Ezt elég nehéz belátni. A GDP alapján Magyarország a világon kb. az ötvenedik helyen áll; egészségügyi rendszerünk fejlettsége alapján sokkal rosszabban. Vagyis ha a gazdasági fejlettség határozná meg egészségi állapotunkat, sokkal jobban kellene állnunk, illetve egészségügyi reform helyett elég lenne gazdaságunk fejlesztésére összpontosítanunk.

“a MEDICAID-et nem veszik figyelembe a 15% számításánál”

Én úgy tudom, hogy igen. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az illegális bevándorlókat figyelembe veszik-e.

Egyébként van egy érdekes hasonlóság az amerikai és a magyar rendszer között. A rémtörténetekkel ellentétben mindenki kap ellátást Amerikában, legalábbis sürgős esetekben. Ennek a költségeit viszont azok viselik, akiknek van biztosításuk; vagyis, mint ahogy nálunk is történik, a biztosítást fizetők támogatják a biztosítást nem fizetők ellátását.

“alapvetően senki nem tud semmit arról, hogy a különböző társadalmi státusú emberek között hozzáférésében, illetve a kapott szolgáltatás minőségében mekkora különbségek vannak”

Pontosan — úgy tűnik, hogy alapvetően egyszerűen nem tudja az állam, hogy miként működik az egészségügyi rendszer. Mint fentebb többen is írták, nem tudjuk, hogyan is néz ki az a rendszer, amit reformálni akarunk. Ez a legnagyobb baj.

A várható élettartam és az egészségi állapot alapvetően életmód, gazd.-i fejlettség kérdése, ezzeh elég keveset tesz hozzá a eü ellátórendszer. Ha azt mondjuk, hogy azért kell megreformálni az egészségügyi ellátórendszert és finanszírozást, akkor tudni kell, hogy vajmi keveset fog javulni, akármilyen pöpec reformot talál ki valaki.

“Az USA-ban 15%-nak nincs biztosítása.”

Először is, a biztosítási védelem és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés két külön dolog. A biztosítási védelem hiányát gyakran hangoztatják a piac ellenzői. Arra vonatkozólag nem láttam még semmilyen tanulmányt, hogy a hozzáférést hasonlították volna össze az USA és az EU országi között. (Sztem a MEDICAID-et nem veszik figyelembe a 15% számításánál, de ebben nem vagyok biztos). Ha ezt mondom persze általában lehurrognak, hogy tuti biztos magas a korreláció a kettő között, de utána még sztem nem nézett senki. Továbbá a 15%-ban egyébként nemcsak alacsony társadalmi státusúak vannak, hanem szép számmal fiatalok (!) és kis cégek munkavállalói. Ez utóbbiak azért érintettek, mert az egbizt piac az nem olyan mint nálunk a kötelező, hogy mindenki egyénileg szaladgál a biztosítóhoz, hanem employee fund-ok vannak. A kis cégek pedig nem tudnak olyan kedvező feltételekkel szerződni (a kis kockázatközösség miatt nagy a risk premium a díjon) mint a nagyok.

“Az egyik oldalon a hívószó a szolidaritás”

Ha szolidalitásról van, szó akkor a mai helyzet alapvetően “horizontálisan” a legkevésbé sem szolidális, ugyanis hasonló jövedelemtermelő képességgel bíró (azonos életszínvonalon élő) emberek teljesen eltérő mértékben járulnak hozzá a költségekhez, akár a jövedelemadó esetén. A hozzáférést tekintve pedig, hogy milyen egyenlőtlenségek vannak, alig-alig figyeli valaki. A regionális átlagok sejtetnek valamit, de alapvetően senki nem tud semmit arról, hogy a különböző társadalmi státusú emberek között hozzáférésében, illetve a kapott szolgáltatás minőségében mekkora különbségek vannak. Szinte axiomaként van elfogadva, hogy ha a reform átmegy akkor “kettészakad” az ellátás, de arról ma mekkora szakadékok vannak a kutya se tud semmit (pletykák persze keringenek). Még az átkosból származik egy rádikókabaré jelenet (Major Tamás), miszerint az egészségügy esetén a teljeskörű-minőségi-ingyenes hármasból valamelyik sose teljesül. Ha meg teljesül, akkor az a Kútvölgyi (pártkórház).

“a reformhoz nem készültek hozzáférhető hatástanulmányok, elemzések, összehasonlító vizsgálatok”

Nemcsak az állam ludas ebben a kérdésben, szívesen olvastam volna valami stakeholder-elemzés félét valahol, de nem sikerült. A sajtó megmaradt a különböző érdekcsoportok véleményének visszaböfögésénél. Az egészségügy kifejezetten olyan terület, ahol nagyon erős, szervezett érdekcsoportok vannak, amelyek befolyással vannak az állami döntéshozatalra. Sőt olyan csportok is mozgásba jöttek a reform kapcsán, amelyeknek látszólag semmi közük az egészhez. Úgyhogy az “egységes társadalombiztosítás”, amit most meg kell menteni, legalább akkora illúzió, mint a “piac megoldja” című világvallás.

II.
Hatásvizsgálatokat lehet végezni. Ha egy gyógyszergyár meg tudja ítélni vágjon-e bele egy drága évtizedes fejlesztésbe, ha egy Magyarország GDP-jének többszörösét termelő cég meg tudja vizsgálni, hogy átalakítsa-e szervezetét akkor állami projektek esetében is lehet vizsgálódni. Csak nem szokás.
A módszer röviden: a célok, értékek meghatározása, a lehetséges döntési alternatívák meghatározása (a nem változtatás is egy döntés), ezen alternatívák várható hatásainak feltérképezése és azok értékelése az értékek, célok szempontjából.

III.
Persze az információ lehet bődületesen drága. Ha olyan egy rendszer, hogy a hatásvizsgálathoz szükséges információk birtokosa hazudik vagy titkolózik amikor kérdezik, akkor meg kell tőle venni a hiteles infót. Ez sokkal többe kerül mint elsőre gondolnánk: ha az állam tudni szeretné, hogy mennyi az emberek jövedelme vagy a kisvállalkozások költsége, olyan adórendszert kell hitelesen működtetnie, ahol nem jár rosszul valaki ha őszinte. Az egészségügy működési folyamatainak feltárásához képest a jövedelmek, költségek felmére egyébként gyerekjáték.

III.
A magyar egészségügy fő problémái, (1) hogy tragikus eredményeket mutat az egészség megőrzése, betegségek szempontjából, illetve (2) viszonyai, működési mechanizmusai átláthatatlanul kuszák mindenki számára. Olyan mint egy baromi lassú számítógép ami a buherálásoktól, szutyoktól és a konstrukciós csűrcsavaroktól egy merő káosz: a használója nem nagyon tudja használni, a szerelők meg nem tudják hol nyúljanak hozzá.
A jelenlegi változtatások célja pedig a költségek csökkentése és az egészségügyi torta újraosztása. A rosszándékű magyarázat szerint arról van csak szó, hogy át akarják szabni ki mennyi pénzt vesz ki. A jószándékú magyarázat szerint valakik türelmetlenségükben újra akarják formázni az egész masinát.

IV.
Módszertani megközelítéséként hagyjuk most el a rosszándékú magyarázatot és koncentráljunk a jószándékú “Format C” politikára.
A “Format C” politika a sok alakban feltörő forradalmi hevület (végkép eltörölni, ez a harc lesz a végső, holnapra megforgatjuk stb.) egy korszerű változata. Rokonaihoz hasonlóan elfeledi, hogy a politikai masinában nem az operátor által bármikor látható, kitörölhető, átírható bitek vannak, a gép pedig természeténél fogva soha sem kapcsolható ki.
A politikacsináló nem mindentudó, nem mindenható. Jogok, garnciák, pénzek kellenek, hogy megtudja mi hogyan működik. Változtatási javaslatait el kell fogadtatnia mindenkivel aki azt megvétózhatja, nem megfeledkezve azokról akik vétója csendes de megállthatlan: a döntések érintettjeiről, végrehatjóiról.

V.
A jó egészségügyi reform szerintem az lenne, amelyik a jelenlegi hatalmi status quo minél kisebb birizgálásával átláthatóvá tenné a viszonyokat: képessé tenné az egészségpolitikát, hogy lássa mi is történik. Ez hitelességet, alázatot, elkötelezettséget és szakértelmet igényel. Ha ezt megtörtént, felmérhetővé vállik milyen politikai beavatkozásnak mi is a hatása. És akkor indulhat a vita arról, hogy mit jelent az egészéghez való jog, azaz mit fizetünk az államon keresztül és mit biztostásából vagy zsebéből.

VI.
A betegségek elhárításában, elviselhető tételében érintett tevékenységek rendbe tétele még így is csak részben oldaná meg a Greg által felvetetteket. Hiába lennének nagyszerűen működő, olcsó orvosaink, rendelőink, kórházaink ha ugyanúgy lestapáljuk megunkat. Ezért kérném bioetikusunkat, valamikor tűzze naprendre, mitől vagyunk mi magyarok annyira rossz bőrben.

De, hogy a kérdésre is válaszoljak.
Aki nem fizet, nem bejelent meg kell büntetni. Kivétel nélkül. Visszamenőleg is. Nem egy év és még ki tudja mennyi idő amnesztiát adni nekik. Ennyi. Ezt követelné meg a tisztesség azokkal szemben akik becsületesen fizettek.
Mert ha ez nem így történik akkor megint csak a találgatás marad, vajon miért nem? Kinek fűződik érdeke hozzá?”
Hú de jó lenne mindenkinek minden apró ballépését újra és újra felhánytorgatni! Gondolom te még 56 miatt is háborogsz! Tanuljunk meg megbocsátani és szociálisan is érzékenyebbnek lenni, persze csak bizonyos határok között.
Úgy gondolom, hogy az egészségügynek, mint előttem is megírták páran, az egészség megtartásán kellene alapulnia. Nézzük csak mi lett az eredménye annak, hogy csak Budapesten a sportpályák több, mint felét bezárták, felszántották és “plázát” építettek a helyükre. A tvben is úgy reklámozzák a hitelt: “Elromlott a tv és a szomszédban voltunk kénytelenek nézni”. Nem uszoda bérletre kell a gyors(és uzsora)hitel, hanem tv-re!!! Lesz így egészség. (nem)
Amit ma egészségügy címen művelnek az csak a gyógyszer kartell lobbitevékenysége. Én is úgy gondolom, hogy rendbe kellene végre tenni a gyógyítást, de az egészségügyet, mint olyat ki kellene terjeszteni az oktatásra is, hogy azok a szerencsétlenek meg tanuljanak egészségesen élni. Ne azok az orvosok tanítsanak, akik csak a köpenyzsebük méretével vannak elfoglalva és csak a gyógyszerekben látják a megoldást. Az orvosi maffia, akarom mondani, kamara meg csak egy olyan önvédelmi szervezet ahova csak bekerülni nehéz, utána már megvédenek!
Először az embereket kell felvilágosítani, hogy mi is valójában az egészségügy, utána már könnyebb lesz valós reformokat hozni és nehezebb a jelenlegihez hasonlót fenntartani.
Kinek mi az érdeke? Talán nem is olyan nehéz erre válaszolni…

Aszi: “tessék megnézni a minisztérium honlapját vagy az Államreform Bizottság honlapját, annyi tanulmány található ott, hogy Dunát lehet rekeszteni velük. Megnéztem, tényleg elég sok van.”

Igen, tudok róla, bár a Duna rekesztést azért nem kockáztatnám meg. Mihályi Péter nyilván például az alábbiakra gondolt: “A Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program és a WHO stratégiájának áttekintése”, “Mindenkinek jár a jobb étkezés!”, vagy “A gyógyturizmus adottságai és helyzete Magyarországon”.

Komolyra fordítva a szót, ha nem tévedek, a koalíciós kompromisszum nyár végén-ősz elején alakult ki, de a törvényhez még az elfogadásának napján is nyújtottak be és fogadtak el módosító javaslatokat. Még a legjobb szándék mellett is: milyen szakértői anyagok, hatástanulmányok készülhetnek el ilyen tempó mellett?

És ezzel nyilván nem az ügyön dolgozó szakértőket akarom leszólni, akik most valószínűleg ugyanolyan hülyén néznek ki a fejükből, mint mi ezen a blogon.

Mellesleg konkrétan arra vonatkozó tanulmányt, hogy miképp fog működni ez a rendszer, én nem találtam.

huh: Amerikában ha nem is a lakosság felének, de 15.8%-ának nincs biztosítása — ez még mindig 47 millió ember. És valóban, az amerikai rendszer mutatói elég rosszak — hatalmas egyenlőtlenségek mellett. Vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek egészségügyi mutatói a legszegényebb fejlődő országok mutatóihoz hasonlíthatók.

quitz: Én is az egészségügy végleges kettészakadásától tartok. Az a benyomásom, és a fenti hozzászólásokból is az derül ki, hogy az öngondoskodást szajkózókkal szemben az emberek szolidárisak lennének a szegényebbekkel, de a szolidaritást féltő baloldaliakkal szemben viszont elegük van abból, hogy mások potyautasként használják a rendszert, hogy a befizetéseik eltűnnek, hogy a rendszer átláthatatlan és ellenőrizhetetlen. Pont ezekről nem beszél egyik oldal sem.

Egyébként: 550 olvasó egy nap alatt. Ennyire érdekes ebben az országban, ha valaki beismeri, hogy nem tudja, mi a jó megoldás?

Pontos elszamolas, a nem fizetok szankcionalasa (de nem azzal hogy nem varrjuk vissza a levagott ujjat, mert nincs biztositas), racionalizalas, orvosok fizetesenek emelese parhuzamosan a halapenzert jaro komoly buntetes bevezetesevel, valahol itt kellene elkezdeni.

Szlovakia is jo pelda, ahol miutan bevezettek a tobbbiztositos rendszert, meg nagyobb lett az allam vesztesege, mert a befektetok kivettek a profitjukat is.

Pontos elszámolás: egyéni TB-számlák bevezetése és “a számlatulajdonos szabad rendelkezése”

erre mondták azt, hogy az a pénz, amit eddig fizettünk, az már nincs meg (Horváth Ágnes)

Szóval az elmúlt évben jómagam (és a munkáltatóm) fizettem (fizettünk) utánam kb. 10 millió FT-t, TB, nyugdíj és egyéb járulékot, meg néhány milla SZJA-t. 2007.december 17. óta viszont nem vagyok biztosított (közkeletű szóval “potyautas” lettem) Valóban ez lenne egy igazságos rendszer??????

Öngondoskodás: erre már léteznek az egészség pénztárak.

Véleményem szerint (ha már ez a kormány ennyire ragaszkodik hozzá), 2002-től kezdődően meg kell nézni ki mennyit fizetett, azt a nevére elkülöníteni, s hagy rendelkezzen felette (pl. a házastársa, élettársa, szülei kezelése is finanszírozható legyen ezen keretből)

És végül: amikor ez év februárjában egy hasi ultrahang vizsgálatra mentem, ki volt írva, hogy az X forint, ha nem vagyok biztosított..nos a havi “befizetéseim” alapján naponta 4 ilyen vizsgálatot tudtam volna állni..ehhez képest 46 év alatt 2-re volt szükségem…

Elnézést a kicsit kusza gondolatokért, de majd bővebben is kifejtem.

Ezt az állítást nekiszegezték Mihályi Péternek is valamelyik tévéműsorban. Válaszában kijelentette, hogy ez nem igaz, tessék megnézni a minisztérium honlapját vagy az Államreform Bizottság honlapját, annyi tanulmány található ott, hogy Dunát lehet rekeszteni velük. Megnéztem, tényleg elég sok van.

De, hogy a kérdésre is válaszoljak.
Aki nem fizet, nem bejelent meg kell büntetni. Kivétel nélkül. Visszamenőleg is. Nem egy év és még ki tudja mennyi idő amnesztiát adni nekik. Ennyi. Ezt követelné meg a tisztesség azokkal szemben akik becsületesen fizettek.
Mert ha ez nem így történik akkor megint csak a találgatás marad, vajon miért nem? Kinek fűződik érdeke hozzá?

kovi:
A pontos elszámolással is baj van. Ebből ugyanis következik a kérdés, hogy mi legyen a nem-fizetőkkel? Ha ugyanolyan ellátást kap az a baj, ha nem akkor az.