A meconium magzatszurok vagy magzati bélsár, ami a születés során az újszülött szájüregébe vagy orrába kerülhet. Ilyenkor a meconiumos magzatvizet, amint lehet, eltávolítják a szájüregből vagy az orrból, akár az újszülött vállainak megjelenése előtt. Ennek ellenére a magzati bélsár néha az újszülött tüdejébe kerül. A meconiumos magzatvíz belélegzése — azaz a magzatszurok félrenyelése — a meconium aspirációs szindróma (MAS), amely tüdőgyulladással, súlyos légzési zavarokkal járhat, mivel az újszülött tüdejébe kerülő vér nem képes oxigént felvenni. Ritkább esetekben az újszülött mesterséges lélegeztetés nélkül meghal.

A veleszületett rekeszsérv (VRS) olyan magzati mellkasi rendellenesség, mely során a has- és mellüreget elválasztó rekesz nem fejlődik ki, így a gyomor egy része a rekeszizom felett, a mellkasban helyezkedik el, megakadályozva a tüdő növekedését. A születés során tüdőartériás görcs léphet fel, ami még abban az esetben is életveszélyes lehet, ha a tüdő születési rendellenessége sebészeti beavatkozással a későbbiek során gyógyítható.

Mindkét esetben életmentő lehet, ha az újszülöttet ECMO, azaz mesterséges szív-tüdő gépre teszik. (Az ECMO az extrakorporális membrán oxigenizáció rövidítése.) A kezelés során az újszülött felszálló aortájába és nyaki vénájába csöveket vezetnek, a leszívott vért pedig keresztülvezetik a gépen. A vérhez előbb alvadásgátlót adnak, majd keresztülvezetik egy mesterséges tüdőn, amiben a vér szén-dioxidot ad le és oxigént vesz fel. A megtisztított vért ezután visszapumpálják a szervezetbe. Vagyis az ECMO gép helyettesíti a szív és a tüdő működését, ahogy az alábbi ábrán látható:

Az ECMO-kezelést a gyakorlatban pár hétnél tovább nem szokták alkalmazni. A magzatszurok félrenyelésének súlyosabb eseteiben a gép használata így is életmentő lehet, mivel a tüdőgyulladás, illetve a légzési zavarok általában egy-két hét alatt elmúlnak. Ezekben az esetekben az újszülöttek túlélési esélye 95 százalék körül van, míg gép nélkül csak 50% körül lenne. Veleszületett rekeszsérv esetén pedig a szív-tüdő gép lehetővé teszi, hogy az újszülött állapota stabilizálódjon, mielőtt műtétre kerülhet sor. Ennek ellenére a súlyosabb rekeszsérvvel született csecsemők túlélési esélye az ECMO segítségével is csupán 50 százalék; ha nem kerülnek gépre, akkor viszont rendszerint semmi esélyük a felépülésre.

Történetünk idején a gyermekkórház három ECMO gépe közül kettő volt használatban. Mindkettővel meconium aspirációs szindrómával született csecsemőt kezeltek; az egyiket két napja, a másikat 12 napja. Az első csecsemő — legyen ő A újszülött — esélye a felépülésre körülbelül 95 százalék; mivel azonban ilyenkor a tüdő állapota rosszabbra fordul, mielőtt a gyógyulás megindulna, A szinte biztosan meghalna, ha most levennék a gépről.

B újszülött nagy valószínűséggel nem fog felépülni. Az ECMO-kezelés a MAS esetében általában öt napig tart, két hét körül már gyakorlatilag nincs esély arra, hogy az újszülött állapota jobbra forduljon. Ekkor az orvosok a szülőknek a kezelés beszüntetését ajánlják, vagyis az újszülöttet hagyják meghalni. Bár B újszülött szülei sejtik, hogy nem jók a kilátások, az orvosok még nem ültek le velük megbeszélni a továbbiakat — azaz engedélyt kérni a kezelés beszüntetésére.

C újszülött rekeszsérvvel született, és bár eddig nem volt szükség arra, hogy gépre kerüljön, folyamatosan rosszabbodik az állapota.

Az újszülött sürgősségi osztály főorvosát történetünk reggelén felhívják egy másik kórházból: szeretnének átszállítani egy súlyos meconium aspirációs szindrómával született csecsemőt, mivel nálunk nem áll rendelkezésre ECMO-gép. A gép nélkül az újszülött túlélési esélye 50 százalékos, gépen azonban több, mint 95% lenne. A főorvos engedélyezi az új beteg, D újszülött átszállítását, de közli a másik kórházzal, hogy nem tudja garantálni, hogy lesz rendelkezésre álló gép.

Nem sokkal később C újszülött kezelőorvosa értesíti a főorvost, hogy C állapota hamarosan szükségessé teszi, hogy gépre tegyék. A főorvos nem teljesen biztos benne, hogy valóban így van, vagy a kezelőorvos csak a harmadik gépet szeretné fenntartani saját betegének.

Nincs lehetőség arra, hogy bármelyik csecsemőt más kórházba szállítsák, és orvosilag mindegyiknek javasolt az ECMO-kezelés. Az osztály orvosai a főorvosra bízzák a döntést. A rendelkezésre álló információkat az alábbi táblázat foglalja össze:

Hogyan döntsön a főorvos? Levegye-e A vagy B újszülöttet a gépről, hogy C és D újszülöttek megkapják a kezelést? Ha nem veszi le egyiket sem, C vagy D újszülött kapja a harmadik gépet? És, ami legalább ennyire érdekes, milyen szempontokat vegyen figyelembe a döntés meghozatalakor?

(Köszönet Dr. Robert Truog-nak az eset közlésének engedélyezéséért.)

Címkék: bioetikai esetek, születési rendellenesség

Kapcsolódó bejegyzések:
Éljen-e a baba?
Ashley esete
Az Isten-bizottság
Fedél nélkül
A magzat mint rabszolga