Balogh Ákos
teológushallgató
Moore College, Sydney, Ausztrália

[Az alábbi írás az Isten parancsai c. bejegyzésre érkezett hozzászólás magyarra fordított és szerkesztett változata.]

Az Isten parancsai című bejegyzés fontos problémákat vet fel Isten parancsai és a melegekre vonatkozó szándékai közötti kapcsolatról, ami mindenképpen üdvözlendő, mert szerintem szükség van ennek a témának a nyílt kibeszélésére — a vitát oly sokszor elmérgesítő indulatok és politikai felhangok nélkül. Íme az én válaszom a gondolatébresztő bejegyzésre.

Először is, mentegetődzéssel kell kezdenem. Az egyházaknak úgy tűnik nem sikerült világosan elmagyarázniuk, hogy miképp értelmezik a Bibliát. Ez mindenképpen sajnálatos, hiszen a Biblia olvasata befolyásolja, hogy miképp értelmezünk olyan etikai kérdéseket, mint amiket a homoszexualitás és a melegházasság vet fel, illetve hogy milyen válaszokat adunk rájuk.

Így aztán nem meglepő, hogy kívülről úgy tűnik, hogy a keresztények nem következetesek akkor, amikor egyes parancsokat nem vesznek figyelembe (például az ígéret földjén és annak szomszédságában élő népek kiirtásáról), míg más parancsokat komolyan vesznek (például a melegházasság tiltását). Miért nem tartják magukat a hívők a népirtás parancsához, miközben a homoszexualitást tiltó parancshoz igen? Talán azért, mert az előbbi egy más kor és más társadalom emberére vonatkozik, míg az utóbbi ma is releváns?

Részben így van, de ez nem a teljes válasz. Ennél azért többről van szó. A Biblia nem pusztán véletlenszerű parancs-gyűjtemény, amiből kedvünk szerint válogathatunk. („Nehéz lenne elfogadni a népirtás parancsát, ezért azt ne vegyük figyelembe, de fontosnak tartom a szeretetet, ezért a szeretet parancsát be fogom tartani”.) Szó sincs ilyesmiről. Félreértés a Bibliát csupán olyan előírások gyűjteményének tekinti, amit be kell tartani — nem is szólva arról, hogy így a Biblia etikai tanítását sem érthetjük meg. A Biblia etikai tanítása nem egyszerűen deontologikus (bár a parancsok a tanítás részei), és nem is „teológiai voluntarista” (azaz valami nem pusztán attól helyes vagy elítélendő, mert Isten azt mondja).

Nem, a Biblia ennél sokkal komplexebb (bár szerintem ettől még nem bonyolult). Tanítása egy kibontakozó folyamat — egy történet, amiben Isten fokozatosan egyre jobban feltárja magát az emberiségnek. Ez a folyamat (azaz Isten megismerése) rendezett — nem véletlenszerű vagy kaotikus. Konkrétabban olyan szerződésekből, szövetségekből áll, amit Isten különböző felekkel köt. Az Ószövetségben Isten Izrael népével köt szövetséget, ahogy az az első öt könyvben áll (ez a Tóra). Ebben a szövetségben meghatározzák, hogyan kell az izraelitáknak mint Isten népének élniük és hogyan fog Isten cselekedni velük. Ezalatt sok minden kiderül Istenről és természetéről. Ezért aztán az ígéret földje népeinek kiirtására vonatkozó parancs kimondottan az akkori izraelitákra érvényes (olyan okokból is, amikre itt nem tudok bővebben kitérni). De az Ószövetség nem Isten teljes kinyilatkoztatása, mert később Isten teljesebben feltárta magát, amikor emberi formában, Jézus Krisztusként eljött közénk. Ezzel az Ószövetség érvényét vesztette (vagyis az, hogy Istennel a papságon, a Jeruzsálemi templomon, stb., keresztül kerülünk kapcsolatba, ahogy az izraeliták tették az izraeli teokrácia részeként).

A keresztények ebben a teljesen új szövetségben vagy kapcsolatban élnek Istennel (innen ered a Biblia második részének a neve: az Újszövetség). Ez a kapcsolat határozza meg erkölcsi cselekedeteiket. A keresztények nem ölhetik meg a más hitűeket, és nemcsak azért, mert a gyilkosság elítélendő, hanem azért is, mert mi nem egy olyan teokráciában élünk, aminek az a feladata, hogy Isten ítéleteit végrehajtsa más népeken. Istennel való kapcsolatunk meghatározza erkölcsünket; és mivel ez a kapcsolat sok szempontból különbözik az Ószövetség izraelitáinak Istennel való kapcsolatától, erkölcsünk sok szempontból különbözik tőlük. (Bár más szempontokból az Istennel való kapcsolat hasonló és folytonos, hiszen ugyanazzal az Istennel állunk kapcsolatban, ezért erkölcsünk ugyanakkor nagy részben hasonló.)

Visszatérve a homoszexualitásra: a keresztények ma, 2000 évvel később az Újszövetség tanítását fogadják el mérvadónak, mert továbbra is az Új Szövetségben, a Jézus által elkezdett új kapcsolatban élnek Istennel. Ebben az értelemben semmi sem változott, és így etikai szempontból 2000 év alatt sem változott a homoszexualitás megítélése.

De a kereszténység homoszexualitásra vonatkozó tanítása több annál a néhány parancsnál, amit az Ó- és Újszövetségben találhatunk. Mint már említettem, a Biblia nem pusztán Isten önkényes parancsainak a gyűjteménye. Isten erkölcsi tanítása abban a teremtésről szóló beszámolóban kezdődő és Jézus személyében kiteljesedő folyamatban tárul elénk, amelyben Isten megmutatja magát az emberiségnek. A világegyetemben a kezdetektől fogva minden Isten tervének felel meg — és Isten mindent célja szerint teremtett. Így, ami az emberi szexualitást illeti, a Biblia azt mondja, hogy férfi és nő szexualitásukat hűséges, monogám házasságban élvezzék (1Móz: 1-2). Isten így teremtett minket, és ez felel meg az ember céljának vagy természetének. Ezért amikor Isten azt mondja, hogy a homoszexualitás elítélendő, nem pusztán önkényes kinyilatkoztatást tesz — hanem emlékeztet minket a mindenséggel való tervére. Ebbe a tervbe Ádám és Éva, nem pedig Ádám és Géza szexuális kapcsolata illeszkedik. Minden más Isten szándéka ellen való, a természet rendje ellen való, és így csak kárt okoz azoknak, akik azt gyakorolják.

Az más kérdés, hogy egy állam hogyan szabályozza a melegházasságot. De mi keresztények csak úgy maradhatunk hűek Istenhez, ha ahhoz ragaszkodunk, amit a Biblia mond. Ami tehát a homoszexualitást illeti: az nem egyeztethető össze a Teremtő szándékával, azzal a céllal, aminek megfelelően nemiséggel rendelkező lényekként teremtődtünk — legyen szó akár 2000 évvel ezelőttről vagy a máról. (És az megint más kérdés, hogy miképpen beszéljünk erről; mindenképpen a szeretetnek megfelelő módon, amit néhány szókimondó keresztény tagadhatatlanul szem elől téveszt, amikor a kereszténység tanításáról beszél. Isten minden embert egyformán szeret, akár meleg, akár nem.)

Persze ha a Biblia csak mese, akkor nyilván mellőzhetjük a tanítását és csak rajtunk múlik, mit teszünk. Miért kellene figyelembe vennünk, hogy mit mondanak több ezer éve élt emberek tündérmeséi? Miért lenne bármi közük a ma kérdéseihez? De ha a Biblia valóban Isten tanítását tartalmazza, akkor talán a homoszexualitás kérdését (mint ahogy sok más erkölcsi kérdést is) újra kellene gondolnunk.

Címkék: Biblia, homoszexualitás

Kapcsolódó bejegyzések:
Isten parancsai
Mi a természetes?
A fehér folt
Ki nevet a végén?