Megengedhető-e, hogy a mesterséges megtermékenyítés — közkeletűbb nevén lombikbébi-kezelés — során létrehozott embriók közül a szülők beültetés előtti genetikai tesztek alkalmazásával olyat válasszanak ki, amely nagy valószínűséggel valamilyen fogyatékossággal születik majd meg? Választhatnak-e például siket szülők olyan embriót, amelyből siket gyerek jön létre? („Siket” és nem „süket”, mert az utóbbi csökkent szellemi képességet sugall.)

Néhány évvel ezelőtt egy amerikai leszbikus pár mindenképpen siket gyermeket szeretett volna, mivel mindketten születésüktől fogva siketek. Miután egyetlen spermabank sem volt hajlandó segíteni rajtuk, egy siket ismerősüket kérték fel spermadonornak. A mesterséges megtermékenyítés sikerült; a gyermek nagyothallónak született. Idén pedig Nagy-Britanniában vert fel nagy port egy siket pár ügye, akiknek az anya kora miatt csak mesterséges megtermékenyítés útján lehet gyerekük. A házaspár genetikai tesztek segítségével olyan embriót szeretne kiválasztani, amelyből siket gyerek lesz. De mindeközben éppen a brit parlament előtt fekszik az embriológiai kutatást és a mesterséges megtermékenyítést szabályzó törvényjavaslat, amely egyik szakasza szerint a mesterséges megtermékenyítés során nem szabad előnyben részesíteni olyan embriókat, amelyek esetében komoly kockázata van súlyos fizikai vagy szellemi fogyatékosság kialakulásának. A házaspár szerint ez a szakasz diszkriminatív, ráadásul azt sugallja, hogy a siket emberek élete értéktelen.

A házaspár azzal érvel, hogy siketnek lenni nem fogyatékosság. A siketek egy kisebbségi kultúrához tartoznak, amelyet a jelnyelv használata kovácsol össze. A magyarországi Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége is ezt vallja: „Mi siket emberek nyelvi és kulturális kisebbségként tekintünk magunkra — az egész világon”. A házaspár érvelése szerint siketnek lenni csak azért fogyatékosság, mert a többségi társadalom akadályokat emel a siketek és nagyothallók beilleszkedése elé. Ez a fogyatékosság úgynevezett társadalmi modellje: e nézet szerint a fogyatékosságokat nem biológiai adottságok, hanem társadalmi hátrányok hozzák létre.

Ezt a nézetet azonban senki sem gondolhatja teljesen komolyan. A siketség igenis fogyatékosság, amelyből társadalmi hátrányok is származnak. Ha nem így lenne, nem lenne értelme a siketség és nagyothallás gyógyításán dolgozni. Ebből természetesen nem következik, hogy a siketek és nagyothallók társadalmi beilleszkedését nem kellene segíteni, az pedig végképp nem következik, hogy a siket emberek élete értéktelen lenne. Mivel a siketség és nagyothallás fogyatékosságok, még ideális társadalmi viszonyok között is nehezebbé teszik az életet.

Ezért gondolják sokan úgy, hogy egy siket embrió kiválasztása megnehezíti a létrejövő gyermek életét. A szülők — talán a saját önző szempontjaikból kiindulva — kárt okoznak a születendő gyereknek. Megfosztani a létrejövő gyermeket a hallás képességétől mindenképpen elítélendő.

Ezzel az érvvel azonban van egy érdekes metafizikai probléma. Kinek okoznak kárt a szülők azzal, hogy a „siket” embriót választják? A majdan megszülető siket gyermeknek nem, hiszen ha nem őt választják, akkor ő soha sem létezett volna — s mivel a siketség nem olyan fogyatékosság, amivel nem érdemes élni, neki mindenképpen jobb, hogy megszületett. A szülők nem fosztották meg a gyermeküket a hallástól, hiszen ha olyan embriót választottak volna, amelyből nem siket gyermek fejlődik ki, ez a gyermek meg sem született volna. Mégpedig aki soha sem létezik, annak nem lehet kárt okozni. Olyan ez, mintha valaki azt kérdezné, hogy milyen lenne az élete, ha kínainak született volna — amire természetesen az egyetlen helyes válasz az, hogy semmilyen, hiszen ha kínainak születik, akkor nem ő született volna meg.

Következik-e ebből, hogy erkölcsi szempontból nem kifogásolható, ha siket vagy más fogyatékossággal rendelkező szülők fogyatékos gyermeket hoznak a világra? Nem feltétlenül, legalábbis akkor, ha elfogadjuk, hogy vannak olyan károk és hasznok, amelyek senkinek sem okoznak kárt vagy hajtanak hasznot. Józan paraszti eszünk talán tiltakozik ez ellen, hiszen általában feltesszük, hogy ha kárt okozunk, akkor van valaki, aki elszenvedi a károkozást. Ebben az esetben józan paraszti eszünk azonban téved. Még azok is, akik úgy gondolják, hogy megengedhető, hogy a szülők siket embriót válasszanak, minden bizonnyal nem gondolnák úgy, hogy megengedhető, hogy olyan embriót válasszanak, ami súlyos fogyatékossággal — mondjuk Tay–Sachs szindrómával — megszülető gyermekké fejlődik.

Címkék: embriószelekció, fogyatékosság, preimplantációs genetikai diagnózis

Kapcsolódó bejegyzések:
Embriók közt válogatni
Fiú legyen vagy lány?
Amelia élete
Ashley esete
Filozófiai kibeszélőshow