És így még jobban nőne az afrikai népesség.

Aki akar lemondhat a húsevésről és a pénzét átutalhatja másnak! De ne akarják erőszakkal erre kényszeríteni másokat!

A posztíró is beköltözhetne a híd alá, és a megtakarított lakbért átutalhatná az afrikai éhezőknek.

a húsevők be vannak szarva a vegáktól, hogy ők majd rögtön el akarják venni tőlük a husikájukat, közben meg elég lenne, ha nem mindennap kétszer ennének húst, hanem mondjuk minden másnap. ki lehet bírni.

Ami a bloghoz való hozzászólással generált társadalmi és környezeti költségeket illeti, ezek remélhetőleg bele vannak építve a számítógép, internet-előfizetés, áram, stb. árába. A nagyüzemi állattenyésztés költségei nincsnenek. Ezt úgy mondják a közgazdászok, hogy az adott gazdasági tevékenység externális hatásait az érintett gazdasági szereplők nem internalizálják. Jelen esetben a nagyüzemi állattenyésztés egészségügyi és környezeti költségeit a társadalom viseli.

Egyébként érdekes, hogy a nagyüzemi állattenyésztés közegészségügyi kockázatairól szóló bejegyzés (ami azzal a szerény javaslattal él, hogy ha lehet, együnk kevesebb húst) mennyire ki tudja verni a biztosítékot egyeseknél:
http://orokorom.freeblog.hu/archives/2009/05/04/Irany_a_husosfazek/

Ez így van, ezért ne is tedd.

“Viszont vannak eszközök, amivel ellenösztönözni lehetne a húsfogyasztást: például az egészséges táplálkozást népszerűsítő felvilágosító kampányokkal (aminek része lenne olyan tévhitek eloszlatása, mint hogy “az ember alapvetően vegyes táplálkozású”) vagy a hústermékek megadóztatásával.”

1. A kampány nem fogja felülírni a nemzeti szokásokat, egyéni igényeket, vagy az egyszerű divatot.
2. Az emberi táplálkozással kapcsolatos részen még kellene egy kicsit kérődzni, mondjuk a fogazat és bélrendszer felépítése kapcsán.
3. A hústermékek megadóztatása legalább olyan demokratikus, mint a helyszíni főbelövés a fogyasztásáért. A történelemben menj vissza odáig, ahol élt a “feketevágás” klasszikus fogalma.

“Ez utóbbinak az az előnye is meglenne, hogy tükrözhetné a hústermelés- és fogyasztás valódi társadalmi és környezeti költségeit.”
Ezeket már eleve megfizeti az ember, ugyanis a mezőgazdasági cégek is adóznak, a termelt melléktermékeket ártalmatlanítaniuk kell, stb. (Ebben a specifikus esetben többnyire azzal, hogy visszajuttatják a természetbe)
Ezzel a lendülettel viszont lehetne a fórum aljára tenni egy kis kapcsolót rögtön az APEH honlapjára mutatva, ahol le lehetne adózni a hozzászólással generált társadalmi és környezeti károkat, plusz az összes szórakoztató elektronikai, vagy kényelmi elektronikai cikkekbe be kellene építeni ugyanezt a költséget, kezdve a nagyképernyős plazma TV, masszázságy, szauna, stb, árába, amik nagy része gyorsan avul és mind a gyártása, mind pedig utána a készülék környezetszennyező.

Az persze igaz, hogy a népességrobbanás komoly probléma, de a megfékezéséhez nem kell népírtás: elég, ha kevesebb gyerek születik. Ld. erről
http://bioetikablog.hu/2008/01/hass_alkoss_de_ne_gyarapits

A fejlett országokban, így Magyarországon is, már csökken a népesség. Ez persze okoz problémákat például azzal, hogy felborul az aktívak és inaktívak aránya. De ezen lehetne segíteni mondjuk a nyugdíjkorhatár felemelésével, a munkaképesek visszaterelésével a munkaerőpiacra vagy a bevándorlás megkönnyítésével.

Ami pedig a “kvótákat” és hasonlókat illeti: szó sincs arról, hogy megszabjuk az embereknek, mit egyenek — ez demokratikus országban nyilván elképzelhetetlen. Viszont vannak eszközök, amivel ellenösztönözni lehetne a húsfogyasztást: például az egészséges táplálkozást népszerűsítő felvilágosító kampányokkal (aminek része lenne olyan tévhitek eloszlatása, mint hogy “az ember alapvetően vegyes táplálkozású”) vagy a hústermékek megadóztatásával.

Ez utóbbinak az az előnye is meglenne, hogy tükrözhetné a hústermelés- és fogyasztás valódi társadalmi és környezeti költségeit.

Persze csak az a kérdés, milyen szempontból szeretnénk tárgyalni a kérdést, mert pusztán emberi-etikai szempontból igazad van. Univerzális-etikai szempontból közömbös, mert bármely verzió esetén is csak más élőlények elpusztítása árán tudunk élni.
A logikai szempontok pedig megint mást mutatnak.