Ki felel az egészségért?
2010. február 27.Kaphat-e új májat az alkoholista, aki sok évi részegeskedéssel hazavágta a sajátját? Kifizesse-e tüdőrákja kezelésének költségét a dohányos, aki a sok figyelemfelkeltő kampány ellenére sem rakta le a cigarettát? Hazaküldheti-e a kórosan elhízott beteget a kórház azzal, hogy majd akkor kap csipőprotézist, ha leadott húsz kilót?
A kérdés tehát ez: a társadalom vagy egyén maga felelős-e az egészségéért? Előnyben részesítsük-e azokat, akik vigyáztak az egészségükre, akik önhibájukon kívül lettek betegek? Lehet véleményt nyilvánítani, tovább olvasni és aztán hozzászólni.
Loading ...A kutatásokból kirajzolódó kép szerint a válaszadók jelentős része úgy véli, hogy az emberek felelősek saját egészségükért és nem méltánytalan, ha az egészségügyi ellátórendszer előnyben részesíti azokat, akik betegségüket nem egészségtelen életmódjuknak köszönhetik.
Egy brit kutatásban a válaszadók nagyjából egyenlő mértékben fogadták el, illetve utasították el azt az állítást, hogy azokat, akik dohányzásukkal, egészségtelen táplálkozásukkal, vagy mértéktelen alkohol-fogyasztásukkal hozzájárultak betegségükhöz, hátrányban részesítheti az egészségügyi ellátórendszer. Egy másik kutatásban a válaszadók körülbelül feleannyira tartották fontosnak, hogy azok, akik nem törődtek egészségükkel, ugyanúgy hozzájussanak a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, mint mások. Egy amerikai felmérésből pedig az derül ki, hogy a válaszadók 53%-a szerint nem méltánytalan, hogy az egészségüket elhanyagolóknak többet kell fizetniük az egészség-biztosításukért és nagyobb önrészt kell vállalniuk a kezelésükért.
Ugyanakkor amikor a válaszadók lehetőséget kapnak arra, hogy közösen megbeszéljék a kérdésekre adott válaszokat, a dohányosok és alkoholisták elleni hátrányos megkülönböztetéssel egyetértő válaszok aránya jelentősen csökkent. Míg eredetileg a válaszadók több, mint fele tartotta elfogadhatónak a dohányosok és alkoholisták elleni diszkriminációt, ez az arány a harmadára csökkent a válaszok megbeszélése után.
Könnyen lehet tehát, hogy a válaszadókat nem az egészségért viselt egyéni felelősségbe vetett hit, hanem egyszerű társadalmi előítéletek motiválják. Hiszen mi sem könnyebb, mint mondjuk a kövéreket bűnbaknak kikiáltani. Eközben azonban egyre többet tudunk az elhízottság genetikai okairól. Azt is tudjuk, hogy a fejlett országokban minél magasabb társadalmi státuszú valaki, annál kevésbé valószínű, hogy elhízott (a fejlődő országokban ez fordítva volt eddig, de ez manapság változik). Ez a korreláció erősebb a nők esetében. Ami pedig a dohányzást illeti: az, hogy valaki felnőtt korában cigarettázik-e, leginkább attól függ, hogy a szülei dohányoztak-e.
Ha az egészségért viselt egyéni felelősség kerül szóba, nemcsak a dohányzás vagy az alkoholizmus számít. Például manapság sok nő a harmincas éveire halasztja a gyerekszülést. Sok nő előbb a karrierjét szeretné építeni, biztos anyagi hátteret szeretne teremteni a családalapítás előtt — és ki hibáztatná ezért őket? Ugyanakkor a mell- és méhnyakrák kockázata sokkal magasabb azoknál, akik később szülnek. Nem ismerek ugyan erre vonatkozó kutatást, de megkockáztatom, hogy kevesen gondolnák azt, hogy mivel ezek a nők maguk döntöttek úgy, hogy elhalasztják a gyermekvállalást, nem méltánytalan, ha az egészségügyi ellátórendszer előnyben részesíti azokat, akik korábban szültek.
A bűnbakkeresésre a mellrák különösen jó példa. Manapság divatos a mellrák ellen „küzdeni”, felvonulásokat, gyűjtéseket szervezni. Sokkal több pénzt fordít a fejlett világ a mellrák-kutatásokra, mint a tüdőrák gyógyításának kutatására. Ugyanakkor sokkal több nő hal meg tüdőrákban, mint mellrákban. Csak hát a tüdőrák nagyobb arányban érinti a szegény, mint középosztálybeli nőket, és a közfelfogás szerint a tüdőrákról az ember inkább tehet, mint a mellrákról.
Ha komolyan vesszük az egészségért viselt egyéni felelősséget, sokkal jobb, ha az embereket nem a döntéseik következményeiért, hanem magukért a döntéseikért tartjuk felelősnek. A dohányossal nem a tüdőrák kezelését kell kifizettetni, az alkoholistától nem a májátültetést kell megvonni, az elhízottat nem a csipőprotézis-műtét előtt kell hazaküldeni, hanem a cigarettára, alkoholra, hizlaló ételekre költött forintokat kell megadóztatni úgy, hogy abból a tüdőrákos és a mellrákos kezelésére egyaránt jusson.
Címkék: alkoholizmus, dohányzás, szolidaritás
2010. február 27. 12:24
A végkövetkeztetéssel kell egyetérsek, mert ha azon kezdünk el gondolkodni, hogy kinek az életvitele nem elfogadott, akkor a dohányos és alkolosita életvitel mellé a listára tehetjük a túl intenzív sportot űzőket is. Feltehetjük a “mi az egészséges életmód?” típusú kérdést is. Járhatna-e egy atlétának, hegymászónak… az elkopott porc pótlására ingyen protézis?
Azzal egészíteném ki a végkövetkeztetést, hogy a megelőzésre is éppoly figyelmet kell fordítani (hacsak nem nagyobbat) a bevételekből, mint a gyógyításra. A kampányokkal viszont nem értek egyet. Úgy néz ki, hogy pont az ellenkező hatást sikerül minden dohánytermék-ellenes plakáttal elérni. Nemdohányzóként a “dohányos blog” mottójával nagyonis egyet tudok érteni, miszerint: “Valahányszor a dohányzás elleni keresztes háború jeleibe ütköztem, muszáj volt rágyújtanom, pedig már majdnem leszoktam, magamtól.” /Vavyan Fable/
A szenvedélybetegek gyógyításán túl Dániában ingyen heroinhoz is hozzájuthatnak a betegek. Erről bővebben itt:
http://svedorszag.blog.hu/2010/02/15/ingyen_heroin_daniaban
2010. február 27. 19:17
Én kegyetlenül rühellem a dohányzást, de nem értek egyet azzal, hogy emiatt hátrányba kerüljenek az egészségügyben. A tüdőrákot rengeteg más is okozhatja (szmog például, vagy genetikai hajlam), és senkinél nem lehet bizonyítani, hogy mitől lett beteg.
A hizlaló kaják megadóztatása viszont elég brutál ötlet részedről. Én pl. ha nem zabálok pizzát, tésztákat és csokoládét nap mint nap, akkor ijesztő gyorsan lemegy a súlyom negyven kiló alá,ami egyrészt ronda, másrészt egészségtelen. Ilyen is van.
2010. február 27. 20:01
Nem csak az a gond, hogy mi szamit egeszsegesnek es mi nem, hanem mi alapjan dontik el hogy pl. valaki dohanyzott-e vagy ivott-e vagy sem, hiszen nyilvan onkentes bemondas alapjan nem mukodne a rendszer.
2010. február 28. 07:13
mell vs. tüdőrák: a nagy különbség az, hogy a tüdőszűrés már bevezetett módszer, a mellvizsgálat – akár egyéni szinten is – nem az, sokszor még beszélni sem illik róla.
Mivel a korán észlelt bajok (nem csak rák) esetében sokkal olcsóbb a kezelés, jobb eséllyel gyógyul meg az illető, így szerintem a szűrővizsgálatokat kéne erőltetni.
(Talán a fogászatnál így is van.)
Vagyis – ha valaki dohányzik, magával szúr ki. Ha valaki nem megy el a tüdőszűrésre, akkor viszont még jobban kiszúr magával – ez esetben nyugodtan lehet drágább a kezelés.
(És ezért fontosak a kampányok, nem csak a dohányzás, a mellrák, de a táplálkozás esetében is: hogy senki se mondhassa, hogy erről nem is tudott. )
2010. március 2. 18:12
Azért én nem bánnám, ha azok többet fizetnének a közösbe, akik többet is vesznek ki onnan a saját kedvtelésük, vagy ostobaságuk miatt.
Szvsz, ha valaki síelni megy például, az saját költségén kell megkösse a biztosítást erre. Nem beszélve a barlangászatról, ami megint egy önkényes dolog, mivel ott a mentést amúgy is a barlangászok végzik/végezhetik a rendkívül ritka balesetek alkalmával, vagyis az egészségügynek praktikusan csak sérülésekkel vagy súlyosabb esetben kihüléssel vagy töréssel kellene foglalkoznia.
Nem látom be, hogy miért ne lehetne diszkriminálni a jóval költségesebb és tudatos egészségrombolást (máj-, tüdő transzplantáció), ha mellette elfogadjuk (hallgatólagosan) az egészséges mértékű sport diszkriminálását.
Igaz az egészségesen sportoló emberek kisebbségben vannak a dohányosokkal és alkoholistákkal szemben…
2010. március 25. 14:03
Mintha a szervtranszplantációs listán már ma is diszkriminálna az Egyesült Államok rendszere. Legalábbis a ’21 gramm’ című filmből valami ilyesmi rémlik. Főszereplőnk elbukhatná a helyét a listán, ha kiderülne, hogy még mindig dohányzik.
2010. április 4. 19:02
Én nem erre keresném az összefüggést. Ugyanis a mellrákot érdemes szűrni, mert társadalmi szinten sokat nyersz vele: jól kezelhető+gyakori+olcsó a vizsgálat.
A tüdőrákra meg kvázi “nem éri meg” : Mire tünete van, gyakorlatilag esélymentes, h meggyógyítsd . A tüdőszűrő nem erre lett kitalálva (tbc ellen van). A japánok megpróbálták CT-vel szűrni rizikócsoportot, de még ez sem javított a túlélésen.
Azt éri meg keresni, amivel tudsz mit kezdeni, ha megtalálod, részint mert effektív terápiád van rá, részint mert meg vannak hozzá az anyagi lehetőségeid hozzá.