Az új év eddigi legszomorúbb olvasmánya az Economist év eleji melléklete a világ tengereinek állapotáról. A mérleg lehangoló: a nagy termetű halfajták állománya az elmúlt évtizedekben tizedére csökkent; a korallzátonyok negyede eltűnt és a maradéknak csupán 5 százaléka érintetlen; az előrejelzések szerint a század végére a tengerszint a globális felmelegedés miatt 0,8-2 méterrel emelkedik. Ez elég ahhoz, hogy víz alá kerüljenek a tengerparti strandok, lakhatatlanná váljon sok kikötőváros és egyes szigetországok eltűnjenek a térképről. A New York-i metrót el fogja önteni a tenger.

A legmegdöbbentőbb adat talán a tengerekben található szemét mennyisége. Az óceánok minden négyzetkilométere 18 ezer darab műanyagpalackot és egyéb szemetet tartalmaz. A Csendes-óceán közepén kettőszáz Magyarországnyi szemét lebeg a vizen. A tenger hatalmas futószalag: a Lisszabonban kidobott műanyagpalack könnyen az Antarktiszon köthet ki.

Az alábbi fényképek a Yucatán-félsziget turisták által viszonylag ritkán látogatott déli részén készültek. A közelben található a a Chinchorro-atoll, ami a világ egyik utolsó érintetlen korallzátonya. A rövid séta során lencsevégre kapott szeméthegy nem (csak) a helyieknek köszönhető: az esős évszak viharai itt vetik partra távoli országok szemetét is.

Címkék: környezetszennyezés

Kapcsolódó bejegyzések:
Félúton
Környezetszennyezés és ateizmus
A világ tíz legszennyezettebb helye
Az ökológiai lábnyom
Környezetvédelmi tanmese