Új idők, új drogok
2009. november 15.
Bezzeg a régi
szép időkben, amikor én még fiatal voltam, a krumplileves
krumplileves volt, a kábítószer pedig kábítószer. Akkoriban még
mindenki úgy tudta, hogy aki a kábítószerhez nyúl, az ördöggel cimborál. Ma már a dolgok sokkal
bonyolultabbak: a régi idők drogjairól kiderül, hogy gyógyszerek, az
új idők drogjai pedig már nem rekreációs, hanem teljesítmény-növelési
célokat szolgálnak.
Amikor én még fiatal voltam, minden szülő rémálma a füves cigi volt. Persze felnőttünk anélkül, hogy elvitt volna minket az ördög. És lám, időközben kiderült, hogy a marihuána valójában gyógyszer: egyre gyakrabban használják a rák, az anorexia, az AIDS, az ízületi gyulladás vagy a migrén kezelésére. Idén tavasszal a GW Pharmaceuticals nevű brit gyógyszercég kannabisz alapú gyógyszertermék európai törzskönyvezését kérvényezte. A Sativex nevű gyógyszert a sclerosis multiplex kezelésére ajánlják. A gyógyszercég saját gazdaságában termeli a Sativex előállítására termelt marihuánát. A marihuána-termelő telep helye azonban biztonsági okokból titkos.
A
kannabisz azonban állítólag nemcsak tablettaként, hanem hagyományos
füves cigiként is áldásos hatású. A marihuána-fogyasztást amúgy is
egyre kevesebb országban üldözik, és orvosi
okokból még a nem éppen liberális drogtörvényeiről híres USA 13 tagállamában is engedélyezik. Becslések
szerint az Egyesült Államokban 300 ezer ember — azaz minden
ezredik amerikai — rendszeres orvosi marihuána-használó. Az
úttörő tagállam Kalifornia, ahol 1996 óta lehet marihuánát felíratni
az orvossal — a rászorulók még ártámogatásra is jogosultak.
Nem is kell különösebb indok a recepthez: elég, ha az ember
stresszre, fáradékonyságra vagy levertségre hivatkozik. A füves cigi
hatását már komoly, randomizált kontrollcsoportos klinikai kísérletekkel is vizsgálják.
(Mellesleg: mekkora szívás lehet a placebo füves cigit kapó
kontrollcsoportba tartozni!) Akik pedig orvosi célokra marihuánát
akarnak termelni, oklevelet adó tanfolyamon szerezhetnek képesítést.
A mai fiatalokat mindez azonban — úgy tűnik — nem nagyon hozza lázba. Az új generáció a drogoktól nem kikapcsolódást, hanem versenyelőnyöket vár. Az új idők sláger-drogjai az Adderall és a Ritalin (az utóbbit nálunk is forgalmazzák). Ezeket a gyógyszereket eredetileg a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) nevű fejlődési rendellenesség kezelésére kísérletezték ki. Szedésük segíti a koncentrációt, serkenti az emlékezést és a tanulást. Hasonló hatása van az Alzheimer-kór kezelésére használt Provigilnek is.
Egyes felmérések szerint az amerikai diákok körülbelül 4-7 százaléka rendszeresen szedi ezeket a gyógyszereket; vannak olyan egyetemek, ahol vizsgaidőszakban a diákok 35%-a használ valamilyen serkentőt. A rendelkezésre álló vizsgálatok szerint ezek a gyógyszerek valóban segítik a koncentrációt, a tanulást és az emlékezést. Könnyebb bemagolni az évszámokat, könnyebb fent maradni megírni az esszét, jobban lehet koncentrálni a vizsgán.
A kognitív serkentők használata rengeteg kérdést vet fel. Egyrészt sokan azt mondják, hogy a használatuk csalásnak számít — ugyanúgy, ahogy a doppingolás a sportban csalás. De a doppingolás a sportban persze csak azért csalás, mert a szabályok kizárják — az egyetemen vagy a munkahelyen azonban miért lenne „csalás” doppingolni? Ha a gazdagabbak megengedhetik maguknak, hogy magántanárokat fogadjanak vagy különórákra járjanak, akkor mások miért ne folyamodhatnának kognitív serkentőkhöz?
Másrészt: úgy tűnik, hogy a kognitív serkentők elsősorban azokon segítenek, akiknek eleve nehezebb a tanulás, akiknek eleve rosszabb az emlékezőtehetsége, akik eleve nehezebben koncentrálnak. Ha a gyógyszerhasználat növeli az esélyegyenlőséget, akkor semmi okunk sincs arra, hogy korlátozzuk — legalábbis a kognitív serkentők híveinek érvei szerint.
Hiszen mi kifogásolnivalónk lenne, ha a kognitív serkentők ugyanúgy a mindennapi élet részévé válnának, mint a koffein? Ki tiltakozna, ha a rajtunk operáló orvos, vagy a repülőnket vezető pilóta és a légiirányító könnyebben tudna koncentrálni? Ha a gyerekünk gyorsabban tanulna és könnyebben emlékezne a tanultakra? Ha felelősen használjuk, a kognitív serkentők mindenkinek hasznára válnak.
Címkék: doppingolás, emberkísérletek, kábítószer
2009. november 15. 12:05
Erről most Vonnegut jutott az eszembe (mert nekem mindenről Vonnegut jut az eszembe), és amit az anyjáról írt, meg az ötvenes évekről, az első NAGY gyógyszerhullámról, és annak áldozatairól – amit aztán kb. a Requiem egy álomért c. film dolgozott fel a köznapi ember száméra is érthetően. Biztos vagy benne, h nem inkább azon a vonalon kéne maradni, h az ember éljen lehetőleg természetesen, erősen korlátozva a különböző kemikáliák bevitelét a szervezetbe? Ahogy Fekete István felvetette, talán az orvosoknak arra az időre kéne fizetést kapniuk, amikor nincsen betegük.. Esetleg máshogy állnának a kérdéshez, és esetleg sokkal inkább az EMBEREK érdekeit szolgálnák.. – ahogy ezt az esküjük elő is írja elméletileg.
Rendben, h a kábé a mindennapok része, de igazság szerint én akkor vagyok elégedett, amikor úgy ébredek, h nincsen szükségem kábéra, mert majd kicsattanok a tettvágytól, alig várom, h felébredjek és nekiláthassak amit arra a napra elterveztem. Biztos vagy benne, h az embereket egyre nagyobb teljesítményre kell hajszolni, egészséges dolog ez szerinted? Mert szerintem nem. Sőt értelmetlen dolog, és ami etikai szempontból a legfontosabb: nem is etikus. Hülye szokás, h egyesek kilenc-tizenkét órában sem jutnak teendőik végére, míg mások évekig nem jutnak munkához. Miért nem képesek megszervezni, h a munkaidő legyen hat óra, vagy a munkahét négy napos, vagy a szabadság fél éves, stb. Biztos vagyok benne, h kivitelezhető lenne, hiszen a valós munka nagy részét régóta gépek csinálják, az ember manapság leginkább vmilyen szolgáltató ágazatban tud elhelyezkedni, a termelésben alig van már szükség rá. Manapság leginkább ott alkalmaznak embereket, ahol az ő munkájuk olcsóbb, mint a gép. A helyzet teljesen mesterséges, a fizetéseket is mesterségesen állítják be. Ilyen körülmények között állathoz méltó teljesítményre ösztökélni az embereket, szerintem vétek. Ha a gyengébb képességű doppingolni fog, biztos lehetsz benne, h a jó képességű is azt fogja tenni, és a legjobb eredményt az fogja elérni aki a legjobban reagál a szerre. A folyamat vége, h azok hullanak ki, akik nem hajlandóak kemikáliákat használni teljesítményük növeléséhez, és az eredményt a szer és az határozza meg, hogyan reagál rá a szervezeted. Szerintem ez NAGYON nem jó irány.
Mariskát már régen legalizálni kellett volna, minden felnőtt embernek veleszületett joga eldönteni, mivel bódítja, vagy serkenti magát, az államnak csak ahhoz van joga, és az viszont a kötelessége, h felügyelje, a piacra nem kerül kifejezetten káros anyag. Az állam ezen kötelességét elhanyagolja, és egy beteg drogpolitikával saját hatalmát, befolyását, ellenőrzését növeli a polgáraival szemben, ami egy demokráciában nagyon nem helyes, és nem is logikus dolog, hiszen azok ellen hat, akitől a hatalmát kapja: a szavazói, polgárai ellen. Ráadásul akadályozza a fejlődést, ezzel pedig saját versenyképességét. Persze négy-nyolc évig hatalmon lévő politikusoknak ezt nehéz elmagyarázni. Manapság pedig így van, de látod, erőszakolt a rendszer, ami szerintem azt jelenti, idővel így, vagy úgy meg is fog változni. Azt nem képzelem, h ez megtörténne az én életemben, tehát magam szerzem be a magam forrásaiból a magam mariskáját, vagy a haskámat, és úgy pipálom el, h a lakás tulajdonosa ne háborogjon nagyon – kibírom.. – számomra ez tűnik ésszerűnek.
2009. november 15. 13:34
esetleg a mellékhatások miatt, ami a doppinggal is a baj, amit szintén nem használnak felelősen.
2009. november 15. 23:24
Doppingnak szerintem az minősül (én legalábbis azt tiltanám), ami káros az egészségre. Ne legyen az, hogy belehajszoljuk magunkat egy olyan versenybe, aminek már a közepén a szakadék vár minket. Egy teljesítményfokozó például ne okozzon infarktust.
2009. december 2. 09:15
subisubi: Az a meglátásod, hogy a termelésben csak gépekkel próbál operálni az ember, az inkább azért van, mert magyarországon kihaltak a szakmák! Nincs képzés és nincs akit képezzenek! Aki mégis képezni szeretné magát, az állami másodfokú oktatásban maximum autószerelő vagy fodrász esetleg informatikus tud lenni. Üveges képzés évtizedek óta nincs. Az üvegipar azóta annyit fejlődött, hogy ha lenne se lenne jó semmire az a képzés amiben például én részt vettem. …
Hogyan is kapcsolódik ez ide?
Talán úgy, hogy ma már mindenki sikeres akar lenni, ahhoz pedig teljesíteni kell, sőt átlagon felül. Elég csak körül nézni, ki milyen autót erőszakol a családi költségvetésre…
Én szerencsés vagyok, vannak álmaim, de nem helyezném a családom boldogulása elé azokat. Nincs is szükségem teljesítmény növelőkre.
2009. december 2. 14:10
“magyarországon kihaltak a szakmák! Nincs képzés és nincs akit képezzenek!” – Egyrészt már évek óta nem Magyarországon élek, tehát nem Magyarországról beszéltem, sokkal átfogóbb a jelenség; másrészt a második mondatban halványan ott a megoldás: “nincs akit képezzenek”. Mivel a piac nem képes eltartani ezeket a szakmákat, ezért kevesen is akarják elsajátítani őket. Történetesen volt “üveggyáram” Magyarországon, egy kis Kft., hőszig.üveget gyártottunk síküvegből, tehát tudom, mennyire kényes meló üveget vágni – ám tönkrementünk. Jött Lengyelországból a német pénzen épült gyárból a kész nyílászáró – vagonszámra. Az emberek azt vették. Ami megmaradt piac, az ma négy embert tart el úgy, ahogy (tartozásokkal, szabadságolásokkal, időnként munkanélkülinek jelentkezéssel, stb.), nekünk meg húsz melósunk volt.. Az ügyes kezű üvegvágó fickókból egyet átvett ez a vállalkozó, kettő most a nagykerben dolgozik, egy Németországban valami téglagyárban, a többi tizenhatról nem tudok semmit. Én buktam valamennyi pénzt, de végül is pár évig jól éltem, jól is szórakoztam, szerettem csinálni, nem bánom, élmény volt.
A hétvégén a nagyobbik kölök nekiállt itt nekem sorolni, h ennek a havernak ez van, meg az van, minden szobában plazmatévé, x-box még a budin is, stb, stb, bla-bla.. (sem nálam, sem otthon az anyjáéknál nincsen TV – x-box meg szgép van.) Annyit mondtam neki, h szerintem, mindez a kacat csupán segédeszköz az élethez, amit végül úgyis neki kell önmagából, önmagának megtöltenie valódi tartalommal itt Finnországban, a Himalája csúcsán, egy holdbázison, vagy egy lakatlan szigeten, mindegy. Annyit mondtam, hogy szerintem elég nagy marha, aki azért nem ér rá semmire egész életében, hogy ezt a keretet, ezeket a segédeszközöket hajkurássza, miközben ő maga nem él egyetlen percet sem, mert a saját részére, magára az életre nem jut ideje. Csillogó kacatokból épít maga köré palotát, boltból akarja venni az élményeket is, ami már abban a pillanatban nem éri a felét sem, hogy megvette, hat éven belül pedig szemétté lényegül. Mindezért sem a családra, sem a barátokra, sem önmagára nem jutott semmi. Ezen el lehet gondolkodni kicsit, szerintem még 14 éves fejjel is, bár a 14 éves fej nyilván nem gondolkodásra, hanem kinyilatkoztatásra való..
.
Persze, h csúnya pillantásokat kaptam ezért a gondolatmenetért, de már amivel kezdte, eleve az provokáció volt, szóval a csúnya tekintet mindenképpen benne volt, én meg úgy gondolom, ha erre kapom, akkor rendben van, bevállalom.
Visszakanyarodva a poszthoz: ha esetleg általánossá lesz a szerek használata, gondolom, mindenki számára világos, micsoda függést jelent majd az az emberek felé, és micsoda hatalmat, bizniszt a gyártók kezében. A kockázat itt van: emberi szabadság vs profit és hatalom. Meg _kell_ venned egy terméket, használnod _kell_ a szert. Ugyanis nyilván ezeknek nem az a sorsa, mint a klórnak meg a jódnak, amiket simán “államilag” kevernek ivóvízbe, ételekbe, hanem termék lesz, mint ahogy az agykontroll, meg cigaretta is termék. Meg kell venni, fizetni kell érte, valaki számára nyereséget kell termelned, különben hátrányba kerülsz, vagy nem. Ez az az összefüggés szerintem, amire manapság a felismerés után szabályokat dolgoznak ki, hogy normális keretek között tartsák. Talán ugyanaz igaz erre is, mint a legtöbb dologra: kis mennyiségben gyógyszer nagy mennyiségben méreg. Ma már egy valag ilyen-olyan szakember van, aki ilyen-olyan szempontból vizsgálhatja a dolgot – kevesebb a fafaragó, több a kutató. Biztos vagyok benne, ha a jelenség elér egy bizonyos küszöböt, vizsgálni fogják, és ezeknek e vizsgálatoknak az alapján szabályozni is fogják. Az agykontrollt nem kell szabályozni a cigarettát kell. A fűről, meg a haskáról lekophatnának, mert értelmetlen, sőt káros, ahogy azzal foglalkoznak. Finnországban, már régóta elfogadták a vonalat, h csak a nagykereskedőkkel foglalkoznak, azzal, ami a társadalmat valóban érinti, a fűfejek ártalmatlanabbak, mint az alkeszek, ezen nincs mit vitázni, éppen a rendőrök tudják ezt a legjobban.
Ez van, ez lett, és annak, hogy ez lett nyilvánvaló, felismerhető erők az okai, olyan erők, amikkel az ember vagy szembe megy, vagy megpróbálja meglovagolni őket – a vitorláshajók óta így van ez.. de tulajdonképpen a mezőgazdaság “feltalálása” óta így van ez.. tulajdonképpen erről szól a létezés. Megint eljutottam a kezdetekig..
Bocs a litániáért..
2009. december 11. 03:24
Lucas papa meg mielott Csillagokat Haboruztatott, eljatszott ezzel a gondolattal a THX 1138 cimu alkotasaban, idestova 28 evvel ezelott. Persze az emlitett alkotas sok egyeb teruletet is erinti tarsadalmi fejlodesunknek, de a film egyik alapgondolata -szemelyre szabott drogokkal serkentett termelokepesseg mely a szemelyiseg rovasara jar- igencsak idevag.
Egy szemelyes hozzafuzes a cikkhez csupan annyi hogy gyanitom minden olyan szer ami barmilyen modon “javitja” eletunket, ertve ezalatt kozerzetunket, fizikai illetve kognitiv teljesitmenyunket elkerulhetetlenul psziches fuggoseghez vezet.
Bar nagy vonalakban felvazolva egy serkentoszerekkel felvertezett, eberebb legiiranyito vagy egy szorgalmasabb gyerek egy olajozattabban mukodo tarsadalom korvonalait festik, gyanitom csupan egy uj problema csirait hintjuk el magunkban es az utanunk kovetkezo generacioban.
2010. január 26. 14:06
Ha jól értelmeztem az írást, akkor a kognitív serkentők legalizálása mellett tette le a voksát a szerző. Nagyon szinvonalasnak tartom ezt a blogot és sokat tanultam belőle, de ezzel messzemenőkig nem értek egyet. Még azzal együtt sem, hogy csak azzal a feltétellel engedélyezné, hogy “felelősen használjuk”. Ki tud rámutatni olyan dologra, amit egy laikus felelősen használ? Koffeint boldog-boldogtalan lehörpinti a torkán. Társadalmi szokássá vált, nem egészségügyi kérdéssé. Mindenki a reklámban bemutatott jóképű srácra, helyes nőre akar hasonlítani, beleértve a gyönyörű családjukat, jókedvű reggelüket. Mégha csak 2 perc erejéig is, amíg megissza a reggeli adagját.
Vodka is biztosan jó gyógyszermérgezések ellen, de a kocsmába nem gyógyszertúladagolók járnak.
Az orvosom ne műtsön tudatmódosító szerek hatása alatt. Szeretném, ha a szívműtétem után ugyan ahhoz az orvoshoz mehetnék vissza 5-10 év múlva is.
Ami az iskolás korú fiatalokat és a tanulást illeti: kétségtelen, hogy versenyelőnyöket is várnak, de életszerűbb lenne az a megfogalmazás, hogy hamarabb szeretnék elsajátítani a tételeket, átmenni a vizsgán és több időt szórakozni, bulizni, netán csak elolvasni egy régóta az asztal szélén porosodó könyvet vagy olyan dolgokkal foglalkozni, ami érdeklődési körükhöz közelebb áll.
2010. január 26. 14:18
Egy fontos dolgot hadd kérdezzek: Milyen hatása van az ilyen cigarettáknak a passzív fogyasztókra?