A Blacksmith intézet nemrég kiadott jelentésében a környezetszennyezés egészségre legártalmasabb formáit ismerteti. Ezek között szerepelnek olyan jól ismert kockázati tényezők, mint a talajvízszennyezés, a bányászat, a városi légszennyezettség vagy a szennyvíztisztítás hiánya, és olyan kevésbé ismertek is, mint a beltéri légszennyezettség vagy az elhasznált ólom-sav akkumulátorok biztonságos elhelyezése.

Az intézet tavalyi jelentése a világ tíz legszennyezettebb helyét gyűjtötte össze. Mivel ilyen jelentés idén nem készült, lássuk a tavalyi listát.

Kína, India és Oroszország kétszer is szerepel a listán. Linfen városa a kínai szénbányászat és energiatermelés egyik központja. Kínában itt a legrosszabb a levegő minősége, a városlakók fulladoznak a szénporban. Mindennaposak a légúti betegségek, gyerekek körében gyakori az ólommérgezés. Az ólombányászat központja Tianjing, ahol a levegő és a talaj ólomszennyezettsége a megengedett érték nyolc-tízszerese. Az ólommérgezés gyerekek esetében értelmi- és fizikai fejlődési zavarokat okoz. A városban nagyon magas a koraszülöttség és a születési rendellenességekkel született csecsemők aránya.

Az indiai Sukinda kromit- (azaz krómérc) bányái bármiféle környezetvédelmi ellenőrzés nélkül működnek. A bányák szennyvize szűrés nélkül kerül a két és fél millió embert ellátó ivóvízhálozatba. Mindennapos az asztma és a tuberkulózis, gyakoriak a születési rendellenességek és a meddőség. Vapi környékén pedig a vegyipar a felelős a talajvíz higany-, ólom-, és cink-szennyezetségéért. A higany koncentrátuma az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megszabott határérték 96-szorosa. A talajvíz szennyezettsége miatt a helyi zöldségfélék nehézfém-tartalma az előírt érték hatvanszorosa.

A vegyipar Oroszországban hasonló problémákat okoz. A hidegháború alatt Dzserzsink városa volt a vegyifegyver-gyártás központja. A város vízének fenoltartalma a biztonságos érték 17 milliószorosa. (A fenol lenyelve vagy belélegezve is mérgező.) A városban a férfiak várható élettartama 42 év, a nőké 47. A halálozások száma 260%-al haladja meg a születésekét. Szibériában az Északi-sarkkör felett fekvő egykori munkatábor, Norilszk kohászata felelős többek között évi 500 tonna rézoxid és nikkel-oxid kibocsátásáért. A légszennyezés miatt a városra gyakran fekete hó hullik. A légúti megbetegedések a gyermekhalandóság majdnem 16 százalékáért felelősek.

A nyugati (és déli) féltekét a perui La Oroya bányászváros képviseli. A környékbeli gyerekek 99%-ának vérében az ólom mennyisége az egészségre ártalmas érték többszöröse; a kéndioxid-szennyezettség a WHO által megszabott határérték tízszerese. A déli félteke másik legszennyezettebb helye a zambiai Kabwe. A már régen bezárt bányák által okozott talaj- és vízszennyezés a peruihoz hasonló problémákat okoz még ma is: a gyerekek vérében található ólom itt is az egészségre ártalmas érték sokszorosa.

Térjünk vissza a volt Szovjetunióba. Az azerbajdzsáni Szumgajit a szovjet időkben jelentős ipari központ volt. A lakosság egészségi állapota az országban a legrosszabbak között volt. A rákos megbetegedések száma az azerbajdzsáni átlagot 22-51 százalékkal lépi túl. Végezetül pedig ne feledkezzünk el Csernobilról sem. Több, mint húsz évvel az 1986-os katasztrófa után az erőmű harminc kilométeres körzete még mindig lakhatatlan; a szarkofággal lezárt reaktor a becslések szerint ma is 100 tonna urániumot és 2000 tonna tűzveszélyes anyagot tartalmaz. A balesetnek köszönhető halálozások száma azonban továbbra is vita tárgya: a becslések négy ezertől száz ezerig terjednek.

Címkék: környezetszennyezés, népegészség

Kapcsolódó bejegyzések:
Madárinfluenza Magyarországon
Az utolsó ember
Oltás és kötés
Hamburger-embargó
Globális felmelegedés és népegészség