Ember 2.0
2008. július 4.Nem minden bioetikus üdvözli optimista lelkesedéssel a biotechnológia már megvalósult és várható vívmányait. Michael Sandel harvardi filozófus tavaly megjelent könyvében a géntechnológia veszélyeire hívja fel a figyelmet. Sandel 2002 és 2005 között az amerikai elnök Bioetikai Tanácsadó Bizottságának (mert itt ilyen is van) tagja volt.
A géntechnológia forradalmasíthatja az orvoslást; ugyanakkor azt is lehetővé teheti, hogy az emberi természetet génjeink manipulálásával megváltoztassuk. Hova vezetne, ha képesek lennénk meghatározni születendő gyermekünk nemét, felnőttkori testmagasságát, atlétikai képességeit vagy intelligenciáját?
Vannak, akik azért utasítják el a génmanipulációt, mert azzal elveszik az emberi autonómia: ha a szülők határozzák meg gyermekük képességeit, megfosztják a gyermeket a szabad választástól a saját életpályájukat, jövőjüket illetően. Mások attól félnek, hogy a génmanipuláció elterjedésével az emberiség két részre szakad: a gazdag világ polgárai hozzáférnek majd azokhoz a gyógyszerekhez és technológiákhoz, amelyekkel kiterjeszthetik az élettartamot, megállíthatják az öregedést, serkenthetik az emlékezetet és az intelligenciát. Néhány generáció alatt eljuthatunk oda, hogy az emberiség két részre szakad: a „természetes”, 1.0-ás verziójú emberekre és a mesterségesen „feljavított”, 2.0-ás verziójú emberekre.
A génmanipuláció azonban nem lehet összeférhetetlen az emberi autonómiával, hiszen ezen az alapon az örökletes betegségek gyógyítását is el kellene ítélnünk. Az emberiség két részre szakadását pedig elkerülhetjük, ha mindenki hozzáfér a biotechnológia áldásaihoz. Ennek ellenére sokan úgy érzik, hogy nem akarnának olyan társadalomban élni, ahol az emberek hátrányaikat orvosi módszerekkel kompenzálják, vagy ahol a szülők testre szabatják utódaikat.
Sandel szerint a génmanipulációval kapcsolatos alapvető erkölcsi probléma az, hogy az át akarja formálni az emberi természetet. Ha szabadon választhatunk lehetőségeink közül, elfelejtjük, hogy az élet ajándék: teljesítményeinket ki kell érdemelnünk, sikerünk csak akkor igazi siker, ha képességeinket munkával és szorgalommal fejlesztjük — és nem akkor, ha gyógyszerekkel vásároljuk meg.
Ugyanígy a gyermek is az élet ajándéka kell legyen, nem pedig a kívánságainknak megfelelő, testreszabott tárgy saját ambícióink megvalósítása érdekében. A szülői szeretet és törődés nem függhet a gyermek tulajdonságaitól és képességeitől. A génmanipuláció alkalmazása a gyermek tulajdonságainak meghatározására eltorzítja a szülő és gyermek közötti kapcsolatot: a gyerek, ahogy mondani szokás, áldás, nem pedig fogyasztási cikk.
Sandel szerint a génmanipuláció felveti az eugenika veszélyét is — vagyis visszaidézi a népesség kívánatos genetikai összetételére irányuló állami erőszak példáit. Mások azzal érvelnek, hogy ebben az esetben szó sincs állami kényszerről: a közeljövő genetikai lehetőségei közül az emberek szabadon választhatnak majd. A jövő a genetikai szupermarketé.
Sandel szerint azonban a szabadon választott eugenika is eugenika: az akarat diadala a véletlen felett, a genetikai kártyák cinkelése, a természet ajándékának kicserélése valami nekünk jobban tetsző árucikkre.
Mennyire valósak a genetikai szupermarkettel kapcsolatos félelmek? Steven Pinker harvardi pszichológus egyike azoknak, akik szkeptikusak a génmanipuláció gyakorlati megvalósíthatóságával kapcsolatban. Az olyan tulajdonságok, mint az emlékezet, intelligencia, vagy atlétikai képesség nem egy meghatározható gén, hanem sok gén „együttműködésének” az eredménye. Ráadásul rengeteg tényező befolyásolja, hogy az adott gének miként fejeződnek ki a fenotípusban, nem is szólva a társadalmi környezet és a neveltetés hatásairól.
Valójában a génmanipulációnak rengeteg káros mellékhatása lehet. Vannak például olyan terhes nők, akik Mozartot játszanak a magzatuknak. Ettől a gyerek ugyan nem lesz okosabb vagy tehetségesebb, bár a zenehallgatás ártani valószínűleg nem árt — a várandós kismamának adott esetben pedig kifejezetten jót tehet. Egészen más azonban a genetikai szupermarket polcain található káros mellékhatásokkal járó termékekből választani.
Címkék: embriószelekció, eugenika, génmanipuláció

2009. április 5. 08:33
Michael J. Sandel érvelése számomra zavaros volt: a génmanipulációt elítéli, de az embrionális őssejtkutatással nincsen semmi baja, hiszen célja a természet tökéletlenségének kijavítása. Nekem nem volt meggyőző.