Ökológiai katasztrófa kiskertben
2008. augusztus 19.Az ember által okozott ökológiai katasztrófa egyik legsúlyosabb következménye a tömeges fajpusztulás. A borúlátó előrejelzések szerint az évszázad végére az állat- és növényfajok fele kipusztulhat. Mi itt, Magyarországon szeretünk úgy gondolni erre a problémára, mint ami elsősorban nem a nálunk, hanem távoli helyeken, például az Amazonasi esőerdőben élő fajokat érinti.
Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. Az elmúlt három évtizedben kisebb-nagyobb kihagyásokkal minden nyáron eltöltöttem néhány hetet az Őrszentmiklósi víztározó mellett. Bár ez nem statisztikai, csupán anekdotikus bizonyíték, idén nyárra érett be a felismerés, hogy a tó körüli ökológiai rendszer összeomlott.
A tónak a vácrátóti botanikus kert felé eső partját egykor szántóföldek, erdők és ligetek övezték. Az üregi nyulak valaha bejártak a kertekbe, az erdőkben őzeket lehetett látni, nyár végén pedig a villanydrótokat ellepték a füsti fecskék. A tópart környéke madárdaltól volt hangos. A mai látogatóknak elsősorban a csend tűnik fel, amit csak a nyaralók zaja szakít meg; madárdalt elvétve hallani.
A rendszerváltás után a tóparti földeket kivonták az intenzív művelésből és egyes helyeken kikerültek a természetvédelmi területet jelző táblák — jelezve, hogy a környék élővilágának gazdagsága másoknak is feltűnt. A mezőgazdasági termelés megszűntével azonban eltűntek azok a fajok, amelyek a réteken és szántóföldeken érezték jól magukat: a valaha állandóan jelen lévő mezei- és búbos pacsirták, az utakon szaladgáló barázdabillegetők, a kerítésekről vadászó tövisszúró gébicsek. Azzal, hogy kitesszük valahova a természetvédelmi területet jelző táblákat, még nem biztos, hogy bármit tettünk az élővilág megóvásáért.
De mindegy is, hiszen a táblák rövid idő alatt eltűntek. A „természetvédelmi területen” lovastanyák és ki tudja milyen célt szolgáló telepek jelentek meg, amiket a kiránduló jobb, ha nagy ívben elkerül az őrző-védésre szolgáló szabadon engedett kutyák miatt. Eközben a Barátság Horgászegyesület megszerezte magának a tó be nem épített részét. Egyik első lépésükként kivágták a tóparti fákat és bozótosokat; a barátságos horgászegyesület lekerítette magának a tópartot, ahol ma már több a szögesdrót, mint a bozót. Gyakran mondják, hogy a horgászat környezettudatosságra nevel; nekem az a benyomásom, hogy a horgászokat a fogáson kívül a természetből más nem nagyon érdekli.
Eltűntek a környékről az elmúlt években olyan gyakran látott madárfajok, mint a nagy fakopáncs, zöld küllő, énekes rigó, vörösbegy, ökörszem, csuszka, barátcinege, tüzesfejű királyka, sárgarigó, szajkó, erdei pinty és tengelic; nem hallani a fülemüle és a kakukk hangját. Élőhelyük eltűnésével néhány éve beköltöztek a kertekbe a mókusok, mára azonban továbbálltak vagy kipusztultak. A madarak eltűnésének oka részben az, hogy megritkultak a tápláléklánc alsóbb szemein elhelyezkedő rovarok: az este gyújtott lámpa körül jó, ha két tucat eltévedt éjjeli lepke kering. Ma már nem látni szürkületkor vadászó denevért.
Van azonban egy faj, ami láthatóan nagyon jól érzi magát: ez pedig a parlagfű. Úgy tűnik, hogy irtását sem a horgászegyesület, sem a lovastanyák tulajdonosai, sem az érintett önkormányzatok nem érzik feladatuknak.
Ami pedig a madarakat illeti, az idei nyár mérlege: néhány széncinege és házi rozsdafarkú, illetve tartja magát egy környéken élő örvösgalamb-pár. Ünnep volt, amikor egyik éjszaka felhangzott a füleskuvik lágy „tyiü” füttyentése.
Magyarország, 2008. Lokális ökológiai katasztrófa.
Címkék: környezetszennyezés
2008. augusztus 22. 16:44
Greg! Egyre tobb cikkedet ertem, hogy mirol szol!
Igazabol az tetszik, ahogy tobb problemat is felvetsz egyszerre:
- A tulajdonossag nem autmatikusan jar a felelos gondolkodassal, szemben a starnadr kozgazdasagtan tankonyvek alapvetesevel,
- A (passziv) kornyezetvedelem onmagaban mit sem er, hanem tagabban, akar a mezogazdasagi hasznositassal kell ertelmezni. (Ha erdekel a dolog, tudok ajanlani ajanlani egy irast a Hortobágy hasznosításarol.)
- Magyarorszagnak nincs tudatosan kialakitott klima, vagy okologia politikaja.
2008. augusztus 25. 10:03
Van a Magyar Madárbarát Egyesületnek egy kiváló programja, ami szerintem részleges megoldást nyújthatna erre a problémára (néhány madárbarát országban nagyszerű eredményei vannak).
http://www.mme.hu/cgi-bin/cikk.pl?id=45
A Madárbarát Kert lényege, hogy olyan hobbi- vagy gyümölcsöskerteket hozunk létre, amelyek a madarak számára megfelelőek. Egy átlagos, különösen külvárosi kert a legtöbb faj számára élhetetlen, de néhány változtatással élhetővé tehető.
2008. augusztus 28. 21:06
“Egyre tobb cikkedet ertem, hogy mirol szol!”
Ezt most vajon dicséretnek vagy kritikának vegyem?
“A tulajdonossag nem autmatikusan jar a felelos gondolkodassal”
… vagy akár racionális gondolkodással. Az említett lovardák abból élnek, hogy be lehet fizetni náluk lovastúrára a környéken. Elemi érdekük lenne, hogy ne legyen a környéken parlagfű, hiszen ez rontja az üzletet. A horgászegyesület abból él, hogy horgászok jönnek a tópartra; elemi érdekük lenne, hogy ne parlagfűben üljenek le. Mindkét vállalkozás sokat tehetne azért, hogy ez ne így legyen: ha más nem, feljelenthetnék a terület tulajdonosát.
A madárbarát kert jó ötlet, de nem sokat ér, ha a tágabb környékről tűnnek el a fajok.
2008. augusztus 30. 12:58
Kedves Bognár Gergely!én összevissza keresgélek a neten,mióta nyugdijba jöttem(tavaly ősz)hogy ilyen és hasonló oldalakat találjak.Nem lehetne a médiát rávenni,hogy a sok idióta műsor pl.reality show helyett tanítsátok a népet? Minket, a kiskert tulajdonosokat és a felelős&pénzzel rendelkező részhalmazát a magyar társadalomnak.Tényleg hátborzongató a fajok kihalása.Nálunk annyi bokor van,hogy tavasszal mindig rigóénekre ébredek hajnalban:-)és tudom,hogy ez kevés…
2010. május 15. 21:32
2010 a biodiverzitás éve. A fajok eltűnése bizony nem csak a harmadik világot, az őserdők lakosait, hanem Európát is érinti:
“Az új tanulmány szemlélteti a rovarirtóknak, a népesség növekedésének, a gazdálkodásnak és más tényezőknek a hatását a Nagy-Britannia ökoszisztémáját fenntartó fajokra. Attenborough azt írja, hajlamosak vagyunk a nagyobb állatokra összpontosítani, és a kicsiket figyelmen kívül hagyni, pedig ők jelentik egész ökoszisztémánk alapját – és gyorsabban tűnnek el, mint valaha.
Nagy-Britannia nappali lepkefajainak háromnegyede hanyatlóban van, részben a hernyók tápnövényeinek gyomként való kezelése miatt. Az éjjeli lepkék száma ugyanezért harmadával csökkent 1968 és 2002 között, legalább húsz faj állománya pedig több mint 90 százalékkal zsugorodott.
A brit folyókat is sújtja a csapás, mivel egyre több rovarirtót alkalmaznak a juhokon és szarvasmarhákon, amelyek az állatokról belemosódnak a vízfolyásokba, elpusztítva ezzel számos tegzest, kérészt és álkérészt. A rovarok pedig madarak, halak és más ragadozók táplálékállatai. A seregélyek és fecskék állományai harmadára apadtak az 1970-es évek óta, míg félő, hogy a sün 2025-ig ki is pusztulhat Nagy-Britanniából.”
http://greenr.blog.hu/2010/04/30/david_attenborough_okologiai_katasztrofara_figyelmeztet_1#comments
Ami a magyarországi fecskeállományt is érinti:
A fecskék “…európai állományai az elmúlt 15-20 évben folyamatosan csökkennek. Ennek hátterében több ok is szerepel: az élőhelyek átalakítása; az őszi gyülekezőhelyek felszámolódása; a települési szúnyogirtás és az intenzív mezőgazdálkodás jelentette környezetszennyezés; a közvetlen emberi zavarás, a vadászat, a fészkek elpusztítása; a klímaváltozás hatására az extrém száraz, vagy éppen ellenkezőleg a csapadékos időszakok gyakoriságának és időtartamának növekedése.”
http://www.mme.hu/hirek/946-a-2010-ev-madarai-a-fecskek.html
Megoldás:
Biokertek létesítése. Permetezés nélkül is lehet lisztharmat nélkül gazdálkodni. Régi magyar gyümölcsfajták:
http://magyarokszovetsege.hu/content/osi-magyar-gyuemoelcsfajtak
valamint
tök, bab, kukorica (nem hibrid):
http://onellatas.fw.hu/
burgonya: (hazai nemesités)
http://www.sarpomira.hu/