénzért Bárkinek! Ennyi!
2008. szeptember 1. 07:27
32/198/110 egészséges férfi vagyok, anyagi okok miatt eladnám az egyik vesémet. 30/XXX-XXXX 18h után.
2008. szeptember 1. 18:58
Kedves Laci, Jani, és esetleges további vesehirdetők!
A vese- és általában a szervkereskedelem jelenleg Magyarországon bűncselekmény (Btk. 173/I§), ez a blog pedig nem akar bűnsegéddé válni ennek az elkövetésében (Btk 21.§ (2)). Ezért kérek mindenkit, hogy az ilyen hozzászólásokat a továbbiakban mellőzzék.
Ugyanakkor fontos beszélni erről a kérdésről, ezért a telefonszám eltávolítása után a két hozzászólás itt marad illusztrációként — hangsúlyozva, hogy ez a blog nem kíván semmiféle segítséget nyújtani a kereslet és kínálat egymásra találásában.
A jövőben a hasonló hozzászólásokat viszont törölni fogom.
2009. április 7. 21:58
Sztem az hogy valaki olcsobban valaki meg drágábban adná el a veséjét azzal semmi gond nincs, hiszem nem vagyunk egyformák, mig valaki elmegy dolgozni 500ft os óra bérért addig van oylan aki még 1000ft/óráért se menne el, NEM VAGYUNK EGYFORMÁK.
2009. augusztus 20. 12:56
Nem értem mi baj van abba ha valaki anyagi gondokal küszköd és ell akkarjy adni a vesét…. az övé nem??? Ha valakinek van olyan anyagi probléma amit nem tud meg oldani és ez az egyetlen ki utt akkor miért fosztaná meg töle kinek van jóga e felül dönteni szeritem csak neki!!!! igen én is egy elkeseredet családos férfi vagyok és igen ha valaki fizetne a vesém ért godolkodás nékül bele menék !!!! azért hogy tul lépjek ezen a nehéz fokon
2009. december 1. 01:12
Hello!!!Én szivesen eladnám pl.a vesémet persze jó pénzért!!!Ha bárkit érdekel,írjon erre az oldalra!!sűrgős!!!!!!!!!!!
2009. december 10. 13:52
Aki nem élte át az nem tudhatja, mit jelent az eladósodás a munkanélküliség, amikor már 53 évesen egészségesen (bár már most az idegeim nem egészen)nem kell sehova. Több mint 30 év munkaviszonnyal rendelkezem, az utolsó munkahelyemről mindenkit elküldtek, megszünt. Több száz jelenkezésem volt többnyire válaszra sem méltattak, néhány meghallgatás is, de munka semmi, öregnek számítok. Nagyon szegények voltunk,(vagyunk) tanulni estin gimnázium, tanfolyamok stb. mindig törekvő, voltam, de nagyot álmodtam gyermekemmel, aki még tanuló elvágyódtunk a kis minigarzonból, na nem palotába, csak egy másfélszobás-körfolyosósba. Hitel kellett hozzá, szerényen, de megéltünk, mostmár hitelre-hitel van, már a lakás sem ér annyit. Ördögi kör nincs kiút, nincs aki segítsen, hajléktalanok leszünk, a bank visz mindent. Adományként is felajánlanám az egyik vesémet, biztos, hosszutávú munkáért cserébe, ahol annyit keresnék, hogy a hiteleket törleszthetném, és szerényen még megélnénk. A munka nem számít, beosztás, éjjel, nappal, munkaidő stb. (csak egy valami nem erotikus dolgok) vércsoportom RH neg. 0-lás.
[Email cím eltávolítva.]
2009. december 10. 15:05
Mint fentebb írtam, a vese- és általában a szervkereskedelem jelenleg Magyarországon bűncselekmény (Btk. 173/I§), ez a blog pedig nem akar bűnsegéddé válni ennek az elkövetésében (Btk 21.§ (2)). Ezért az előző hozzászólásból az email címet töröltem.
2009. december 10. 17:47
Szerintem azért nem teszik legálissá a szervek élődonoros eladását, mert ez zavarná bizonyos körök érdekeit, nem csak itthon, hanem az egész világon, mert szervkereskedelem igenis van. Valahol olvastam, valami dokinál a határon több szervet találtak, amit ki akart vinni Magyarországról, hogy jutott hozzá? Ha halottakból akkor hol van az ellenőrzés, hogy van pld. vese, szív, kinek lenne megfelelő aki vár rá és hívhatnák a műtétre. Ő gyűjtögető életmódot folytatott, és vitte volna külföldre. Vagy egyáltalán ezek halott emberek szervei voltak? Meghatározott áron szerintem miért ne lehetne eladni? Aki vár rá annak az életét menthetné meg, aki meg már olyan helyzetben van anyagilag pld. sok lakáshiteles akár családok menekülhetnének meg. Megjegyzem nem kívánom eladni egyik szervemet sem, de aki mint beteg rászorul, a másik mint bajbajutott odaadná fix törvényes áron, miért ne lehetne. Másrészt a dializis ahogy tudom nagyon drága az OEP-nek, ezek a tönkrement emberek meg szintén járják a rendelőket, mert hatalmas gondjukkal előbb-utóbb betegek lesznek, esetleg öngyilkosok.
Gondolom azért a jó klienseknek szereznek megfelelő élődonorokat akik ehhez értenek.
Szóval szerintem képmutatás ez az egész, ha valaki bajban van pár millióért börtön jár, mert tilos a szervkereskedelem, sok 100 millió “elsibolásáért” meg leginkább nem jár semmi büntetés.