Szervátültetés apróhirdetésből
2009. június 13.
Egy felmérés szerint a szervátültetésen átesett
betegek harmada meg van győződve arról, hogy a műtét után
megváltozott a személyisége. E betegek szerint a új szervvel a donor
tulajdonságait és egyes esetekben emlékeit is megkapták. Egy újabb kutatásból az is kiderül, hogy a legtöbben
nem szívesen fogadnának el szívet egy gyilkostól még akkor sem, ha ez
lenne az egyetlen esélyük a túlélésre. De nem mindenki ilyen
válogatós: néhány hónapja egy vesebeteg internetes apróhirdetésen
keresztül talált megfelelő donort.
Persze azok, akik nem fogadnának el szívet, tüdőt, vesét vagy
májat egy gyilkostól vagy „gonosz embertől” nyilván csak
mosolyognának például azon, hogy egyes ázsiai népek hiedelmei szerint
a szapora majmok agyának fogyasztása gyógyítja az impotenciát. Ennek
ellenére makacsul tartja magát az a hit, hogy a sejtek és szervek
„emlékeznek” eredeti tulajdonosuk szokásaira
és tulajdonságaira. 1999-ben egy 16 éves lány inkább a biztos halát
választotta volna, mint hogy új szívet fogadjon el egy idegentől.
Előfordult, hogy horvát kórházak nem fogadtak szerb véradókat.
Néhány éve Nagy-Britanniában pedig törvényt kellett hozni arról, hogy
a donorok nem határozhatják meg, hogy milyen fajú rasszú betegek kapják meg
a szerveiket.
Vállalkozó kedvűek azonban immár internetes apróhirdetési oldalakon is kereshetnek szervet szeretteiknek vagy maguknak. Néhány hónapja három nővér Amerikában a népszerű craigslist apróhirdetési oldalon talált édesapjuknak megfelelő vesedonorra. Az Egyesült Államokban — csakúgy, mint Magyarországon — tilos pénzt vagy ellenszolgáltatást kérni felajánlott szervekért: az illegális szervkereskedelemben való részvétel bűncselekmény. (Ebből már ezen a blogon is volt probléma: nem örülök a veséjüket pénzért árusító hozzászólóknak.) Önkéntesen felajánlani valamely szervünket azonban nem bűncselekmény, és vannak olyan internetes oldalak, ahol ezt megtehetjük.
Jó ötlet-e, ha betegek és donorok a várólistákat kikerülve, az interneten találnak egymásra? Egyrészről minden olyan lehetőség jó, ami könnyebbé teszi a betegek új szervekhez jutását. Másrészről viszont ki fogja ellenőrizni az ilyen úton történt felajánlásokat? Honnan tudjuk, hogy a donor valóban ellenszolgáltatás vagy fizetség nélkül adta oda a veséjét? Hogyan ellenőrizheti ezt mondjuk a szervátültetést végrehajtó kórház?
Nemcsak az a fontos, hogy a várólisták méltányosan működjenek, hanem hogy a közvélemény is úgy gondolja, hogy a szervelosztás méltányosan működik. Ha megengedjük, hogy a donorok megmondhassák, hogy ki kaphatja szerveiket, a rendszerbe vetett bizalom odaveszhet. Képzeljük csak el, hova vezetne, ha a magyar donor nem hajlandó cigány betegnek felajánlani a veséjét, vagy ha donorok és betegek életmód, vallás, világnézet vagy szexuális orientáció alapján találnak egymásra.
Címkék: szervkereskedelem
2009. június 13. 13:31
Milyen fajú? Milyen rasszú, esetleg. Gondolom fajok között annyira nem dívik a transzplantáció.
2009. június 13. 18:59
Persze, bocs az elírásért. Javítottam.
2011. január 22. 09:46
“Ha megengedjük, hogy a donorok megmondhassák, hogy ki kaphatja szerveiket, a rendszerbe vetett bizalom odaveszhet.”
Miért ne engednénk? Vagy az adakozást is betiltanád, mivel ott is az adakozó mondja meg, hogy melyik alapítvány kapja a pénzét?
2011. január 23. 17:35
Ha az életem múlna egy új vesén, bármennyit hajlandó lennék fizetni érte. Szerintem ezzel más is így van. (Igen, így előnybe kerül az, akinek van pénze, de tekintve, hogy az életben ez mindenhol máshol is így van, álszentség lenne erőltetni, hogy itt ne.)
Ha meg a halál szélén állnék és dönthetnék, ki kapja meg a szerveimet, inkább adnám olyannak, aki becsületes, dolgozó tagja a társadalomnak, mint mondjuk egy piásnak, aki az előző máját már tönkreitta.
2011. június 4. 21:56
Egyrészt teljes mértékben egyetértek Annie-vel, más részről pedig, úgy tudom az adományozás pénzi formája teljesen kötetlen, nem rögzítik szabályok, hogy egy ember nem adhat 10 000 000 ftot egy másik embernek. Persze a jogszabályok jelenleg a rokoni szálakhoz kötik a szervdonori lehetőségeket, de gondoljunk bele, hogy ha esetleg a szervdonoriságot, mondjuk nem kötik majd rokoni szálhoz, de a kereskedés még mint olyan, bűn lesz, ki fogja megállapítani hogy ez most akkor az e. tegyük fel, 2 ismerős találkozik, az egyik ad a másiknak 10 000 000 ftot, mert szimpatikus neki, a másik pedig mondjuk 1 hónapra rá, felajánlja neki az egyik veséjét, persze teljesen szimpátia és random alapon, hiszen csak pár napja tudja ugye hogy szüksége lenne rá. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a szervkereskedelem mint olyan, talán az egyik olyan ága a bűnözésnek, amelyet azért kellene engedélyezni, hogy komoly szankciókhoz kötve, ellenőrzött környezetben lehessen végezni, ne az legyen hogy valaki anyagi helyzete miatt el akarja adni egy veséjét, de úgy dönt az orvos, hogy ha már ott fekszik, inkább az összes eladható szervét kiveszi, nem törődve emberi mivoltjával az illetőnek.