Túl sok a bioetikus
2009. február 17.Vasárnap nyilatkozott a Szólás szabadságának Demján Sándor vállalkozó. Demján a Reformszövetség egyik alapítója és anyagi támogatója. A tavaly novemberben alakult szervezet tagjai között vannak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő munkaadói szervezetek vezetői, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, illetve a Magyar Tudományos Akadémia volt és jelenlegi elnöke.
A szövetség gazdaságpolitikai javaslatokat dolgozott ki, melyek megvalósítása javítaná a versenyképességet, kordában tartaná a költségvetési hiányt és csökkentené az állami újraelosztás mértékét. Mivel az ország (már megint) reformlázban ég, az interjú ezeket az elképzeléseket mutatta volna be. A tévénézők ehelyett azonban ízelítőt kaphattak a jeles vállalkozó társadalomfilozófiai nézeteiből.
És hogy hogy jön ide a bioetika? A beszélgetés vége felé Demján ezt találta mondani:
Ma a szociálisan rászorulók nagy tömegét, ha mondjuk bedolgozó rendszerben varr, vagy almáskertet vagy gyümölcsöst művel, akkor azt azonnal oda be lehet állítani, ott radikálisabb adócsökkentést és ösztönzést adunk és érdekeltséget. A hosszabb távú rendszernél meg kell szűnjön az és minden adófizető meg kell értse, ha az állandó új szakmák, tehát, ha többen jelentkeznek pszichológusnak, mint mérnöknek, aztán ma hallottam egy új foglalkozást, bioetikus és azt az adófizető tartja el, feleslegesen van kiképezve, szakmunkás pedig nincsen, 2002 őszén hat egyetemi, főiskolai jelentkezőre jutott egy szakmunkás. Mindig elmondtam, ha az okosok és a szorgalmasok aránya felborul, akkor tönkremegy az ország. [Kiemelés tőlem.]
Magyarország leggazdagabb vállalkozója tehát csak vasárnap hallott először arról, hogy van olyan, hogy bioetikus. Elképzelem, hogy történhetett ez. Reggelizett a villájában és újságot olvasott; esetleg hazafelé menet bekapcsolta a sofőr a kocsiban a rádiót, és ott hallotta félfüllel. Az ország jobbításán fáradhatatlanul dolgozó reformer rögtön el is döntötte, hogy a bioetika valami úri huncutság, a böcsületes szakmunkások és vállalkozók verejtékes munkával befizetett adóján való élősködés. (Persze a pszichológusokat sem szereti, de azokról legalább már hallott.)
Horn Gyula tudott még ilyen szépeket mondani, amikor emlékezetes módon arról bölcselkedett, hogy túl sok a filozófus. De legalább ő ezt egy lakossági fórumon mondta, nem főműsoridőben az állami televízióban, az ország talpraállítását célzó, amúgy kiváló szakemberek által készített reformtervet ismertetve.
Érdekes az a társadalomfilozófiai nézetrendszer, ami az interjúból kirajzolódik. Az elmúlt húsz év legbefolyásosabb üzletembere a társadalmat az okosok és a szorgalmasok táborára osztja. Egy jól működő országban rengeteg szorgalmasra, de sokkal kevesebb okosra van szükség. Ész és szorgalom tehát nagyjából kizárja egymást: aki szorgalmas, az lehet műveletlen és ostoba, aki okos, az meg valószínűleg élősködő, lusta dög. Nem lehet kétséges, hogy az önmagára bájos szerénységgel „ingatlanosként” referáló Demján — akit a Corvinus Egyetem 2003-ban díszpolgárává avatott — melyik csoportba sorolja magát.
A főváros építtetője szerint tehát az lenne jó, ha az ész helyett a szorgalmat ösztönöznénk. A magyar felemelkedés útja: legyen sok almatermelő, hiszen az almatermesztés amúgy is annyira kifizetődő. Legyen sok varroda, hiszen a magyar varrónő nyilván versenyképes lenne a bangladesivel szemben. Ha minden jól megy, néhány évtized múlva beérjük Indonéziát.
De miért a filozófusokat, bioetikusokat kiáltja ki ellenségnek ez a fajta populista, vulgáris társadalomfilozófia? A filozófusok kevesen vannak, bioetikusok még kevesebben; nem fognak felhördülni. Meg amúgy is olyan dolgokkal foglalkoznak, amiből nem lesz kompót vagy szoknya.
Ugyanakkor fogcsikorgatva ugyan, de el kell ismerni, hogy a magyar felsőoktatásban és akadémiai életben nem ritka az olyan kolléga, aki szakirodalmat harminc éve nem olvasott, szakértelmét leginkább állami pályázatok megnyerésére fordítja, tudományos tevékenysége minimális, viszont a tanítást is csak nyűgnek tekinti. Ebben Demjánnak sajnos igaza van. De ebbe most inkább ne menjünk bele.
Ami engem illett: Demján úr, felőlem tessék csak nyugodtan aludni. Már jó néhány éve nem élősködöm az adófizetők pénzén. Állami pályázatot is csak egyszer írtam, igaz, meg is nyertük, de az összes pénzt lenyúlta a tanszékvezető meg a sleppje. Pedig még csak nem is bioetikusok voltak.
Címkék: népbutítás
2009. február 17. 13:46
Talán arra gondolhatott, hogy a bioetikus más területek döntéseinek ellenőrzője vagy bírálója, és nélkülük nem értelmezhető foglalkozás, így abszurd dolog lenne, ha több bioetikus lenne az országban, mint pl. orvos.
Ebben az esetben még fel lehetne hozni ellenérvként, hogy a nagyvilág történéseihez is hozzá lehet szólni, de ezt helyben kamatoztatni igen körülményes.
Szóval arányosságra igenis szükség volna, pl. rengeteg kommunikációs szakember van, de ha mindenki az, akkor azoknak egymás között a kommunikációról kommunikálni elég belterjes lehet.
Én is úgy látom, hogy mesterségesen nagyon erősen el van tolva az egyes tipusú szakemberek képzésének aránya, és bár egy nagyon érdekes területnek tartom a bioetikát, nem hiszem, hogy főállású bioetikusra túl sokra lenne szükség, és azokat is át lehetne venni a határterületekről, pl. orvosok, filozófusok, társadalomtudósok vagy pszichológusok közül. Nem hiszem, hogy pont bioetikus képzésre olyan nagy szükség volna.
2009. február 19. 09:37
Azon lehet vitatkozni, hogy az okosak – szorgalmasak ellentétpár fejezi-e ki legjobban azt a trendet, hogy ma sokkal többen szeretnének mindegy milyen diplomát, mint kézzel fogható eredménnyel járó munkát végezni. Ma egy fiatal sokkal több támogatást kap ahhoz, hogy mondjuk gender expert legyen, mint kárpitos. A „logus” szakmák képviselői vagy a hobbi tanszékek oktatói érthető egzisztenciális okokból felháborodottan reagálnak arra kérdésfeltevésre, hogy vajon jól hasznosulnak –e a rájuk költött adóforintok (lásd 100 filozófus).
Ami a bioetikát illeti: valószínűleg nem belterjes kutatásokra, hanem nyílt társadalmi diskurzusra lenne inkább szükség ezen a területen(amire pont ez a blog jó példa).
2009. február 19. 20:52
Azt is mondhatnánk, túl sok a reformszocialista nagyvállalkozó. Nekem például a médiaszakosoktól van csömöröm, meg hogy a munkanélküliség helyett tartják egyetemen a fiatalokat.
Különben én is értem mit akart mondani, de nem túl okosan fogalmazta meg. Kicsit felkészíthetnék, ha már tévében akar más dolgokról beszélni, mint az ÁFÉSZ, a Skála vagy a Trigránit. Adhatna munkát egy médiaszakosnak, ki tudná fizetni