Őssejtkutatás: az etikai viták vége?
2007. december 1.
A múlt héten egy japán és egy amerikai kutatócsoport egyszerre jelentette be, hogy sikerült az emberi bőr kötőszöveti sejtjéből őssejtet létrehozni. A kutatók négy különböző gén hozzáadásával genetikailag átprogramozták a sejteket, amelyek az embrióban található sejtekhez hasonló pluripotens őssejtekké váltak. Ha minden jól megy, az indukált pluripotens őssejteknek elnevezett sejtekből sok más sejttípus, szövet hozható létre. (Az enyémnél szakszerűbb és hozzáértőbb beszámoló az eljárásról itt és itt olvasható.)
Miért fontos ez? A remények szerint az őssejteket felhasználó regeneratív kezelések forradalmasíthatják az orvostudományt. Őssejtek segítségével gyógyíthatóvá válhat a rák, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór, a cukorbetegség, sokfajta érrendszeri és szívbetegség, izom- és gerincvelő sérülés. Őssejtek felhasználásával lehetővé válhat a betegségek kialakulását laboratóriumi körülmények között vizsgálni és új gyógyszereket, eljárásokat kifejleszteni. Ráadásul azt remélik a kutatók, hogy végre elcsitulhatnak az őssejtkutatást övező etikai viták.
A kutatások szempontjából legfontosabb pluripotens őssejteket ugyanis eddig embriókból nyerték ki. A felnőttekben található őssejtek kinyerése nehézkes, felhasználási lehetőségeik szűkebbek, kevésbé képesek differenciálódni. Az embrionális őssejtkultúrák — vagy őssejtvonalak — 4-5 napos, kevesebb, mint 150 sejtből álló, ún. blasztociszta állapotban levő embriókból származnak. A dolog szépséghibája, hogy az embrió a beavatkozás következtében elpusztul. További szépséghiba, hogy az őssejtterápiához a beteg saját őssejtjeit lehetne a legeredményesebben felhasználni, amihez a beteget klónozni kellene, majd a létrejött embrióból eltávolítani az őssejteket. Igazi áttörés, hogy felnőtt sejteket sikerült az embrionális őssejtekhez hasonló sejtekké átprogramozni.
A létező őssejtvonalak a mesterséges megtermékenyítést szolgáló IVF-kezelés „melléktermékeként” létrejött embriókból származnak. Sem az Egyesült Államokban, sem az Európai Unióban nem lehet őssejtkivétel céljából embriót létrehozni, és az USA-ban a szövetségi kormány csak már létező embrionális őssejtvonalakból származó őssejteken folytatott kutatást támogat. Így összesen 21 őssejtvonal felhasználásával folyhat kutatás, míg a lefagyasztott embriók száma eléri a 400 ezret. Ezek túlnyomó részéből sosem lesz már ember; feltehetőleg egyszer majd szemétre kerülnek. A katolikus egyház ennél következetesebben mind az IVF-kezelést, mind az embrionális őssejtvonalak kinyerését elítéli.
Az őssejtkutatást ellenzők központi érvelése egyszerűen összefoglalható. A legtöbb ellenvetés a következő érv valamilyen változatára épül:
- Az élet a fogantatással kezdődik.
- Így az osztódásnak indult petesejt, és ebből következően a blasztociszta állapotban levő embrió, élő emberi lény.
- Az emberi élet értéke abszolút, nem lehet más értékekre átváltani, helyettesíteni.
- Így senkit nem szabad feláldozni csak azért, hogy valaki más érdekeit előmozdítsuk.
- Következésképp, nem szabad egy embriót feláldozni azért, hogy mások érdekeit előmozdítsuk.
Ennek az érvnek minden lépése rossz.
Persze biológiai értelemben az élet valóban a fogantatással kezdődik és az embrió valóban emberi lény; csakhogy ez a probléma szempontjából irreleváns. Azt kellene megmutatni, hogy az embrió a megszületett emberekéhez hasonló erkölcsi státusszal rendelkezik. (Persze gondolhatja valaki, hogy mondjuk mivel a lélek fogantatáskor lép a testbe, ezért az embrió hozzánk hasonló erkölcsi státusszal rendelkezik. De ekkor az érv körbenforgó: előfeltételezi, amit bizonyítania kellene. Ha lehet a felek között racionális vita, az nem etikai, hanem metafizikai kérdésekről folyik.)
Dr. Falus András akadémikus, nemzetközi hírű biológus például a következőt mondja a Házipatika oldalon:
Az én személyes véleményem szerint — és tisztában vagyok vele, hogy vannak az enyémekétől eltérő vélemények —, ha képesek is volnánk rá, embert létrehozni nem szabad. Egy osztódásnak indult petesejtet embernek kell tekintenünk. A teremtés célja az emberrel és az egész csodálatos világgal az, hogy ember legyen, nem pedig egy máj vagy vese esetleg egy tüdő alapanyaga. Én általában a tudományos kutatás szabadságát tekintve liberális vagyok, a tudománynak nincs ideológiája, de ez egy olyan pont, amit úgy gondolom, hogy nem szabad átlépni.
Ha ezt szó szerint vesszük, nemcsak az őssejtkutatást, hanem az IVF-kezelést is be kellene tiltani. Ez az érv túl sokat bizonyít.
De tegyük fel, hogy az embrió valóban hozzánk hasonló erkölcsi státusszal rendelkezik — azaz például ugyanúgy személynek számít, mint bármelyikünk. A 3. premissza szerint az élet értéke abszolút, más javakra átválthatatlan. De valójában ezt senki sem gondolja komolyan. Nap mint nap mindannyian rengeteg olyan döntést hozunk, amellyel életünket kockáztatjuk — még ha csak kismértékben is vagy csak hosszú távon. Ha komolyan ezt gondolnánk, nem ülnénk autóba, repülőre, nem utaznánk el nyaralni, síelni, nem vállalnánk kockázatos munkát. Az állam csak kórházat építene, autópályát vagy iskolát nem. Ha a premissza igaz lenne, minden erőforrásunkat az élet fenntartására és meghosszabbítására kellene fordítani.
Persze ebből nem következik, hogy valaki más életét kockáztathatjuk a sajátunk érdekében, de az ellenkezője sem. Ez a kortárs morálfilozófia egyik fontos és vitatott kérdése, amiről lesz még szó. Talán senkit sem lehet feláldozni azért, hogy egy másik ember életét megmentsük. De mi van akkor, ha több millió ember életéről van szó? És ha akit fel kell áldozunk, az egy néhány tucat differenciálatlan sejtből álló embrió?
Mindenesetre az őssejtek kinyerésének újonnan felfedezett módja nem jelenti, hogy az embriókból kinyert őssejteken folytatott kutatások feleslegessé váltak volna. Az új eljárás nem helyettesíti, maximum kiegészíti a régit. Először is rengeteg kutatásra lesz még szükség ahhoz, hogy az eljárás megbízhatóvá váljon. Másrészt az átprogramozáshoz használt egyik gén rákkeltő: semmi biztosíték arra, hogy az új eljárás nem bizonyul zsákutcának. A vita tehát folytatódni fog. Valójában persze el sem kellett volna kezdődnie, hiszen az embrionális őssejtkutatás ellenzőinek nincs komoly megfontolásra érdemes érve.
Címkék: az élet értéke, embrionális őssejtkutatás
