Hozzászólás: Éljen-e a baba?

Maris

Maris — Tue, 07 Dec 2010 07:42:00 +0000

Nyanyó! Azt írod együtt jártok fejlesztésre, onnan ismered.

Akkor az nem “teher”? Azt írod semmi baja sincs, akkor miért jártok fejlesztésre?

tarkabab

tarkabab — Sat, 10 Jan 2009 09:46:00 +0000

agi, biztos lehetsz benne, hogy ez minden szülônek eszébe jut, aki fogyatékos gyereket nevel. közöttük azonban elenyészô azoknak a száma, akik “vállalták” a sérült gyereket. Legalább is Magyarországon.
Ha csak azt nem tekinted vállalásnak, hogy születése után családban nevelik fel – ami viszont a sérült életét is könnyebbé teszi és a társadalmi terheket is csökkenti.

dimitrisz

dimitrisz — Sat, 10 Jan 2009 06:18:42 +0000

Egy orvos szamara megtartani egy gyereket azt jelenti, hogy megmarad a keringes es legzes stabilan. Egy szulo szamara megtartani egy gyereket azt jelenti, hogy kommunikal, el, tanul, dolgozik es eltartja majd sajat csaladjat. Ezt a ket allaspontot nehez kozeliteni. Gyerekorvos vagyok es amikor megszuletik egy koraszulott nem tudom nem megmenteni. Szinte rutinszeruen, gondolkodas nelkul teszi az ember a beavatkozasokat. Annyi azonban teny, hogy a koraszulott ujraeleszteset nem kell eroltetni, sokkal rovidebb ideig kotelezo tovabbfolytatni, mint a gyermekek eseteben. Lasd az ujraelesztesi nemzetkozi protokollokat.

agi

agi — Mon, 03 Nov 2008 22:29:25 +0000

Ez egy nagyon nehéz dilemma. Az én testvérem hallássérült. Felnőtt, házas, két egészséges gyermeke van. Sikeres (olimpiai bajnok) sportoló.
DE a felnevelésére, arra, hogy sikeressen beilleszkedjen a világba ráment a szüleim házassága, gyakorlatilag az édesanyám egész élete. Semmi mással nem tudott foglalkozni.
És bár mint mondtam, hogy a testvérem sikeresen beilleszkedett a társadalomban egész életében segítségre fog szorulni. Nem igazán tud hivatalos ügyeket intézni, minden fontosabb ügyhöz jeltolmács kell vagy egy halló családtag aki segít megérteni a hivatalos szöveget. És ő még csak nem is siket CSAK nagyothalló.
Végiggondolta már a sérült gyermeket vállaló anyuka, hogy mi lesz a gyermekével ha ő nem lesz?

Kulcs Elvira

Kulcs Elvira — Mon, 03 Nov 2008 11:21:38 +0000

Kedves Üveges!
A down szindrómás ember teljes értékű! Igaz, nem agysebész lesz, de képes, a társadalom számára is hasznos munkát végezni, akár nyolc órában is. Azt hiszem, igazságérzetedet nagyon bántaná, ha tudnád, milyen alacsony jövedelmért! A taigetosszal pedig csak az a baj, hogy a XXI. században nem lehet kijelölni azt a testületet, aki elvigye a hegyig a gyereket, és onnan lelökje! És gondolj bele, ha neked ilyen sziklaszilárd véleményed van a dologról, akkor mit tehet az az orvos, akinek szintén megvan a maga ítélete erről a dologról. Egy orvos, aki az életre esküdött föl, hogyan tehet esküje ellen, ha komolyan veszi az esküjét?
Szóval, hidd el, nincs könnyű helyzetben senki, aki valamilyen formában érintett a dologban.
Ezt nem lehet píron (képernyőn) eldönteni.
Minden eset egyedi, és a szereplők is mindig másak. Legyen véleményed, persze, de vigyázz, hogy ne légy demagóg. Én nem tudtam, hogy ds gyerekem fog születni, nem voltam döntési helyzetben. De hidd el, hihetetlenül ragyogó 17 éves lányom van, aki kétszer volt kórházban, mandulaműtéten, és néha előfordul, hogy náthás. Még a közgyógy igazolványt sem vettem igénybe. Nem utazom vele ingyen, mert úgy gondolom, a lányom jól mozog, jól közlekszik, nem szorulunk rá. Kitűnő segítség a háztartásban, sok mindent megtanult már, ami a későbbiek során munkát és fizetést fog a kezébe adni. Biztos vagyok benne, hogy a lányom szülni is fog, és remek anya lesz. Pedig, mint írtam, ő down-szindrómás ifjú hölgy.

Üvege$

Üvege$ — Mon, 27 Oct 2008 11:03:21 +0000

Azt értem, hogy a családotokra nem ró terhet a down-os gyermek, de azt is megoszthatnád velünk, hogy vajon mennyivel kerül ő többe a társadalomnak, mint egy egészséges gyermek, aki később aktívvá is válik!

Nyanyó

Nyanyó — Thu, 23 Oct 2008 07:09:38 +0000

Lehet,hogy annyira kivételes eset,hogy épp Jankatanya kislánya,de én is ismerek egy kislányt,aki 600gr körül született,együtt jártunk koraifejlesztésre az én down-os kislányommal,aki egyébként semilyen terhet nem jelent a családra,bár ő is koraszülött volt(1430g).
Szóval ez a 600gr-os kislány teljesen egészséges,az egyik orrlyukát kitágította a lélelegeztető gép,ezért egy picit látszik a nyoma,a hangja mélyebb,rekedtebb,mert ott is roncsolt a lélegeztetőgép:),de semmi maradandó értelmi,vagy akár mozgásbeli sérültség nem maradt a kislánynál.
Most 9 éves lehet
Viszont ismerek olyan 800gr-al született kislányt is,aki 3 évesen passzívan fekszik és semmit nem ért a körülötte lévő világból.
Az apuka elmenekült,az anyuka megpróbálja újra kezdeni az életét,a nagymama vállalta fel a gondozását.
Sajnos nem lehet előre látni,hogy melyik baba fejlődik majd az elsőhöz hasonlóan és melyik a másodikhoz.
Mert az első teljes tagja a családjának és a társadalomnak is,míg a második nem.
Az biztos,hogy aki már járt NIC-osztályon,az tudja,hogy sokszor a szülőknek kell váltaniuk egymást a gyerek mellet,hogy pontosan figyeljék az oxigén mennyiségét,mert legtöbbször a túl nagy oxigénnyomás okozza a szövődményes agyvérzést.
A nővérek nem érnek rá,hogy időben lecsökkentsék az adagot.
A későbbiekben halmozottan sérült állapotot legtöbbször ez okozza.

Pepe

Pepe — Wed, 22 Oct 2008 11:50:35 +0000

Hát ez az: NE TERHELJÜK A TÁRSADALMAT!
Ez a lényege!

Jankatanya

Jankatanya — Tue, 14 Oct 2008 12:51:01 +0000

AZ ÉN LÁNYOM 26.-hétre született 610gr -al.
NEM FOGYTÉKOS! Nem volt agyvérzése,nem vak,nem beteg!
Tejesen egészséges!
Zs.

Eszter-lánc Anyatejmisszió

Eszter-lánc Anyatejmisszió — Thu, 09 Oct 2008 02:46:30 +0000

A modern-kori Taigetosz egy másik formája a kismamákra rákényszerített afp és egyéb genetikai vizsgálatok. Elvileg 35 év feleltti nőknél, valójában a 19 évesekkel is elvégeztetik.
A hibaszázalék igen nagy. Az egyetlen felkínált alternatíva a bármilyen abnormitás gyanújára az abortusz.
Hány egészséges gyereket pusztítunk így el évente?

Ezeknek a vizsgálatoknak a kevésbé publikusan bevallott (orvosi szaklapban meg is jelent) értelme, hogy fölöslegesen beteg emberekkel ne terheljük a társadalmat.
Akkor most milyen végletek között is csapongunk?

Dajkem

Dajkem — Tue, 07 Oct 2008 16:52:37 +0000

A bejegyzésben fejtegetett kérdéssel én is rengeteget foglalkoztam, különösen, mivel egy hónapon át dolgoztam ápolóként egy fogyatékosotthon zárt osztályán (értsd: a legsúlyosabb fogyatékosokkal).
Szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy az elhivatottság vagy szociális elköteleződés vitt oda, de nem így volt. Azzal az ambivalens hozzáállással kezdtem el a munkát, ami szerintem a legtöbb emberre jellemző.
Mikor lejárt a szerződésem (eszem ágában sem volt meghosszabbítani, bármennyire meg akarták is tartani a betanult dolgozót), ez a hozzáállás változott, de rossz irányba. Nem érzem magamat közelebb a fogyatékosokhoz, és nem mondhatom el a szokásos szöveget, hogy "megváltozott az életem, más ember lettem". Nem lettem más, csak hálásabb a testemért és a családomért.

A dilemma bennem is ott maradt. Az enyhébb eseteknek mondható imbecilek, debilek, súlyos down-osok, idióták mellett vízfejűekkel, összevissza facsarodott, csökevényes végtagú, a növényi szinten vegetáló lényekkel is dolgoztam, akik a bejegyzésben leírt sürgősségi műtétek túlélői. Általában harminc évig is "élnek".. Beszélni, megnyilvánulni, mozogni nem tudnak, a csontvázuk olyan torz, hogy gyakran a kétrét görnyedt mellkasba börtönzött tüdő hurutjaiba halnak bele, vagy akár egy náthába is, ha az ápoló nem csapolja le az orrukat. Napi minimum négy pelenkázás, egy fürdés, etetés (undorító, pép állagú moslék), hatalmas adag gyógyszerek árán tarthatók életben. Volt közöttük egy OKOS vízfejű, aki néha elmosolyodott. Míg ott dolgoztam, kilátásba helyezték az egyik vízfejű halálát, mondván, már nem tart neki sokáig, túl sokat köhög, meg fog fulladni egy éjszaka.

A dilemma még így is maradt. Amit élnek, az arcukra repkedő legyekkel, lábuk között a saját piszkukkal, gyomrukban a péppel és a gyógyszerekkel, egész nap ugyanazt a plafont bámulva a bűzben, az akárhonnan nézem, nem élet. Az agyi működésükről nagyon keveset tudunk, de valószínűleg alig fognak fel valamennyit a világból az asztigmatikus szemükkel. Akkor miért?.. A szülők miatt? A szülők nem tudják ellátni, gyógyszerezni az ilyen "gyerekeiket", ezeket a kortalan élő holtakat, és a legtöbbjüket nagyon ritkán látogatják. Volt precedens arra is, hogy az egyik debilis nagyon rosszul lett, üvöltött a fájdalomtól, és persze, hogy az ápolók nem tudtak rajta sokat segíteni, mert beszélni nem tud. Megsúgom: a mentő ritkán megy ki fogyatékosokat menteni, azt szokták mondani, hívja az ápoló a körzeti orvost. A debilis fájdalomcsillapítót kapott, míg tartott a hatása, nem üvöltött.
Az ápolók nem elhivatottak, inkább fásultak.
Akkor miért?...

Talán azért vannak életben ezek az emberek, mert az orvostudomány ott tart, ahol. Az emberi erkölcs vagy igazságérzet, vagy az újszülött élethez való jogának általános érzete nem engedi, hogy ha van lehetőség az életben maradásra, akkor önkényesen elvágjuk ezt az utat.
Nagy csapdába került ezzel az ember. Nehezen mondom ki, de ezeknek a szerencsétleneknek, akiket testközelből láttam, ki vannak téve az agyonhajszolt és alulfizetett ápolók idegességének, egymás bántásának, gyerekkorukban szexuális zaklatásnak (!), és minden rossznak, ami elképzelhető. Ezért tartsuk életben őket?...

Mike36

Mike36 — Mon, 06 Oct 2008 19:24:25 +0000

súlyos fogyatékos gyereket nevelj fel te
neki is jobb, szülőnek is

Üvege$

Üvege$ — Mon, 06 Oct 2008 08:00:49 +0000

Tajgetosz intézményére mintha már találtak volna cáfolatot, de azért jó kis intézmény volt az…
Gondoljunk csak bele, hogy mit is zúdítanak egy családra avval, hogy megmentik az ilyen kis szörnyszülötteket! Feldolgozni a gyermek halálát épp elég teher egy anyának és nem kellene még azzal is büntetni, hogy egész hátralévő életében ennek a gyermeknek a rabja legyen.
Ha egy gyermek korán jön a világra, valószínűleg annak oka van. Ez az ok lehet épp az anya védelme vagy az, hogy a magzat sérült esetleg rosszul fejlődött. Az emberi test számtalan módon képes védeni magát, de a sérült vagy beteg magzat, lehet, hogy nincs megfelelően felkészülve a külvilágra és ezt az anya szervezete biztosan jobban el tudja dönteni, mint bárki innen kívülről.
Nem azt akarom, mondani, hogy ne is próbáljuk megmenteni a koraszülötteket, de ebben a stádiumban, amennyiben család beszámítható, a döntésükre kellene hagyatkozni, hisz egy ilyen gyermek megmentésével esetleg családokat taszíthatunk a pokol legmélyebb bugyraiba…