Hozzászólás: Ki nevet a végén?

NNB

NNB — Wed, 18 Nov 2009 06:26:42 +0000

“egyszerűen nem áll meg az az állítás, hogy a meleg párok által örökbefogadott gyerekek nem szenvednek pszichológiai sérüléseket”
az örökbefogadás itt sok esetben arról szól, hogy az élettárs nem fogadhatja örökbe a partner vér szerinti gyerekét. Azaz ha az egyik meghal, a gyereket elveszik az addig őt nevelő szülőtől, mert jogilag egymáshoz semmi közük. Vagy távolabbi rokonokhoz kerülnek, vagy intézetbe. Azaz gyakorlatban elszakítják a nem jogi, de tényleges szülőjétől. Gratulálok a törvényalkotónak.
A másik meg az lenne, hogy a tényleges örökbefogadás. Vegyük figyelembe azt az apróságot, hogy örökbefogadni nem jó család beli gyerekeket szokás, hanem intézetiseket. Azaz a másik opció nem a fasza család (minthogy több az intézetis gyerek mint a szülőjelölt) hanem az intézet. Ezügyben meg lehet olvasgatni a statisztikákat.

az egyedüli, gyakorlatban is kétségbevonható jog a reprodukció joga. Ami viszont, mint Greg is mondta, alapjog, és nem az alanyának kell bizonyítania hogy alkalmas az igénybevételére.
És ha nem alkalmas, akkor is necces a dolog, ugyanis aki belemegy egy ilyen kockázatos dologba mint a mesterséges megtermékenyítésbe meg más praktikákba, az felelős gondolkodó, az átlagnál jóval felelősebb. Ehhez képest ma Magyarországon bárkinek joga van hogy a huszadik gyereket is kipottyantsa hogy egyenesen menjen a lelencbe, vagy csavarogni suli helyett, meg az élet és boldogulás alapjaira sem megtanítani. Szóval joga van tojni a gyerek jólétére.
Azaz a dolog kicsit sem arányos.

anyajelölt

anyajelölt — Tue, 03 Nov 2009 18:42:38 +0000

Tgr! tudod nem is az a gondolat rettent el, hogy az osztálytársai mit szólnak hozzá, a gyerekek roppant rugalmasak szerintem. inkább az , hogy a szülőktől mit fog otthon hallani az az osztálytárs.
nem tudom megvédeni a társadalomtól, de fel tudom úgy nevelni, hogy erős páncélja legyen. rettegek attól már előre, hogy bántani fogják, de önző vagyok magam miatt és miatta is, hogy meg kell, hogy szülessen. felnövekvőben van talán egy toleránsabb nemzedék. valahol egy fórumon olvastam, hogy ha itthon nem fog menni, akkor menni fog külföldön.mostanában mindenre igaz ez sajnos. de én szeretném, ha itthon élhetnénk vele,együtt a családdal és nem száműzetésben.
üdvözlettel: amanita

Tgr

Tgr — Mon, 28 Sep 2009 05:59:48 +0000

Greg, úgy látszik, nem fogalmaztam elég érthetően: egyszerűen nem áll meg az az állítás, hogy a meleg párok által örökbefogadott gyerekek nem szenvednek pszichológiai sérüléseket, mert ezt csak olyan környezetben vizsgálták, ahol a társadalom nem különösebben előítéletes a melegekkel szemben, és az ilyen eredményeket nem lehet egy viszonylag előítéletes társadalomra vonatkoztatni. Képzeld magad annak az általános iskolás / középiskolás fiúnak a helyébe, akiről az osztálytársai tudják, hogy a szülei melegek…

Mondhatod persze azt, hogy a meleg párok szabadságjogai fontosabbak, mint a gyerekek érdekei, de a cikkben nem ezzel érveltél (és nem is túl meggyőző – az örökbefogadásnak nincs sok köze a reproduktív szabadsághoz, és általában is a gyerek érdekeit részesíti ilyenkor előnyben a gyámügy, legalábbis elvben), hanem azzal, hogy jelenlegi ismereteink szerint a gyerek érdekei nem sérülnek. Ami egyszerűen hibás általánosítás.

Greg

Greg — Mon, 28 Sep 2009 02:44:35 +0000

Minekez: nos, a módszertani vitákat természetesen a végtelenségig lehet folytatni, és ki tudja, talán a végén még neked lenne igazad. De azért néhány dolgot érdemes hangsúlyozni. Egyrészt egy ilyen kutatásnál nem feltétlenül kell több száz kutatási alany ahhoz, hogy az eredmények mutassanak valamit. Reprezentatív minta kell, ha mondjuk arra vagyunk kiváncsiak, melyik párt a legnépszerűbb (és egy interjút 5 perc alatt le lehet zavarni). Ha a kutatás más típusú (és mondjuk több órát kell eltölteni egy-egy válaszadóval), akkor se nem praktikus, se nem szükségszerű a nagy és véletlenszerű minta. (Ma történetesen egy olyan tanulmányt olvastam, ahol 33 válaszadóval dolgoztak.)

Másrészt ezek tudományos cikkek, és mind a Pediatrics, mind a Human Reproduction komoly folyóiratnak számít. Egy tudományos cikknek vannak referensei: az ő feladatuk többek között az, hogy a módszertani hibákat kiszúrják. Ha ezek a cikkek megjelentek, akkor nyilván a módszertanuk átment a “peer review” szűrőjén. Ettől még lehet, hogy a szerkesztők és a referensek hibáztak és neked van igazad — csak éppen kevéssé valószínű.

Harmadrészt a reproduktív szabadsághoz mindenkinek nagyon fontos érdeke fűződik. Olyan esetekben, amikor egy szabadságjogot korlátozni akar valaki, a bizonyítás terhe mindig a korlátozni szándékozón van, nem pedig azon, akinek a szabadságát korlátozni akarják. Magyarul: ha az állam korlátozni akarja a te reproduktív szabadságodat, nehogy már neked kelljen bizonyítani, hogy te igenis jó szűlő lennél. Az államnak kell bebizonyítania, hogy komoly érvek szólnak a szabadságod korlátozása mellett. Erre ebben az esetben kísérlet sem történt.

Negyedrészt a homofóbia nem társadalmi konvenció, hanem előítélet. Ne keverjük már össze a kettőt! Társadalmi konvenció a hölgyeket előreengedni az ajtóban. Megtagadni a nőktől a választójogot (mint a XX. század elején) pedig előítéletesség.

És akkor Tgr hozzászólásaira is reagálva, egyetértve Dömper Ármánddal: megint csak képzeld el, hogy te húzod a rövidebbet. Mondjuk magyarként kisebbségben élsz egy környező országban. A többségi nemzet képviselője el is magyarázza neked, hogy miért nincsenek a többséggel egyenlő jogaid: “jó lenne, ha neked is megadnánk azokat a jogokat, amit a többiek élveznek” — mondja — “de sajnos a többség előítéletes és intoleráns, ezért végsősoron a te érdeked is, hogy ne hergeld őket. Előbb a tolerancia, aztán az egyenlő jogok”.

Nem hiszem, hogy meggyőzne ez az érvelés.

Minekez

Minekez — Sun, 27 Sep 2009 21:25:25 +0000

A belinkelt cikk referenciáinak összefoglalóit átnézve úgy tűnik hogy az egynemű szülők, nem egynemű szülők gyerekeit összehasonlító vizsgálatokban a homoszexuális csoport elemszáma soha sem haladta meg az ötvenet.
Az ilyen kis minták komoly következtetések levonására igen ritkán alkalmasak. Külön probléma, hogy a témában felmerül a gyanú, hogy a mintavétel csak távolról közelíti a véletlenszerűt (a homoszexuális párok nevelte gyerekek közül véletlen mintát venni elég problematikusnak látszik).

A társadalmi konvenciókat lehet nem szeretni, de az állami beavatkozással való átszabásuk melletti “tudományos” érvek valamivel több módszertani megalapozottságot igényelnek.

Tgr

Tgr — Wed, 23 Sep 2009 17:49:17 +0000

A gyerekek örökbefogadásának törvénybe iktatása aligha a legjobb módszer a tolerancia növelésére, meg aztán gyerekeket felhasználni kulturális változások kikényszerítésére nem is kifejezetten etikus. Előbb kéne a tolerancia, aztán az örökbefogadás. És bizonyára a melegeknek se hiányzik, hogy politikai bábuvá váljanak – márpedig meg lennék lepődve, ha a következő kormány első akciói között nem szerepelne az élettársi törvény visszacsinálása.

Dömper Ármánd

Dömper Ármánd — Wed, 23 Sep 2009 16:55:32 +0000

Tgr: “És ezt vizsgálták olyan helyen is, ahol a homoszexualitásnak akkora a társadalmi elfogadottsága, mint Magyarországon?”

És ez máris jó indok arra, hogy ezen meg se próbáljunk változtatni…

Tgr

Tgr — Mon, 21 Sep 2009 22:04:26 +0000

“A baj csak az, hogy semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy az azonos nemű szülők által nevelt gyerekek bármilyen pszichológiai vagy fejlődésbeli kárt szenvednének.”

És ezt vizsgálták olyan helyen is, ahol a homoszexualitásnak akkora a társadalmi elfogadottsága, mint Magyarországon?