Az a baj, hogy amint elmész abba az irányba, hogy szerinted legitim dolog az, hogy a saját ökölszabályaid alapján kellene megítélni, ki jogosult erre és ki nem, mi a garancia arra, hogy nem jön valaki a jövő héten, aki azt mondja, hogy a te életmódod/elveid rosszak, és te nem vagy jogosult? Másrészt, hogyan tudna segíteni magán valaki, akinek dialízis kéne, vagy milyen jószerencsében bízhatna? Harmadrészt, mi van akkor, ha valaki valamennyire önpusztító életmódot folytat, de mégis sokkal több hasznot hoz a társadalomnak, mint egy átlagember?

Ebből is látszik, milyen komplex a probléma, ha az erkölcsi részét nem is nézzük, csak pusztán a hasznosság fogalmát. Kb. lehetetlen megítélni, ki mennyit fog érni a társadalomnak a jövőben, és visszatekintve sem egyértelmű. Mi van a hálával? Aki mondjuk 20 éve tűzoltó, az hiába mentett meg x életet, mégsincs esélye egy 20 éves kiscsajjal szemben? Nem véletlen, hogy az egyenlőségre törekszünk úgy általában, mert minden differenciálás feloldhatatlan társadalmi ellentétekhez vezet.