Halál utáni terhesség
2009. október 25.
Időről időre a
diákjaimnak egy rövid esszében elemezniük kell
egy-egy bioetikai esetet. Olyan eseteket igyekszem összeválogatni,
melyekben nincs egyértelmű megoldása a felvetett dilemmának:
megfontolandó indokok szólnak több lehetséges megoldás mellett is.
Nem az a lényeg, hogy a nebulók rátaláljanak a helyes válaszra, hanem
hogy kialakítsák a saját véleményüket, és minél jobb érvekkel
megvédjék azt. Nem a véleményt, hanem az indoklást osztályzom. A
legutóbbi feladat egy híres eset a ’90-as évek
elejéről.
Marion Ploch egy délnémet városkában fogorvosi asszisztensként dolgozott. 1992. október 5-én munkahelyéről hazafelé menet autójával egy útszéli fának rohant. A mentők helikopterrel szállítottak az eszméletlen, fejsérüléseket szenvedett Mariont a közeli Erlangen kórházába. Mikor a 18 éves lány szülei megérkeztek a kórházba, az orvosok elmondták, hogy Marion az intenzív osztályon fekszik, de olyan súlyos koponyasérülés érte, hogy felépülésére semmi esély.
A szülők meglepetésére kiderült azonban, hogy Marion körülbelül 13 hetes terhes és a magzat nem szenvedett sérülést. Arra a kérdésre, hogy ki lehet az apa, a Ploch szülők nem tudtak válaszolni. Ők úgy tudták, hogy Marion nem járt senkivel.
Az orvosok ekkor megkérdezték a szülőket, hogy hozzájárulnak-e ahhoz, hogy Marion életfunkcióit még legalább öt hónapig fenntartsák a magzat érdekében. Elmagyarázták, hogy ha Mariont lélegeztetőgépen tartják és mesterségesen táplálják, akkor a magzatnak esélye van fejlődni és megszületni. A szülők — állítólag az orvosok nyomására — beleegyeztek.
Néhány nappal később egy vizsgálat megállapította, hogy beállt az agyhalál. Marion testének működését már csak a gépek tartották fent. A szülők ekkor már szerették volna, ha lekapcsolják a gépeket. Az orvosok azonban azt mondták, hogy immár a magzat életéről van szó, és ezért erről szó sem lehet.
A szülők elkeseredettségükben a sajtóhoz fordultak. Hatalmas botrány lett az ügyből. Egy parlamenti képviselő szerint Marion testéből használat után eldobható emberi inkubátort csináltak. Egy nőmagazin szerkesztője a Katolikus egyházra kente az ügyet: „a pápának ez biztos tetszene: a nők mint inkubátorok” — írta. Mikor kiderült, hogy Marion testét rendszeresen tornáztatják (amire kómás betegeknél a végtagok merevedésének elkerülése érdekében van szükség), ismeretlen elkövetők a kórház falára a „fitness-szalon hulláknak” feliratot festették.
Mindeközben az orvosok továbbra is fenntartották Marion testének működését. „Semmilyen erkölcsi indok sem szól amellett, hogy az embriót ne tartsuk életben” — nyilatkozta az orvoscsoport vezetője. A kórház igazgatója szerint a magzat élethez való joga indokolja, hogy Marion testének működését fenntartsák a születésig. A kórház jogásza pedig azzal érvelt, hogy a holttestnek kijáró tiszteletnél erősebb a magzat élethez való joga.
A jogászok eközben arról vitatkoztak, hogy hozhat-e döntést az ügyben Marion érdekeinek törvényes képviselője. Milyen érdekei lehetnek egy halottnak? Mi lenne Marion akarata ebben a helyzetben? Azt akarná-e, hogy lekapcsolják a gépeket vagy inkább esélyt adna gyermekének az életre? Hogyan lehet ezt eldönteni? Marion nyilvánvalóan nem rendelkezett előre egy ilyen helyzetről: ki az, akinek eszébe jutna ilyesmi?
A vita a Katolikus egyházban is folyt, de talán meglepő módon a megszólalók nem a magzat érdekeinek védelmét hangsúlyozták. A kórház papja a „kezelés” ellen szólalt fel, a Müncheni Egyetem egyik teológia-professzora pedig azt mondta, hogy a gépek lekapcsolása nem számítana abortusznak.
November 16-án azonban Marion teste elvetélt. Mivel a szülők megtiltották Marion vagy a magzat boncolását, nem derült ki, hogy mi volt a vetélés oka.
Az agyhalál utáni terhesség által felvetett etikai kérdések azonban megoldatlanok maradtak, miközben újabb esetek is előfordultak — még ha nem is túl gyakran. Némi túlzással mondhatni, hogy a halál utáni terhesség fenntartása ma már rutineljárás: az elmúlt években mintegy tucatnyi esetben a magzat életben maradt és megszületett.
*
És akkor most kipróbálok valami újat. Alább lehet szavazni arról, hogy vajon helyesen jártak-e el az orvosok, amikor a magzat érdekében fenntartották Marion testének működőképességét. A felmérés nyilván nem lesz reprezentatív, de érdekes lehet, hiszen elárul valamit erkölcsi intuícióinkról.
Loading ...Címkék: abortusz, bioetikai esetek, halál, kóma
2009. október 25. 21:28
Ha van, aki szívesen fölnevelné a gyermeket, mondjuk a nagyszülők vagy az apa, akkor mindenképp meg kell tartani az anyát.
2009. október 26. 06:34
De ha a magzatnak joga van az élethez, akkor közömbös, hogy a nagyszűlők vagy más családtag vállalja-e a felnevelését.
(Ez esetben a gyerek árvaházba kerülne vagy örökbe adnák.)
2009. október 26. 14:24
Talán az abortuszhoz hasonlóan kellene szabályozni a dolgot. Itt is meg lehetne határozni, mi az az időpont amikor már nem kapcsolaható le az anya az gépekről, kivéve persze ha a magzat valamilyen fejlődési rendellenességgel bír.
2009. október 26. 17:18
A megszavaztatott kérdéssel az a gond, hogy a döntést az egyén helyett az orvosra bízza. Ha a kérdés úgy értendő, hogy rendelkezés hiányában mi történjen, én a nem pártján állnék.
A helyzet hasonló, mint szervkivétel esetén. Ha jól tudom, van olyan ország, ahol a rendelkezés hiánya tiltásként és van ahol engedélyezésként értelmezendő.
A donáció és a terhesség “kihordása” között több különbség van. Egyrészt a szerv kivétel lehetősége a fejlett országokban benne van a köztudatban, ezért a tiltakozás hiánya inkább jelent nem-tiltakozást a donorság ellen,
mint a másik esetben az agyhalott élő inkubátor szerep ellen. A másik, hogy a donor esetében a kegyeleti jogok és a hozzátartozók érzékenysége kevésbé sérül ( a halottól méltósággal el lehet búcsúzni, eltemethető a halott végakarata és /vagy a család kívánsága szerint, meggyászolható), a másik esetben nem.
Lehet-e (és melyik esetben) erősebb a “kedvezményezett” (az élő ember és a néhány hetes magzat) élethez való joga az elhunyt személy kegyeleti jogánál.
Érdekelne, hogy volt-e arra példa, hogy egy terhes nő halálát okozó gyilkost vagy gázolót több emberen elkövetett emberölésért íteltek el. Vagy mondjuk egy már megtermékenyített petesejtet tartalmazó Petri csészét véletlenül eltörő személyt gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádoltak volna.
2009. október 29. 16:40
Nem értem miben sérti a kegyeleti jogot a nő életben tartása? A testet gondozzák, később eltemethető. Az emberi érzékenységet sokkal inkább a mádia-botrány sérti.
Hogy tilthatták meg a szülők a boncolást? Ha ismeretlen a halálok, Magyarországon nem kérdeznek senkit, kötelező boncolni(úgy tudom). Bár lehet hogy abban az országban más a szabályozás.
2009. október 29. 22:42
Aube, nem veszik több emberen elkövetettnek, de minősítő körülményként hat. Ugyanúgy, ahogy a magzatelhajtás sem emberölés, hanem külön bűncselekmény.
2009. november 2. 10:58
Greg, miért közömbös a a nagyszülők felnevelési akarata? Én pont arra jutottam, hogy ugye, mivel sem a halott anya, sem a meg nem született gyerek nem tud dönteni a sorsáról, ezért igenis annak kell dönteni, aki tudja és akarja vállalni – vagy sem – a felnevelését. Ez esetben a nagyszülők. És bár nem biztos, hogy etikailag releváns, de azért más kutatásokból tudjuk, hogy aolyan gyerekek, amelyiket nem akarnak, de megtartanak, vagy akár intézetben nőnek fel, sokkal rosszabb felnőttkor elé néznek…
2009. november 6. 16:41
Az élethez való jog nem függhet külső körülményektől. Ugyanúgy megilleti azt is, akinek sok a barátja, szerető család veszi körül és hasznos tagja a társadalomnak, mint azt, aki magányos, haszontalan, és senkinek sem hiányozna.
Ha a magzatnak joga van az élethez, akkor az attól függetlenül megilleti, hogy akarják-e a szülei vagy vállalja-e valaki a felnevelését.
2009. november 6. 22:14
Na de és akkor az abortusszal mi van?
2009. november 6. 22:54
Ha jól értem a kérdést, azt feltételezed, hogy ha valakinek joga van az élethez, akkor semmilyen körülmények között sem lehet megölni. De ez nem így van, hiszen létezik jogos emberölés.
Pl. önvédelem: ha neked rontok egy konyhakéssel, nem vesztem el az élethez való jogomat, de mivel az életedet veszlyeztetem, jogod van ahhoz, hogy megvédd magad akár az én életem árán is.
Vagy pl. az ellenség lelövése igazságos háborúban.
Vagy, közelebb a bioetikához, önkéntes eutanázia: az orvos megöli betegét, de jogosan teszi azt:
http://bioetikablog.hu/2008/01/olni_es_halni_hagyni
Vagy pl. a súlyos fogyatékossággal született csecsemők megölése:
http://bioetikablog.hu/2008/10/eljen_e_a_baba
Lehet persze máshogy is érvelni az abortusz mellett. Lehet azt mondani, hogy a korai magzat (embrió) nem rendelkezik az élethez való joggal (mint ahogy az IVF-kezelés során létrehozott, de fel nem használt embriók sem); az embrió (mondjuk a központi idegrendszer kifejlődése előtt) inkább olyan, mint egy szövetcsomó (a szövetnek nyilván nincs joga az élethez), nem pedig olyan, mint egy fejlődésben levő emberi lény (aminek már lenne joga az élethez).
Ebből persze az is következik, hogy embrióként nem is létezünk: te, én, vagy bárki más sosem volt embrió.
2009. november 10. 13:51
Greg, a válasz több, mint kielégítő, ámde akkor most még mindig nem tudom, hogy az anyának meddig van etikus joga megölni a saját gyermekét. Mármint a szerintem releváns kérdés az, hogy meddig kell eldöntse az anya, hogy ő (és családja) tudja e vállalni a gyerek felnevelését? Ha azt mondjuk, hogy “mondjuk a központi idegrendszer kifejlődése előtt”, az akkor mondjuk az első 8 hetet jelenti? Ha igen, és ezeleőtt esik kómába, akkor az én logikám szerint a nagyszülő/apa/ más családtag kerül itt a döntési szituációba. Vagy nem jól érvelek?
2010. május 30. 15:45
Szerintem ahogy az abortusznál nem arról van szó, hogy van-e joga a magzatnak az élethez, hanem hogy erősebb-e ez a joga az anya önrendelkezési jogánál, úgy itt is erről van szó. Ha Marion még életében el akarta volna vetetni a gyerekét, akkor joga lett volna hozzá (bár az, hogy a 12. hétig nem tette meg, talán arra utal, hogy nem akarta), de Marion önrendelkezési joga szerintem a halálával megszűnt, innentől a magzat élethez való joga felülírja az ő jogait (ugyanúgy, ahogy az elhunytnak szerintem ahhoz sincs erkölcsileg joga, hogy a szervei felhasználását megtiltsa).