A nagy leszámítolás
2009. december 12.
Majdnem napra
pontosan tizenkét évvel ezelőtt született meg a Kiotói Egyezmény, amelyben 40 fejlett ország
— köztük Magyarország — vállalta, hogy az üvegházhatású
gázok kibocsátását 5,2 százalékkal az 1990-es szint alá szorítja
vissza. A megállapodás nem érte el a célját, részben azért, mert az
Egyesült Államok a mai napig nem ratifikálta az egyezményt —
miközben kibocsátása 17%-al magasabb, mint 1990-ben. A nemzetközi
közösség a napokban Koppenhágában próbál újra megegyezni. Új
egyezmény — hála az amerikai kvótakereskedelmi törvény
megrekedésének a törvényhozásban — biztosan nem lesz, de
remélhetőleg megegyeznek arról, hogy majd hogyan egyeznek meg a
megegyezésről. Vagy valami ilyesmi.
Pedig nem lenne ez olyan bonyolult. A tudósok ma már egyetértenek abban, hogy a globális felmelegedés létezik és az ember okozza. Ma már a politikusok is kevésbé ellenkeznek. Kivételek persze vannak, mint például Amerika egyik legrémisztőbb politikusa, Sarah Palin, aki a jobb sorsa érdemes Washington Post hasábjain fejtegette a napokban demagóg ostobaságait. A szükséges technológiák is egyre inkább a rendelkezésünkre állnak. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy mennyit vagyunk hajlandók áldozni az éghajlatváltozás elkerülésére.
Ehhez persze tudnunk kell, hogy mekkora kárt okozhat a globális felmelegedés. De hogyan lehet ezt kiszámolni?
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) negyedik, 2007-es jelentése szerint komoly katasztrófával kell szembenéznünk, ha az évszázad végére a globális átlaghőmérséklet több, mint 2°C-kal nő. Ez akkor következik be, ha a légkörben a CO2-koncentráció meghaladja a 450-500 ppm-et. Ez az arány jelenleg 385 ppm körül van — ami 40%-al magasabb, mint az ipari forradalom előtt volt. A koncentráció évente kb. 2,3 ppm-el nő, de mivel a növekedés gyorsul, az évszázad közepére könnyen elérhetjük az 500 ppm-et. 2050-re 80%-al kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását ahhoz, hogy a felmelegedést kordában tartsuk. Ha semmit sem teszünk, 50% az esélye annak, hogy az évszázad végére 5°C-os melegedést érjünk el. Hogy érezhető legyen, ez mit jelent: jelenleg a Föld átlaghőmérséklete pont 5°C-kal magasabb, mint a jégkorszakban.
A 80%-os csökkentés 2050-ig azt jelentené, hogy a fejlett országoknak évente minden lakosra számítva 2 tonnával kellene csökkentenie a kibocsátását. Jelenleg az Egyesült Államokban fejenként 24, az Európai Unióban 10 tonna körüli a kibocsátás. (Ez az adat csak akkor tűnik meghökkentőnek, ha elfeledkezünk arról, hogy a kibocsátás nő, illetve a már légkörben levő üvegházhatású gázok egy jelentős része csak az elkövetkező ötven évben fogja kifejteni a hatását.) A 2°C-os felmelegedés betartásához évente 1 trillió dollár környezetvédelmi befektetésre lenne szükség, ami a fejlett világ GDP-jének 2,5%-a. A legtöbb közgazdász ennél valamivel kevesebbre, a globális GDP 1%-ára becsüli a költségeket (a globális GDP persze nagyobb, mint a fejlett világ GDP-je.)
A globális felmelegedés gazdasági hatásait a 2006-os brit Stern-jelentés elemzi. Az elemzés szerint a globális felmelegedés megállítására érdemes már ma áldozni ahelyett, hogy a feladatot a jövő generációkra hagynánk. A legtöbb közgazdász elfogadja a jelentés állításait. Vannak azonban, akik vitatják a jelentést — így például Hal Varian, akinek a tankönyvéből sok magyar diák tanulta a mikroökonómiát, vagy a Yale Egyetemen tanító William Nordhaus.
A kritikusok azt vetik a jelentés szemére, hogy túlságosan alacsony, 1.4%-os leszámítolási rátával dolgozik a megszokottabb 3-6% helyett. A leszámítolási- vagy diszkontrátát egy jövőben megtérülő befektetés jelenértékének kiszámításához használjuk. Ennek nyilvánvalóan van értelme, amikor mondjuk arról gondolkodunk, hogy megéri-e egy pénzügyi befektetés. A Stern-jelentés azonban nem gazdasági, hanem etikai okokból választott alacsony diszkontrátát. A globális felmelegedés esetében ugyanis nem pénzbeli megtérülésről, hanem a jövő generációk életéről és jólétéről van szó.
Így például tegyük fel, hogy a gyakori 5 százalékos leszámítolási rátával számolunk a jövő nemzedékek érdekeinek figyelembe vételénél. Ebből az következne, hogy ha jövőre, vagyis 2010-ben csak egy ember hal meg a globális felmelegedés miatt, az rosszabb, mint ha 2400-ban egy milliárd ember halna meg. Ez pedig abszurd. Amikor emberéletekről van szó, akkor egyáltalán nem számíthat, hogy ki mikor él. Ha valaki ma meghal fiatalon, az ugyanakkora tragédia, mint amikor egy fiatal száz évvel ezelőtt vagy száz év múlva hal meg. Erkölcsi szempontból egyáltalán nem szabadna leszámítolási rátát használnunk a globális felmelegedés költségeinek kiszámításához.
A közgazdászok két ellenvetést szoktak felhozni. Az egyik szerint egy demokratikus társadalomban azt kell figyelembe venni, hogy a polgárok mekkora áldozatot hajlandók vállalni. (Ez Varian ellenérve.) Eszerint azért igazolt a leszámítolás, mert azoknak a szava számít, akik ma élnek.
Ezzel az érvvel persze az a baj, hogy előfeltételezi, amit bizonyítania kellene. Csupán annyit mond, hogy aki ma él, az fontosabb, pusztán azért, mert ma él.
A másik gyakori érv szerint leszármazottaink jobban fognak élni, mint mi, fejlettebb technológiával rendelkeznek majd, és ezért kisebb áldozatok árán kordában tudják tartani majd a klímát.
Ez az érv pedig azért sántít, mert az, hogy leszármazottaink jobban fognak-e élni nagyrészt azon múlik, hogy milyen világot hagyunk rájuk. Ha semmit sem teszünk most és a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, egyáltalán nem biztos, hogy jobb helyzetben lesznek, mint mi.
Egy biztos: a globális felmelegedés ölni fog. Extrém időjárással, a tengerszint emelkedésével, a trópusi betegségek mérsékelt övi elterjedésével, a mezőgazdaság összeomlásával és az abból következő éhínségekkel. A Stern-jelentés valójában alulbecsüli a globális felmelegedés költségeit.
Címkék: globális felmelegedés, jólét, környezetszennyezés
2009. december 18. 17:25
Én nem tudok arról, hogy a globális klímaváltozás (a felmelegedés szót nem szeretem) már ennyire egyértelműen és elfogadottan emberi tevékenységre lenne visszavezethető. Egyébként miért lenének róla a ami napig viták?
http://lmv.zoldpok.hu/node/4386
http://www.oism.org/pproject/s33p1845.htm
http://www.interpressmagazin.hu/print.php?cid=875
Ezzel persze nem azt mondom, hogy szemeteljünk bátran, menjünk a sarokra is autóval, minek a gyárkéményekre szűrőrendszer, és mit nekem szelektív hulladékgyűjtés, de ami a környezetvédelem körül ma folyik, az kezd egyre elmebetegebbé válni.
Miközben az emberi élet sokkal értékesebb ma, mint bármikor a történelemben, lassan 7milliárdan vagyunk és a számunk egyre nő. Ennyi embert a Föld nem képes eltartani, bárhogy is figyelünk a környezetre. Rájuk épül az ipar is. Már most túl sokan vagyunk. Ez sokkal nagyobb problémának tűnik a Föld jövőjének szempontjából, mint a klímaváltozás, de nemhogy megoldásról, a problémáról sem akar beszélni szinte senki.
2009. december 18. 18:05
Teller Ede (akit személy szerint nem mindig szeretek) egyszer évekkel ezelőtt történt honi látogatása során is megmondta hogy az emberiségre leselkedő egyik legnagyobb veszély a “zöldveszély”. Akkor épp’ Németországgal példálózott, hogy milyen károkat okoz a németeknél, és hogy nekünk sem ártana erre odafigyelni, mielőtt elharapózna a probléma.
Habár ha nálunk volna elharapózva (már alakul), akkor valószínűleg nem lenne semmi baj, hiszen a mi honi ipari fejlettségünk, K+F tevékenységünk, zseniális tudósaink száma egyre nagyobb mélységekben jár alacsonyabb értékeket mutat.
A túlnépesedést senki nem fogja tudni kezelni, mert nem is akar vele senki sem foglalkozni. Mert emberi jogi problémákat vet fel. Majd amikor a szegénység, és környezet lepusztítása egyre nagyobb mértéket ölt, akkor azt fogják mondani, hogy “ŐK” megtettek mindent, lásd a kiotóin túl a koppenhágait is aláírták, és ahhoz is tartották magukat.
Mert használhatunk bármilyen hihetetlen fejlett “zöld technológiát”, már a jelenlegi emberlétszám sem tartható el hosszú távon. Mert minél fejlettebbé válik egy ország a lakói annál inkább “élni” akarnak: bulizni, jó ételeket és italokat inni, szép és drága házakban élni etc. Nem pedig nyomornegyedekben százan egy lakásban egy rakáson élni á lá Mumbai.
Ez pedig így jelen technológiával és technológiai fejlődési ütemmel fizikai képtelenség.
Márpedig akkor kinek kell meghalnia ezen a Földön?
Majd eldöntik az új “háborúk” vagy járványok vagy ki tudja.
Ha azt a pénzt amit most “zöld” céllal költ el a világ a technológiai fejlesztésekbe ölnék, szinte valószínűsítem hogy még a hétmilliárd ember dupláját is környezeti kataszrófák okozása nélkül el lehetne tartani. Habár ez spekulatív JÓSLAT. Legalább annyira mint az ember okozta globális felmelegedés/klímaváltozás elmélet.
De miért nem az enyémet hisszük el? Hiszen a megbízhatósága kettőnek kb. egyenlő…
Mostanában azt olvasom hogy “az ember okozta globális felmelegedés szkeptikusnak” lenni olyan mint az Értem (vagy Intelligent Design) ideológia (?) hívének lenni. Remélem ez a nézet azért nem a harapódzik el. Habár fogalmam sincs hogy a ID-sek pl. milyen állásponton vannak e témában, de van egy olyan érzésem hogy ők sokkal inkább “vissza a természetbe” nevű őrületet preferálják.
2009. december 19. 21:56
Ha a földtörténeti korok távlatában nézzük a Föld átlaghőmérsékletét, azt vesszük észre, hogy tízmillió évekig 20 celsius fok körül mozog. Ekkor a sarkkörök közelében is szubtrópusi a klíma. Ezt szakítják meg időnként “rövid” eljegesedések. Legutóbb a pleisztocénban történt ilyen, de még most is extrém hideg a bolygónk. Ha egyáltalán valóban trendszerű felmelegedés kezdődött, szvsz nem történik semmi más, mint hogy megindul a klíma normalizálódása.
Ez ellen akar az emberiség “küzdeni”? Szerintem csak a szokásos problémagenerálás folyik. Ez egyfajta emberi szükséglet.
És mi van, ha valóban rendbe jön a Föld klímája? Mi lenne… Alkalmazkodunk hozzá. Ki mosolyogva, ki meg fogcsikorgatva, ha arra van hajlama.
2009. december 21. 21:19
hadd kérdezzek csendben valamit a zömmel magyar hozzászólóktól (de ben csak tőlük):
ha Mo 5%-ot vagy bármennyi csökkentést vállal, abból te részedet , -kedves olvasó- mennyivel és hogyan tervezed csökkenteni?
2010. augusztus 12. 15:30
calen: Nem látom hogy ez ellen küzdene, akkor már hatalmas hűtőgépek lennének a sarkokon és egyéb elmés eszközök. A globális felmelegedést jól látod, természetes folyamat – részben. Az ember “csak” hozzáad (vagy gyorsítja is) plusz fokokat. Ha jól értem a jelenlegi kutatások, a felmelegedés kb: 5%-ért felelős az ember. És mielőtt kicsinyelnéd ezt a számot gondolj bele, ha 38-40 fokos lázad van, 5% növekedésbe belehalsz. Ha globális felmelegedése nem is halunk – mind – bele de lesz olyan aki biztosan igen. És minél kevesebb időnk van átállni, avagy alkalmazkodni annál biztosabb a tömeges halál.
Azonkívül nem csak az emberről van itt szó, hanem minden más élőlényről is, ha ők nem tudnak alkalmazkodni akkor nem lesz levegőnk nem lesz mit ennünk. Szóval nem látom be miért kellene egy senki számára nem előnyös folyamatot erősíteni… és akkor nem is beszéltünk az egyéb beláthatatlan következményekről, amiből egyet megemlítenék az öngerjesztő melegedési folyamatot, aminek a vége beláthatatlan…