Az egyenlőség egészségünkre válik
2010. január 31.Tapasztalataim szerint Magyarországon sokan — még egészségügyi szakemberek is — azt gondolják, hogy egészségügyi ellátórendszerünk és a lakosság katasztrofális egészségi állapota majd akkor fog javulni, amikor az ország gazdasági fejlettsége beéri a nyugati államokét. Akkor majd lesz pénz egészségügyre, a több forrás pedig majd egészségünk javulásához vezet. Vagyis az egészségi állapot alapvetően gazdasági fejlettség kérdése. A mindenkori kormányoknak tehát a politikailag kockázatos és sok szereplő érdekeit sértő egészségügyi reform helyett érdemesebb a gazdaság fejlesztésére, az életszínvonal javítására koncentrálni. Kár, hogy azok alapján, amit az egészség társadalmi meghatározottságáról tudunk, mindez egyáltalán nem így van.
Az az állítás, hogy az egészségi állapot a gazdasági fejlettségtől függ, csak részben igaz. Ha összehasonlítjuk a születéskor várható élettartamot az egy főre eső GDP-vel különböző országokban, akkor azt látjuk, hogy az egészségi állapot (várható élettartamban kifejezve) csak körülbelül évi 8-10 ezer dollárnyi GDP/fő eléréséig javul. E felett a GDP növekedése nincs egyértelmű hatással az egészségre. Ez látható az alábbi ábrán:
Az ábrán a függőleges tengely a várható élettartamot jelöli, a vízszintes pedig az egy főre eső éves GDP adatot, dollárban kifejezve. Banglades GDP-je például 1397 dollár, a várható élettartam pedig 64 év. Magyarország sokkal gazdagabb. Nálunk a GDP 17.985 dollár, a várható élettartam pedig 73 év. Az Egyesült Államok GDP-je 42.859 dollár, az amerikaiak várható élettartama pedig 78 év. De amíg mi 16.588 dollárnyi — azaz jelenlegi árfolyamon fejenként kb. 3 millió 246 ezer forintnyi — előnyünkért 9 évet „kapunk” Bangladessel szemben, az Egyesült Államok 41.462 dollár (kb. 8 millió 113 ezer forint) előnyéért csak 14 évet. (Aki nem hiszi, járjon utána: a fenti ábra a Gapminder oldalán manipulálható.)
Ugyanakkor Vietnam vagy Costa Rica szegényebb országok, mint Magyarország, mégis jobb egészségügyi mutatókkal büszkélkedhetnek. Vietnam GDP-je 2455 dollár — 15.530 dollárral kevesebb, mint nálunk — a várható élettartam azonban 74 év. Azaz évi kb. 3 millió forinttal nagyobb jövedelmünk ellenére egy évvel rövidebb az életünk, mint a vietnamiaknak! Costa Rica egy főre eső GDP-je pedig 8126 dollárral kevesebb, mint a mienk, a Costa Rica-iak mégis 6 évvel hosszabb életre számíthatnak — arról nem is szólva, hogy a náluk négyszer gazdagabb amerikaiakat is túlélik egy évvel.
Fejenként 8-10 ezer dollárnyi GDP felett a gazdasági fejlettségnek nincs különösebb hatása az egészségi állapotra. Mi magyarázza akkor az eltéréseket? Nos, elsősorban a jövedelmi különbségek. Minél nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek egy országban, annál rosszabbak az adott ország egészségügyi mutatói.
Oroszország például tízszer olyan gazdag, mint Banglades, az oroszok átlagos várható élettartama ennek ellenére csak egy évvel több. Dél-Afrika majdnem négyszer olyan gazdag, mint Vietnam, a várható élettartam azonban huszonöt évvel kevesebb. Costa Rica hasonló fejlettségű, mint Dél-Afrika, a várható élettartam azonban kereken harminc évvel több. De amíg Oroszországot és Dél-Afrikát hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek jellemzik, Costa Rica vagy Vietnam sokkal egyenlőbb.
Nézzünk körül a szomszédságunkban! Csehország és Szlovákia valamivel gazdagabbak, mint mi, talán ennek köszönhető három, illetve másfél éves előnyük. Na de hogy a nálunk 2500 dollárral szegényebb lengyelek és 6500 dollárral szegényebb montenegróiak nálunk egy-két évvel tovább élnek? Talán vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy a nálunk valamivel szegényebb litvánok és valamivel gazdagabb észtek még nálunk is rövidebb ideig élnek; a románokra viszont ne nagyon hivatkozzunk, mert ugyan 0,8 évvel kevesebb a várható élettartamuk, mégiscsak több, mint 7 ezer dollárral szegényebbek, mint mi vagyunk. (Az alábbi ábrát is lehet manipulálni.)
Milyen tanulságokat szűrhetünk le mindebből? Egyrészt azt, hogy botorság abban bízni, hogy a gazdasági fejlődés javít majd egészségi állapotunkon. Attól, hogy majd egyszer több pénz jut egészségügyre, hogy a gyógyszerkassza vagy a kórházak nem fognak folyamatos forráshiánnyal küszködni, nem lesz jobb a magyar lakosság egészségi állapota. Ehhez nemcsak az egészségügy átalakítására, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére lenne szükség. Bárki kerüljön hatalomra a tavaszi választásokon, az egészségügy és a szociális ellátórendszerek reformja elkerülhetetlen. A nálunk szegényebb Chile nem riadt vissza egészségügyi rendszere reformjától. A chileiek ma több, mint öt évvel hosszabb életre számíthatnak, mint a magyarok.
Másrészt az a tanulság, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek nemcsak a jövedelem-különbségekben mutatkoznak meg, hanem egy adott ország egészségi állapotát is meghatározzák. Bár nagyon keveset tudunk arról, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek pontosan milyen módon hatnak a népegészségre — ez egy izgalmas, új kutatási terület — az világosnak tűnik, hogy az egyenlőbb, igazságosabb társadalmi berendezkedés egészségünkre válik. Gondolhatnánk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségekből következő egészségügyi problémák elsősorban a szegényeket érintik. De ez nem így van: a középosztály tagjai sem alhatnak nyugodtan.
Címkék: egészségügyi reform, népegészség, társadalmi igazságosság
2010. február 1. 00:10
Csodálom, hogy Kubát nem említed, ha már Vietnam bekerült. Dél-Afrikánál pedig elég jól látszik az AIDS terjedésének hatása az idősoros megjelenítéskor.
Politikusokon hülyeséget számonkérni igen könnyű. A nyugdíjrendszer reformja kapcsán is csak kényszeredetten mosolyogni lehetett majd minden megszólalón.
Visszatérve az alapfeltevéshez: Korrelációt találni a gazdaság fejlettsége és a születéskor várható élettartam között lehetséges. Csak a gazdaság fejlődésétől várni a javulást pedig ostobaság. De az itthoni helyzet kapcsán elég csak a dohánytermékek körüli kötélhúzásra visszaemlékezni az elmúlt évekből (jövedéki adó lassú-lassú emelése, reklámozás, vendéglátóhelyeken való dohányzás), hogy lássuk, nem az állam polgárainak az egészsége a legfontosabb odafenn.
A társadalmi szétszakadása viszont csak egy másik ok. Ugyanígy jól látható az éghajlat hatása is. Ahol nem kell egy havi fizetést évente elfűteni, és van mind a 12 hónapban friss és olcsó zöldség és gyümölcs, ott egészségesebbek az emberek.
ui: a Gapminder linkért külön köszönet! Jópofa játék.
2010. február 1. 11:34
Érdekes a poszt, de a következtetés nem teljesen helytálló (bár kétségkívül van benne igazságtartalom).
A vonatkozó ENSZ statisztikák alapján a legfontosabb aggregált mutatószám a várható élettartam tekintetében – a legjobb mutatókkal az alábbi országok rendelkeznek:
1 Japan 82.6 79.0 86.1
2 Hong Kong ( PRC) 82.2 79.4 85.1
3 Iceland 81.8 80.2 83.3
4 Switzerland 81.7 79.0 84.2
5 Australia 81.2 78.9 83.6
6 Spain 80.9 77.7 84.2
7 Sweden 80.9 78.7 83.0
8 Israel 80.7 78.5 82.8
9 Macau ( PRC) 80.7 78.5 82.8
10 France (metropolitan)
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_life_expectancy
Ezek bizony többségében nem klasszikus „egalitariánus” jóléti államok…
Különösen érdekes Hong-Kong esete, amely a közhiedelem szerint a szabadpiaci kapitalizmus fellegvára, de ha az ember egy kissé alaposabban elmélyed a rendszer sajátosságaiban, akkor pillanatok alatt érdekes jellemvonásokkal szembesül, pl. azzal, hogy Hong-Kong mindenféle számottevő zöld és baloldali mozgalom nélkül a „LEGZÖLDEBB” a város a világon és a 82 év feletti átlagéletkort tekintve az életminőség tekintetében sem lehet katasztrofális a helyzet…
(olyan apróságokról pedig talán szólni sem érdemes, hogy nincs ÁFA az alsó SZJA kulcs 2%, mégis az adórendszernek köszönhetően a lakosság 40%-a államilag szubvencionált bérlakásban lakik, itt a közterhek valóban a tehetőseket találják meg…)
2010. február 1. 11:51
A hong-kong-i példa mögött egyébként a területérték-adó sajátos helyi variánsa húzódik meg
http://en.wikipedia.org/wiki/Land_value_tax#Hong_Kong
Igaz ez csak „de facto” területérték-adó, „de jure” Hong-Kong – azaz a szabadpiaci kapitalizmus fellegvárának – területe 100%-ban ÁLLAMI tulajdon, lényegében bérlemény –
ennek eredményeképpen azonban az állami jövedelmek több mint 35%-a a területérték-növekedés lefölözéséből származik,
ergo itt az infrastrukturális fejlesztések árát 30 év visszaszedi az állam, tehát ezt nem a „köz” hanem a használók és a haszonélvezők finanszírozzák (és így nincsen rejtett szubvenció, „állam bácsi” nem ajándékoz infrát).
Nagyon jó rendszer!! Kitűnő infrastrukturával, koncentrált területhasználattal
(mindössze a terület 25%-a urbanizált, a természetvédelmi területek 40%-os részarányt képviselnek, a tömegközlekedés részaránya 90% felett van – ez a legkompaktabb város a világon…)
http://en.wikipedia.org/wiki/Hong_Kong#Geography_and_climate
2010. február 5. 16:15
hali,
a várható élettartamot az egészségügyi rendszernél és a gazdaság fejlettségénél sokkal erősebben ható tényezők is befolyásolják. az egészségügyi rendszer ugye csak azokon tud (vagy nem tud) segíteni, akik már betegek, viszont a hosszú élet titka, hogy sokáig egészségesnek kell maradni
az ebben a témában lefolytatott kutatások szerint a legfontosabb tényezők a mértékletes, sok tengeri halat és zöldséget tartalamzó étrend (lásd Japán, Hong-Kong és Makaó előkelő helyezését), a mértékletes vörösborfogyasztás (lásd Spanyolország és Franciaország), valamint az aktív kisközösségi élet (skandinávok, Svájc). az előbbi kettő növeli a szervezet antioxidáns szintjét és az omega-3 zsírsavakat, ami védelmet nyújt a ráktól és a szív- és érrendszeri betegségektől, utóbbi pedig a lelki betegségektől óv meg (időskori magány, depresszió).
a listán nekem Izrael a kakukktojás, az állandó háborús fenyegetés nem tűnik nagyon egészségesnek…
2010. március 30. 12:02
A várható élettartam számos más tényezőtől is függ. Az intelligencia, mint a kreatív gondolkodás fontos szerepet játszhat. Kiemelten gondolok az “életet támogató” szellemi kreatívitásra. Érdemes lenne végiggondolni és kutatni, hogy pl. fegyvergyárosok, stb. vagy pedig gyógyító-kutatók egészségi állapota, életkora milyen.
Akár a hobbi, mint kreativ tevékenység is fontos. Itthon eltűnt a hobbi az emberek életéből. Nincs szükség és nincs igény a valódi kreativitásra, fizikai aktivitásra.
És nagyon fontos a biztonság – érzet. Akár anyagi, akár társadalmi/jogi, akár közösség, család vonatkozásban.
Engem a kreativitás szerepe foglalkoztat.
2011. február 14. 14:54
ez a statistika egy kicsit felre vezeto, az USA-ban a lakossag 1/5 -enk semmilyen redezett egeszsegugyi biztositasa sincs! sokan–peldaul tobb gyermekes csaldok, nyugdijjasok– egyszeruen nem engedhetik meg maguknak a biztositasra kiadni jovedelmuk 1/3 reszet,arrol nem is beszelve,hogy kiveve a nagyon draga biztositasokat a szolgaltatasok minosege eleg alacsony, a gyogyszer arak–osszehasonlitva a magyarorszagi gyogyszerarakal annak 10x –50x is lehet!