2009. januári bejegyzések

A minap levelet kaptam egy olvasótól, amit némi szerkesztés és a történetben szereplő személyek és intézmények anonimizálása után közzéteszek. A levél remekül illusztrálja az orvos-beteg viszony számos etikai problémáját: a beteg informálásának elmulasztását, az informált beleegyezés puszta formalitásként való kezelését, az etikai és jogi mulasztások orvoslásának kilátástalanságát.

Természetesen fogalmam sincs, hogy a történet egészében vagy bármely részletében megfelel-e a valóságnak. Miért döntöttem mégis úgy, hogy közreadom? Azért, mert bizonyos szempontból nem az a lényeg, hogy objektíve mi történt. Sokkal fontosabb, hogy a beteg szubjektíven hogyan éli meg az eseményeket, hogyan próbálja feldolgozni és megmagyarázni azokat. Kicsit nagyképűen fogalmazva: milyen narratívát sző a vele történtek köré.

Hozzá kell tennem, hogy valószínűtlennek tartom, hogy illegális szervkereskedelemről lenne szó. Az viszont bizonyos, hogy a magyar egészségügy egyik legnagyobb problémája az orvos és beteg közötti bizalom hiánya. Betegnek lenni bizonytalansággal, szorongással, gyakran kiszolgáltatottsággal jár. A felvilágosítás, az informált beleegyezés, a beteg méltóságának tiszteletben tartása nem nyűg, hanem a bizalom alapvető feltétele.

Jöjjön akkor a levél. (tovább…)

A legújabb bejegyzés — a preimplantációs genetikai diagnózis és az embriószelekció által felvetett etikai problémákról — nem itt, hanem a komment.hu oldalán jelent meg. De itt is lehet olvasni és kommentálni. (tovább…)

Az új év eddigi legszomorúbb olvasmánya az Economist év eleji melléklete a világ tengereinek állapotáról. A mérleg lehangoló: a nagy termetű halfajták állománya az elmúlt évtizedekben tizedére csökkent; a korallzátonyok negyede eltűnt és a maradéknak csupán 5 százaléka érintetlen; az előrejelzések szerint a század végére a tengerszint a globális felmelegedés miatt 0,8-2 méterrel emelkedik. Ez elég ahhoz, hogy víz alá kerüljenek a tengerparti strandok, lakhatatlanná váljon sok kikötőváros és egyes szigetországok eltűnjenek a térképről. A New York-i metrót el fogja önteni a tenger.

A legmegdöbbentőbb adat talán a tengerekben található szemét mennyisége. Az óceánok minden négyzetkilométere 18 ezer darab műanyagpalackot és egyéb szemetet tartalmaz. A Csendes-óceán közepén kettőszáz Magyarországnyi szemét lebeg a vizen. A tenger hatalmas futószalag: a Lisszabonban kidobott műanyagpalack könnyen az Antarktiszon köthet ki.

Az alábbi fényképek a Yucatán-félsziget turisták által viszonylag ritkán látogatott déli részén készültek. A közelben található a a Chinchorro-atoll, ami a világ egyik utolsó érintetlen korallzátonya. A rövid séta során lencsevégre kapott szeméthegy nem (csak) a helyieknek köszönhető: az esős évszak viharai itt vetik partra távoli országok szemetét is. (tovább…)

Amikor az ember huzamosabb időre jön az Egyesült Államokba, belépéskor a határon rendszerint feltesznek neki néhány kérdést. Nyilván arra kíváncsiak, hogy stimmel-e az ember fedősztorija: valóban ott él és dolgozik, ahova a vízum szól. Nyilván rájöttek, hogy a terroristáknak könnyebb bejutni úgy az országba, ha mezei turista helyett egyetemi tanárnak adják ki magukat. Tőlem először rendszerint azt kérdezik, hogy mit tanítok. (tovább…)