Kórkép szívecskével
2009. november 26.Bár már nem friss a hír, mégis mindig aktuális, és már régóta akartam írni róla: két hete szakorvosjelöltek és fiatal orvosok tüntettek életkörülményeik javításáért Budapesten. A demonstráció szervezői szerint „a fiatal orvosok jelenlegi anyagi-, és munkakörülményei nem teszik lehetővé az egzisztencia-teremtést, a szakmai fejlődést és a minőségi munkavégzést”. A fehérköpenyes tüntetők nyilatkozatai szerint „gyakorlatilag nincsen perspektívánk ebben az országban” és „olyan kényszerhelyzetet teremtenek, amiben kénytelenek vagyunk külföldre menni”. De — talán hogy hazánk iránti hűségüket bizonyítsák — tüntetésük csúcspontjaként a fiatalok szívet rajzoltak a Bazilika elé:
Gyanítható persze, hogy a demonstrálók szívük szerint inkább pöcsöt rajzoltak volna.
Hiszen ki ismer olyan magyar szakorvosjelöltet vagy fiatal orvost, akinek ne jutott volna eszébe, hogy kivándoroljon Skandináviába, Nagy-Britanniába, Ausztráliába vagy az Egyesült Államokba? Lehet persze ostoba módon a fiatal orvosokat hibáztatni ezért, vagy azon panaszkodni, hogy a kivándorlásról siránkozni nem menő, esetleg agyelszívásról beszélni. Az utóbbinak India, a Fülöp-szigetek vagy Dél-Afrika esetében ennek talán még van is értelme. Ami azonban a magyar orvosutánpótlást illeti, nálunk nem agyelszívásról, hanem tömeges menekülésről van szó.
Hogy megértsük, miért van ez így, érdemes felvázolni, hogyan működik a magyar egészségügyi rendszer.
Hálánk jele
Magyarországon, a közhiedelemmel ellentétben, már régen nincsen mindenki által hozzáférhető, államilag finanszírozott egészségügyi ellátás. A verseny régóta jelen van (bár szolidaritás nélkül) — csak éppen nem a biztosítottak befizetéseiért, hanem a fehér köpenyek zsebébe csúsztatott borítékokért folyik. A rendelkezésre álló adatok szerint tavaly 73 milliárd forintot fizetett ki hálapénzként a magyar lakosság; tíz évvel ezelőtt a Tárki kutatói kb. 33 milliárd forintra taksálták a hálapénz mértékét. Öt évvel ezelőtti állásfoglalásában a legfőbb ügyész gyakorlatilag legalizálta a hálapénzért való gyógyítást:
Az orvos működésével, gyógyító-megelőző tevékenységével kapcsolatos, a szolgáltatás nyújtását követően adott előny elfogadása — mivel ilyen elkövetési magatartást e törvényhely nem tartalmaz — vesztegetést nem valósít meg. Ha tehát az … orvos gyógyító-megelőző tevékenységére tekintettel adott hálapénzt nem kéri, de azt elfogadja, nem büntethető.
Hihetetlen, de nem meglepő. A magyar állam áldását adta a korrupció egyik legundorítóbb formájának. Ezek után érthető, hogy miért olyan alacsony az egészségügyi dolgozók fizetése: az állam cinikus módon a hálapénzt előre beleszámítja a fizetésekbe. A már hivatkozott Tárki-tanulmány szerzői szerint:
a hálapénz — óvatos, inkább lefelé torzító becslés szerint — a hivatalos nettó jövedelemnek több mint másfélszerese. A hálapénz révén a nettó átlagjövedelem több, mint két és félszeresére nő. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy … míg a hivatalos jövedelem aránylag kevéssé szóródik, a hálapénz eloszlása igen egyenlőtlen.
És itt van a kutya elásva. A hálapénz ugyanis borzasztó igazságtalan — egyrészt azért, mert a gazdagok és a középosztály jobb ellátását biztosítja, ami a társadalmi egyenlőtlenséget növeli (mert azt szinte vizsgálni sem érdemes, hogy a hálapénz mértéke befolyásolja-e az ellátás minőségét: nyilvánvaló, hogy befolyásolja). Másrészt a hálapénz borzasztó igazságtalan azért, mert az orvosok közötti egyenlőtlenséget növeli. Hiszen nem mindenki kapja egyformán: a főorvosok, osztályvezető professzorok többet és gyakrabban kapnak, mint a szakorvosjelöltek vagy a pályakezdő orvosok. Ahogy az Economist kelet-európai tudósítója írta: Magyarországon könnyű kiszúrni egy kórházi parkolóban a nőgyógyászok és szülészorvosok kocsiját — övék az új Audik, BMW-k és Mercedes-ek.
Feudális viszonyok
De nemcsak ennek köszönhető, hogy a magyar egészségügyi rendszer feudális alapokon működik: a csúcson levő, jól menő főorvosok, intézményvezetők a szakorvosjelöltek, ápolók, pályakezdő orvosok (és persze a betegek) kizsákmányolásából élnek. Ehhez ugyanis hozzá kell venni azt a sajátos, a 80-as és 90-es évekből ismert vállalkozási formát, amelyben a tőkét és a kockázatot a társadalom állja, a profitot viszont a „vállalkozó” zsebeli be. Ki ne találkozott volna a „kórházi magánrendeléssel” — vagyis amikor az állami infrastruktúrát, a rendelőt, a labort, esetleg a műtőt a doktor úr magánrendelésre használja?
(Mellesleg: ezt a vállalkozási formát emelte volna magasabb szintre a Gyurcsány-kormány egészségügyi reformja. Bármit is gondoljunk a vizitdíjas népszavazásról: jó, hogy ez a reform megbukott.)
Így hirtelen nem jut eszembe még egy olyan szakma, ami úgy működne, hogy a befutottak ennyire kizsákmányolnák a saját utánpótlásukat. A földesúr abból él jól, hogy ott a sok jobbágy, akit ki lehet zsákmányolni; és mivel a jobbágyok sokan vannak, de egyenként kevés befolyással és hatalommal rendelkeznek, nehezebb nekik érvényesíteni a saját érdekeiket, mint a hatalommal bíró, jó összeköttetésekkel rendelkező földesuraknak. A földesurak minden reformot megfúrnak, hiszen nekik jó a rendszer, legalábbis addig, amíg marad jobbágy, akit ki lehet zsákmányolni.
Piramisjáték
A baj csak az, hogy ez a rendszer fenntarthatatlan. Csak addig működik, ami elegendő kizsákmányolható jobbágy van. És egyre kevesebb a jobbágy: a magyar szakorvosjelöltek, fiatal orvosok és ápolók előtt az utóbbi években megnyílt a lehetőség, hogy elmeneküljenek földesuraik elől. Kivándorlásuk ezért nem agyelszívás, hanem menekülés: ugyanúgy, ahogy egykor a jobbágyok menekültek a földesurak elől. Miközben a fiatalok elhagyják az országot, 2400 betöltetlen orvosi állás van Magyarországon.
De nem kell aggódni! Az állam nem fogja hagyni, hogy kedvenc piramisjátéka összeomoljon. Csakúgy, mint annak idején a feudalizmusban, a megoldás a jobbágyok röghözkötése: a kormány tervei szerint a kezdő orvosoknak szerződésben kell vállalniuk, hogy szakorvosi kinevezésük után még négy évig Magyarországon maradnak. Míg egyes sajtójelentések szerint ez jó, hiszen itthon tartják a fiatal szakorvosokat (és úgymond „a fiatal orvosok szinte mindegyik javaslatát beépítették” a rendeletbe), mások kevésbé lelkesek.
A piramisjátékok előbb-utóbb összeomlanak. És akkor nem lesz majd, aki szívet rajzol a Bazilika elé.
Címkék: egészségügyi reform, hálapénz
2009. november 26. 17:56
Úgy gondolom, ebben a posztban a szerző nem nagyon tudott kilépni az egészségügyön belüli nézőpontból.
Álszent dolognak érzem az egészségügyi szolgátatásokhoz való hozzájutás esélyegyenlőségére való hivatkozást, amely elsősorban az egészségügyi iparágakban dolgozók érdeke. Sok olyan szükséglet van, amely nélkülözhetetlen a normális élethez és az egészséghez is, de fel sem merül, hogy a közösből finanszírozzuk ezeket, pl.a lakás. A munka elvesztése nagyobb tragédia ( és mellesleg komoly egészségkárosító tényező) mint mondjuk egy kéztörés, mégis a második esetben „jár” a segítség, az elsőben nem. Az egészségügyi szakma érdeke, hogy minél nagyobb igényeket támasszon és aztán zsarolhassa a társadalmat.
A fiatal orvosok röghöz kötése: a társadalomnak (az adófizetőknek) nagyon sokba kerül, amíg egy fiatal megszerzi az orvosi szaktudást. És ezt azért teszi, mert később ebből a szaktudásból neki is haszna lesz. Bizony, a szaktudásért fizetni kell. A posztíró egyetemi világától távol esik ugyan, de állítólag milliókat kell fizetni azért, hogy mondjuk egy asztalosnak tanuló fiatal olyan műhelybe kerüljön, ahol megtanulhatja a szakmát. Ha valaki ilyen piacképes és drága diplomát kap ajándékba a társadalomtól, mint az orvosi, az lenne az „etikus”, hogy előbb dolgozza le vagy fizesse ki, aztán ha akar, menjen Isten hírével.
2009. november 30. 22:31
A klasszikus feudalizmusban egyértelműek voltak a viszonyok: uralkodói döntések és áthághatatlan szokásjogok biztosították az alá és fölérendeltek jogait és kötelességeit. Érdemes volt hűbérbirtokok, kiváltások megszerzésébe beruházni, a birtokok jövedelmezőségét fenntartani, az alárendelteket megbecsülni, az uralkodó, hűbérúr fájdalmas visszaélései ellen fellépni. Magna Charta, Aranybulla, vizimalomra épülő aranykor, virágzó Hanza, Champagne, Észak-Itália városok, céhek és szerzetesrendek globális hálózatai, a móroktól lassan átáramló antik tudás…
Ehhez képest a törvény és szokás szembenállása, a lejáró idejű – ezért gyorsan leraboladnó helytartói pozíciók, a röghöz kötés megerősítése megszálló birodalmak peremtartományaira (bukásközeli időkben már központi térségeire) jellemző.
Amíg a jog és a norma nem egyezik, mi megszállottak maradunk. A többiek húznak a gyümölcsöző feudalizmusból kinőtt boldogabb helyekre.
2009. december 1. 18:03
Ha sarkítunk, akkor az összes szélső helyzetet meg kellene nézni, nem csak ennyire egyoldalúan.
Az nagyon szép, hogy szegény kezdő orvosoknak milyen rossz, de tényleg sokba kerülnek a közös kasszából, ráadásul mindenkinek szabadságában áll olyan pályát választani, amiről úgy érzi, hogy megéri neki.
Ha valakinek tetszik az orvosi hivatás, akkor tessen az ára is…
2009. december 2. 06:14
“Az nagyon szép, hogy szegény kezdő orvosoknak milyen rossz, de tényleg sokba kerülnek a közös kasszából, ráadásul mindenkinek szabadságában áll olyan pályát választani, amiről úgy érzi, hogy megéri neki.”
Egyébként ennyire biztos ez a sokba kerülés? Szinte minden magyar orvosi karon van angol (stb.) nyelvű, pénzes képzés, ez kiegészíti az egyetem költségvetését.
Orvoson, tanítón egyébként sem spórolni, hosszú távon behozza az árát
.
(Illetve ugyanennyibe, ha nem többe kerülnek pl. az állatorvosok, és ha jól tudom, ők nem kapnak végzés után ilyen ajándékot. Vagy ne adjak tippeket?)
2009. december 2. 19:19
“Egyébként ennyire biztos ez a sokba kerülés?”
Dehogyis, csak fél garas párja.
“Orvoson, tanítón egyébként sem spórolni, hosszú távon behozza az árát.”
Hosszú távon nem az orvos, hanem a sírásó hozza be az árát…
Egyébként nálunk a legdrágább az orvoslás, mert egyszer kifizeted a közgyógyellátást, amiért sokszor a semminél is kevesebbet kapsz, aztán kifizeted valamelyik normális orvos privát rendelésének a díját is, ha olyan furcsa ötleted támad, hogy gyógyulni akarsz.
2009. december 9. 18:36
“Ha valaki ilyen piacképes és drága diplomát kap ajándékba ”
Piacképes. Jól vagy? Kozmetikusként többet keresne…
“Ha valakinek tetszik az orvosi hivatás, akkor tessen az ára is…”
Aha… embereket akarsz menteni akkor fizesd meg az árát. Ez is egy hozzáállás.
Az egészségügyben van pénz, de rossz helyen. Annyival nem csinál többet egy szülész, mint egy háziorvos.
2009. december 9. 19:10
“Aha… embereket akarsz menteni akkor fizesd meg az árát. Ez is egy hozzáállás.”
LOL
Mikor jártál utoljára TB által finanszírozott ellátáson?
2009. december 10. 00:01
NNB: igen, jól vagyok. Állását vesztett ismerősöm manikűrös tanfolyamot végzett, több százezer fortintért. A saját pénzén hozta létre és tartja fenn az üzletét.
Senki nem garantálja, hogy lesz elegendő vendége.
Az orvosi diploma sok millióba kerül, csak nem az orvosnak. Munkája szinte biztosan lenne itthon is, hiszen a jöveldemünk egy jelentős részét kötelezően az egészségügyi rendszerre vagyunk kénytelenek elkölteni. De dönthet úgy is, hogy saját pénzén, saját kockázatra rendelőt nyit. Miből? És a kozmetikus miből?
Nem tudom, hol tartanak most a magánpraxis díjai, de kétperces receptfelírás: 3000 Ft, 3-4 évvel ezelőtt: neurológus 12 000, 20 perc, műszeres vizsgálat nélkül, amiért Cavintont kaptunk (nem sztárorvosokról van szó). Ez azért összevethető a kozmetikus díjával.
Az pedig, hogy azért lesz valaki orvos, mert “embereket akar menteni”, álszent maszlag. Az orvosi pályát ugyanolyan mérlegelés után választja valaki, mint az összes többit: személyes érdeklődés és képességek,anyagi lehetőségek, várható karrier, elérhető jövedelem, társadalmi presztízs, családi hagyományok stb. Az orvosnak persze érdeke az
“embereket akarok menteni” mítoszát ápolgatni, ami hivatkozási alap ahhoz, hogy miért jár(na) neki kivételes bánásmód a társadalomban. Lásd: orvoson és tanítón nem spórolunk.
2009. december 24. 15:13
imádom ezt a jelenleg terjedő orvosellenességet.
perpill pályakezdőként, másfél állásban cirka 150-200ezer ftot keresek (túlórától függően). ezért a csodálatos összegért van havi 1-2nap szabadidőm, cserébeidőnként velem törlik fel a padlót a főnökeim.
a para pár szem csoki, 4db paprika, 2kg alma, és ha jól számolom összesen 4ezer ft volt idén.
és igen, valóban a csodás megtérülésre számítok, amikor adott esetben +40 és -20 C közötti környezeti hőmérsékleten, vérben, hányásban, és ki tudja még milyen emberi termékekben tapicskolok a saját magam által vett munkaruhámban.
persze aki qrvának áll, ne sírjon, ha…