Hozzászólás: Tálentum és ultimátum

McT

McT — Sat, 05 Jan 2008 19:56:44 +0000

Na azért ilyen könnyen nem adom oda a pontot:) Nem azt mondtam, hogy a norma nem valós, vagy univerzális. Még az sem különösebben érdekes (mert régóta tudott), hogy bizonytalanság mellet nyereség esetén az emberek hajlamosak alulbecsülni, veszteség esetén pedig túlbecsülni a véletlen szerepét. (A lottóötöst megérdemeljük, a közlekedési balesetben mindig vétlenek vagyunk) Az eredmények erre nézve tényleg robosztusak. Arra viszont már kevésbé, hogy milyen paraméterek változásai térítik az “önzőbb” felosztás felé a játékosokat. Éspedig azért nem, mert nem kontrollálják – pontosabban nem ismerek ilyen kísérletet – normatív szempontból nyilvánvalóan irreleváns tényezők változására. Ha minden ugyanabba az irányba mozítja el a móduszt (mondjuk az ABC-sorrendtől a verejtékes munkával megszerzett tulajdonjogig), akkor gyanakodhatunk arra, hogy a normamódosulás nem valami valós intézmény-változás ügyes kísérleti megjelenítésénk eredménye, hanem esetleg más magyarázat után kell néznünk. Amúgy ezekre a “finomabb” intézményi változásokra már messze nem olyan robosztusak az eredmények, ha jól látom.
Ebből nem következik feltétlenül az anti-experimentalista sutaság (“végülis a kísérleti eredmény magyarázó ereje nem terjed túl a kísérleti helyzeten”). Csak annyi, hogy ha minden egy irányba mutat, akkor hiába csavargatod finoman a potmétert, nem biztos, hogy tudod, hogy mit mérsz.
A blog változatlanul remek, hajrá!

BG

BG — Thu, 03 Jan 2008 05:36:01 +0000

De azt az ellenvetést, hogy a kísérlet eredménye nem valamiféle valós jelenségnek felel meg, hanem csak a kísérlet körülményei által indukált mesterséges eredmény, szinte minden kutatással és kísérlettel szemben fel lehet hozni, és nem is csak a társadalomtudományokban. Ammennyire én ismerem ezt az irodalmat, ezek az eredmények elég robosztusak és konzisztensek ahhoz, hogy valódi normákat tárjanak fel, mégha ezek a normák gyakran implicitek is. Ráadásul az említett szerzők elég okosan csavargatják a potmétereket.

McT

McT — Tue, 01 Jan 2008 11:17:40 +0000

Szia Greg!
Az egyik sokszerzős Cappelent ("The pluralism of fairness ideals") olvastam, de mostanában kevésbé figyeltem az irodalmat(csak azt látom, hogy szinte havonta duplázódik).
Igazából azt a homályos pontot pedzegetem,hogy az intézményi közeg esetleg "indukálja" és nem "feltárja" a normát. Ez persze önmagában egészen addig csak szőrszálhasogatás és nem fontos különbség, amíg meg vagyunk győződve arról, hogy a norma valamiképpen megfelel az intézményi közegnek. Csakhhogy van olyan gyanúm, hogy tökéletesen irreleváns "intézményi" részletekkel is eltéríthető a felosztási módusz. Nem tudom erre van-e kísérlet. A verbális framing-hatást a "vezetőkérdés által indukált" normát már többen vizsgálták, de az kicsit más.
Persze tudom én, hogy ez homályos. Majd egyszer talán lesz dőm tisztázni.
BUÉK

BG

BG — Mon, 31 Dec 2007 07:49:56 +0000

Biztos tudsz róla, de Alexander Cappelen és kollégái a Norwegian School of Economics-ról rengeteg kutatást csináltak ebben a témában. Olyan helyzeteket vizsgáltak például, ahol az osztó “megdolgozott” a pénzért vagy ahol számított a szerencse. Ez alapján pontosabban meghatározható, hogy milyen “fairness” normát használnak a kísérleti alanyok — például mennyire veszik figyelembe az egyéni erőfeszítést vagy felelősséget, illetve a szerencsét. Mint az várható volt, ezek a komplexebb normák különböznek pl. Skandináviában, az Egyesült Államokban, vagy Afrikában.

McT

McT — Sat, 22 Dec 2007 07:30:28 +0000

Szia Greg! Jó kis blog, teccik. A magyar akadémiai világról kb. ugyanaz a véleményem, úgyhogy inkább Ultimátum. Sok érdekes részletkérdést szoktak ezzel kapcsolatban vizsgálni, de engem főleg az érdekel, hogy hogy mi is a “fair play” norma tartalma a játékosok szempontjából. Kicsit felejtsük el, hogy játékelméleti anomáliának számít (ami tény). Az is fura szerintem, hogy bár nemrikán előfordul 50-50 felosztási ajánlat, általban messze nem ez a leggyakoribb. Miért? Úgy tűnik, mindkét játékos hajlamos valamiféle normativ jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az egyikük az osztó. Ha erre mindenféle spinekkel ráerősít a kísérletező, kicsit el is tolódik az eredmény az aránytalanabb felosztás felé. A kísérleti alany találkozik egy absztraktra lecsupaszított (merőben életidegen) döntési helyzettel. Mivel felosztásról van szó, próbál “fairness” szabályokat belelátni. Bízván a kísérletezőben (“csak nem véletlen, hogy pont ezt, pont így”), jelentőséget tulajdonít az egyetlen “strukturális” aszimmetriának, az “ajánló-elfogadó” szerepkülönbségnek. Most úgy gondolom, tévedés azt hinni, hogy minél “csupaszabb” a kísérleti helyzet annál valószínűbb, hogy rátalálunk valami elemi “fairness” normára.
Amúgy meg hajrá!