A pápának mennie kell
2010. március 28.
A vallási
tolerancia egyik alapműve az 1689-ben megjelent Levél a vallási
türelemről. Szerzője, John
Locke szerint a vallás magánügy, amibe az állam nem avatkozhat
bele. Az állam nem üldözheti egyetlen felekezet tagjait sem.
Kivételnek számítanak azonban az ateisták (akik megbízhatatlanok,
mert nem hisznek az isteni igazságszolgáltatásban) és a katolikusok
— akik egy idegen hatalom ítéleteinek engedelmeskednek. Az
igazságszolgáltatás azonban az állam feladata, amit nem adhat át
egyetlen egyháznak sem. Bár a tolerancia ma már mindenkit megillett,
a Katolikus egyház pedofil botrányai óhatatlanul felidézik Locke
félelmeit.
A pedofília ugyanis nem csupán bűn, hanem bűncselekmény. Úgy tűnik azonban, hogy a Vatikánnak ezt a mai napig nem sikerült megértenie. A sorban kirobbanó pedofil-botrányokból ugyanaz a forgatókönyv rajzolódik ki: az áldozatokat az egyház megpróbálja hallgatásra bírni; a gyerekeket megrontó papok ellen nem indul eljárás; a pedofil papokat máshova helyezik, ahol azok újabb áldozatokat rontanak meg. Amikor napvilágra kerülnek az ügyek, a Vatikán megpróbálja elszigetelt eseteknek feltüntetni azokat, miközben dühösen az egyház elleni lejárató-kampányról és összeesküvésről beszél. Eddig egyetlen esetben sem fordult elő, hogy az egyházi vezetők a világi hatóságokhoz fordultak volna a tudomásukra jutott pedofil bűncselekmények kivizsgálása érdekében.
A botrány mostanra elérte az egyházi hierarchia legfelső szintjét. A New York Times a héten olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, melyek Joseph Ratzinger érsek, a mostani XVI. Benedek pápa szerepét feszegetik a pedofil-ügyek eltussolásában.
1979-ben egy német pap egy kiránduláson alkoholt adott egy 11 éves fiúnak, a szobájába vitte, levetkőztette, majd orális szexre kényszerítette. Az illető pap a korábbi években többször is megrontott gyerekeket; ennek ellenére felettesei csupán „terápiára” küldték, majd máshová helyezték, ahol a pap további pedofil ügyekbe keveredett, míg nem 1986-ban letartoztatták és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Az ügyben illetékes érsek Joseph Ratzinger volt, bár akkori helyettese magára vállalta a döntésért a felelősséget. Azt azonban még egyházi körökben is valószínűtlennek tartották, hogy Ratzingernek ne lett volna tudomása az ügyről. A héten kiderült, hogy a későbbi pápa igenis tudott az ügyről, miután a pedofil pap áthelyezéséről szóló feljegyzést ő is megkapta.
Ratzinger később, immár bíborosként, a vatikáni Hittani kongregáció vezetője lett. Ez a szervezet jár el a pedofíliával gyanúsított papok ügyében. A héten közzétett dokumentumok szerint a kongregáció nem járt el annak az amerikai papnak az ügyében, aki több, mint kétszáz siket fiút rontott meg — annak ellenére, hogy amerikai püspökök többször is kérték a kongregáció közbenjárását. A pap ügyében azután függesztették fel az eljárást, hogy személyes levelet írt Ratzingernek, amiben rossz egészségi állapotára hivatkozott. Korábban egy kísértetiesen hasonló mexikói ügyben nem volt hajlandó Ratzinger eljárni.
A Hittani kongregáció Ratzinger vezetése alatt módszeresen tussolta el katolikus papok pedofil ügyeit. A Kongregáció elé került ügyeknek csak mintegy ötödében indított az egyház belső eljárást — a legtöbb ügy áthelyezéssel, egyéb, nem részletezett „adminisztratív intézkedéssel” végződött. Amikor az első amerikai pedofil-botrányok napvilágra kerültek, Ratzinger a Hittani kongregáció vezetőjeként levelet küldött minden püspöknek, amiben a tudomásukra jutott ügyek titokban tartására szólította fel őket. A levél szerint a kiskorúak ellen papok által elkövetett szexuális zaklatási ügyek nem a világi hatóságok, hanem az egyház fennhatósága alá tartoznak. Magyarul: Ratzinger levele az igazságszolgáltatás akadályoztatására szólított fel. Az azt firtató kérdésekre, hogy ezt hogy gondolja a Vatikán, a válasz annyi volt, hogy „mivel ez nem nyilvános dokumentum, nem nyilatkozunk róla”.
És mindez csak a jéghegy csúcsa. Amikor az első pedofil-ügyek napvilágra kerültek Amerikában, a Vatikán megpróbált úgy tenni, mintha elszigetelt, egyedi esetekről lenne szó — olyan ügyekről, amelyek csak a „laza erkölcsű, szexmániás, szenzációra éhes” tengerentúlon történhetnek meg. Aztán sorra kerültek elő az ügyek az évek során Brazíliától Ausztráliáig — a legutóbb pedig Írországban, Németországban (Németország 27 egyházmegyéjéből 18-ban folynak vizsgálatok), Hollandiában, és immár Olaszországban is. A lista korántsem teljes. Vajon hány feltáratlan eset lehet olyan országokban, ahol a sajtó és az igazságszolgáltatás nem szabad és független?
XVI. Benedek egyháza nevében most már bocsánatot kér. (De vajon hányszor kell majd még ezt tennie?) Ugyanakkor a Vatikán „a pápa lejáratására irányuló sajtókampányról” és „összeesküvésről” beszél.
Pedig immár a pápa saját egyházán belül is egyre nagyobb a múlttal való szembenézés igénye. A katolikus, de a Vatikántól független National Catholic Reporter minden világi sajtóterméknél keményebben fogalmaz vezércikkében:
egyházunk az elmúlt évszázadok — vagy talán teljes történetének — legnagyobb válságával néz szembe. Jövőjét évtizedekre vagy talán évszázadokra meg fogja határozni, hogy XVI. Benedek hogyan kezeli ezt a válságot — hogy mit mond és mit tesz, milyen kiutat keres, milyen megoldást ajánl.
Eljött az ideje, ha ugyan nem késő már, hogy szembenézzünk a nehéz kérdésekkel. Itt az ideje az igazság kimondásának.
Így van. Csak nem biztos, hogy az igazság kimondására a gyermekmegrontási ügyek eltussolásában személyesen és a rábízott intézmények vezetőjeként szerepet játszó pápa alkalmas. XVI. Benedeknek mennie kell.
Címkék: Katolikus egyház, pedofília
2010. március 29. 11:23
miért !
ha egy bakter pedofil, a máv vezérigazgatónak mennie kell?
wgyáltalán nem értem, hogy az egyházat miért keverik bele. csak személyesen kellene vizsgálni. mint minmden mást.
2010. március 29. 11:36
Ha a MÁV vezérigazgató aktívan közreműködik az ügy eltusolásában, illetve a szervezet alsóbb szintjeire ilyen utasításokat ad, és ez kiderül, akkor igen, mennie kell.
2010. március 29. 11:49
Azon még nem gondolkozott el senki, hogy engedélyezni kellene a papok részére a házasságot? Nem a gyerekeken kell kiélni a nemi vágyukat, ez teljesen elítélendő, de igenis szükségük van a papoknak is szexre, egészséges, normális szexre, felnőtt nővel. A Pápa felelőssége pedig ezekben az ügyeknem igenis egyértelmű.
2010. március 29. 11:58
Én nem hinném, hogy a cölibátus az oka ennek, inkább azt kellene szűrni az egyháznak, hogy ki az, aki alkalmatlan a cölibátusra. Az szerintem egy nagyon tiszteletreméltó dolog, ha valakinek annyira erős a hite, hogy kontrollálni tudja a nemi vágyait és teljesen megértem, ha az egyház ezt a feltételt várja el azoktól, akiket utána azzal bíz meg, hogy vezessék a népet.
Nem a cölibátussal van baj tehát, hanem azzal, hogy akik mégsem elég erősek ehhez a feladathoz, azokat nem büntetik meg világi módon.
2010. március 29. 13:32
Egy egyházi vezető összehasonlítása egy világi szervezet vezetőjével hiba lenne. A pápa nem leváltható, megválasztása haláláig szól. Ha mindenképpen erőltetjük a hasonlatot, akkor inkább egy miniszteri szintű vezetővel kellene, mert ők élveznek diplomáciai védettséget. Innentől fogva pedig jogi kérdés. Miként jelenthető fel a pápa? Kibújhat-e a bírói döntés alól?
Az egyházi- és világi szervezet szétválasztása megtörént-e? (Azt már meg se merem kérdezni, hogy a templomba miért engedi be a politikát.)
2010. március 29. 13:51
Akkor haljon meg szégyenében, hogy ilyen ügyek eltusolásában szerepet játszott!
2010. március 29. 14:13
Nem értem mért pont kisfiukkal. ez már nagyon nagy aberációra vall. nem kerek, hogy az egész földön csak pedofil leginkább homoszexuális papok lépnek félre. szerintem nagyon kicsi százalékuk tartja valóban a cölibátust csak a normális (életkorban) heteroszexuális félrelépésekből sosem lesz botrány. sosem voltam hívő, de tiszteltem a vallási vezetőket… eddig.
2010. március 29. 14:27
Az a legszemetebb dololog az egészben, hogy ezek a gyerekek (és ha voltak, a szüleik) megbíztak azokban az emberekben, akik visszaéltek a bizalmukkal. A pedofileket súlyosabban kéne büntetni a gyilkosoknál: a gyermek lelkét ölik meg. (és teszik esetleg felnőtt korukra pedofillá őket is)
2010. március 29. 18:59
Igenis a cölibátus (és a katolikus hit és egyház mögött álló szexuális perverzió) az oka a pedofíliának. Eleve meglehetősen súlyos lelki defektusokra mutat, ha valaki (katolikus) papnak megy, és ez a torzulás a rengeteg elfojtás és lelki terror miatt hatványozottan fog jelentkezni. Természetesen olyanokon kiélve sérült lelkük szexuális vágyait, akik reményeik szerint nem tudnak ez ellen semmit sem tenni, akiknek a szavahihetőségét a baromságokkal (vallás) elhülyített társadalom megkérdőjelezi, és így a papság megúszhatja minden tetű cselekedetét. Így hát természetesen a gyerekek lesznek az áldozatok. Pedig azokat a felnőtteket kellene csalános lófasszal megkínálni, akik a gyerekeiket papra bízzák. Mert a lelki torzulást akkor is nehezen úszhatja meg bárki ilyen környezetben; ha nem szexuális, akkor is számtalan egyéb testi és és főleg lelki erőszak áldozata lesz.
2010. március 29. 21:52
alsojozsa: nagyon sokan dühösek a botrányok miatt és érthető az indulat, de azért nem kellene minden papot egy kalap alá venni és főleg nem a hívő embereket a méltóságukban sértegetni. Ha lehet, mások vallási és egyéb nézeteinek tiszteletben tartása mellett beszéljünk a problémáról.
2010. március 29. 23:45
A cölibátushoz görcsösen ragaszkodó, és a pedofíliát engedő, szánalmas, hierarchikus képződmény az egyház.
Egyrészt a nőtlenséget, nagyon sokáig közelről sem ismerték a szentatyák. Mindig akadt, és akadni is fog botrány a vezetésük, alkalmazottaik magatartása miatt. De ekkor kitalál a felső irányítás egy istentelen ötletet, hogy szentebbé nevezhessék magukat az átlag embernél, csakhogy megtarthassák kiábrándult hívőiket. Bibliában sehol sincs leírva, hogy ne szaporodj, vagy az, hogy a vallási vezetők szentebbek lesznek, attól ha nem elégítik ki biológiai szükségléteiket.
És a hit erőssége nem abban nyilvánul meg, milyen mesterséges fogadalmat teszel. Szándékosan használtam mesterséges, és nem szent kifejezést. Talán nem az a nagyobb hit, ha Isten szavai szerint élik napjaikat? Nem pedig az, hogy egy kiskorú megerőszakolása után feloldást kérnek, a hozzájuk hasonló tiszta embertől, s mindezt ezt majd három mi atyánkkal le tudják. Ezek után valóban szükség van ezekre?- ezek, és nem ők. Ember a szó szoros értelmében, nem tesz ilyet. Pápa? Valóban jobb, hithűbb a mindennapja egy igaz keresztyénynek, attól, ha úgy hajtja álomra fejét, hogy létezik egy személy ki pompában integet hármat az erkélyéről? Jogos lenne a leváltása Ratzingernek! Bűneset/bűncselekmény elhallgatása nem csak világi jogban büntetendő, ugyanis nem hiszem azt, hogy ez a vallási etikában vagy erkölcsben elfogatható lenne! Úgyhogy, egy esetleges lemondás, még csak nem is akkora büntetés lenne a pápa számára, viszont a be nem következése, nos itt mindenki maga döntse el milyen következménnyel, s visszajelzéssel járhat. Meg kell még említeni, hogy a jó, öreg, szentek szentjének II. VH alatti ténykedései miatt is vaj van a füle mögött. De bizonyára Bibliában valahol le van írva, hogy a buzgó aktivitására, máskor passzivitására akad “Isten megbocsát nekem”- ima.
Greg hozzászólásához annyit, hogy igen igazad van, nem minden pap ilyen szennyezet lény. Őket- néhányukat, valóban tiszta, szent hitük, ideológiájuk vezeti. De kérdem én, akkor ők miért nem lázadnak fel, felháborodásuknak hangot adva? Miért nem közösítik ki az ilyen személyeket, miért nem váltják le feletteseiket? Vagy ők inkább behúzott farokkal némasági fogadalmat tesznek- mert ugyebár a vallás ezt is megköveteli a szent lelkűektől!? Vagy csak féltik a pozíciójukat- mint a világi szervezetekben az alkalmazottak, és ezért lapulnak? Akkor meg miben különböznek az állami beosztottaktól, multi-céges dolgozóktól, akik felett bármilyen bűn elkövetésük miatt az állami jogrendszer mond ki ítéletet?
2010. március 30. 09:49
cöli bá:
Aki papi pályára megy, mindenekelőtt az etikai kérdéseket teszi magában helyre. A bűnbocsánatnál neki kell feloldoznia hívő embertársát. A legkülönfélébb szennyes ügyeket kell végighallgatnia. Akár emberölés, fajtalankodás, nemi erőszak. Minden bizonnyal végig is hallgatják. Ha úgy ítéli meg, hogy ezek elviselésére gyenge, nem ad neki elég erőt az Úr, vagy helyesebbnek látja a feljelentés megtételét, akkor mehet a rendőrségre is, de ez esetben le kell adnia a papi reverendát, mert titoktartásra eskedett fel, azaz titkot szegett.
2010. március 30. 10:16
Nagyon kíváncsi lennék Balogh Ákos teológushallgató véleményére is. A másik posztban nagyon hosszú véleményben fejtette ki válaszát, ebben a kérdésben is szívesen olvasnám.
2010. március 30. 15:22
Áruld el légyszíves melyik etika engedi a kiskorúak megrontását, gyilkosságot, és a többi bűn elkövetését, anélkül, hogy megtorolná azokat?? Na, igen, az előbb már megválaszoltad!!
Ne paráználkodj! – ez tízből az egyik. Azt hiszem, és minden bizonnyal az isten is úgy akarta, hogy minden egyes halandóra vonatkozzék ez. Átlag ember nem szegheti meg e parancsolatot, anélkül, hogy ne járna súlyos következményekkel, de akik- magukról azt hiszik, hogy közelebb vannak istenhez, ők megtehetik, s ha netán tudomásukra jut kollégájukról hasonló, akkor elhallgathatják?
Egyébként a pszichológust is köti a titoktartási eskü, viszont, ha látja, hogy a bűneit elmesélő- ha úgy tetszik, beismerő- egyén veszélyes a társadalomra nézve, megszegheti azt, sőt, kötelezik rá, s e- a bűnözőre nézve szőrnyű tettét nem követ semmilyen megtorlás. Nem kell abbahagynia praktizálását.
Gloucester, miért van egy olyan érzésem- soraid olvasva, hogy támogatod a gyerekek megerőszakolását lelki pásztorok által? Ha mindezt, nem is szándékosan teszed, de azt mégis be kell látnod, ha elfogadod a szent működésük a kereteit, akkor erkölcsileg nem vagy jobb tőlük!
2010. március 30. 16:19
cöli bá:
Rosszak az érzéseid. Semmiféle gyerekbántalmazással, bűnpártolással nem értek egyet. Sok pap bűnt követett el és bűnpártolással vádolható a pápa is. Egyelőre úgy néz ki, hogy mindenféle felelősségrevonás nélkül megúszhatják, így marad az etikai sárbatiprás. A bíróságon minden állítást bizonyítani kell. Csak annyit állítottam, hogy az egyház és a világi hatalom nincs szétválasztva. Ezt cáfolhatod, de indulatod személyeskedésbe ment át.
2010. március 30. 17:12
Sokszor idézett Bibliai(!) szöveg:
Az elöljárók (presbiter, püspök…) kiválasztási szempontjai:
“…rendelj városonként presbitereket, a miképen én néked meghagytam;
6. Ha van feddhetetlen, egy feleségű férfiú, a kinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak.
7. Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő;
8. Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető;
9. A ki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket…”
Tehát NEM az a lényeg, hogy milyen szépen/hosszan/kegyesen tud imádkozni, és nem különösebben érdekes az sem, hogy a többi elöljáró mennyire szeretné főnöknek. Alapvető “mérőzsinór”: bizonyított legyen a vezetői rátermettsége. Hol? Hogyan? A CSALÁDJÁBAN, és a KÍVÜLÁLLÓK ELŐTT…!
“…(Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?) …”
“…Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól…”
2010. március 30. 17:57
Még egy apróság (kicsit a ‘homoszexualitás’ vs. ‘kereszténység’ témakörébe vág):
“…paráznákkal ne társalkodjatok.
10. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
11. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó…”
Az tehát nem feladata a kereszténységnek, hogy a nem-keresztényekre ítéletet mondjon. Az viszont igen, hogy azokról, akik _nyilvánvalóan_ nem a kereszténység értékeit vallják, nos, azokról nyíltan kimondja azt, hogy nem tartoznak közéjük.
Így tehát _jogosan_ megtagadja a keresztény/egyházi ceremóniákat azoktól, akik – elnézést, de – köpnek a Bibliára (igyekszem nem vulgáris lenni).
2010. március 30. 18:48
Kötelező köröket most nem futnék… Csak ennyit:
Cölibátus kérdését a pedofiliától tessék elkülönítetten kezelni: az első szabadon választható életvitel, privát döntés, senkinek semmi köze hozzá – míg a második bűncselekmény jogi szempontból és az egyik legsúlyosabban minősülő emberi cselekedet morális szempontból.
Sok itt az önjelölt lélekbúvár, aki szerint a cölibátusból egyenesen következik a lelki defektus, súlyos lelki torzulások. Akik ezt mondják, ritkán próbálták vágyaikat leküzdeni, felszabaduló lelki erőiket a hétköznapi értelemben vett emberi életnél magasabb célok felé hangolni. Hasonlatosak az alkoholistához, aki természetes szükségletének éli meg napi adagját alkoholból, csak mások a zabálásból, pornóból, mindennaposnak számító taposásból, önáltatásból, szemétkedésekből veszik magukhoz a “nélkülözhetetlent”.
Hiszik vagy sem, csodálatos emberek is vannak papok között, de ezekről nem szól a sajtó, mert ezeken nem lehet felhördülni, szánakozni, tükörként a kedves olvasó elé tárni kényelmetlenséget okozhat: esetleg szembesülnénk némi földhözragadtsággal, szánalmas sárdagasztó konformizmussal… Akkor már inkább (a szintén cölibátusban élő) buddhista szerzetesekről nézünk dokumentumfilmet, az olyan jó távoli…
Ja, és a lényeg: tessék elképzelni, sem a rendőrség, sem a bűnüldöző szervek, sem pedig a bíróságok előtt az, hogy valaki papi személy, nem jelent enyhítő körülményt a tudomásukra jutott (ilyen és akármilyen) bűncselekmény megítélésében! Mert ti ezt gondoltátok? Hogy megússzák áthelyezéssel? Dehogy is…
Igen, a Pápa bocsánatot kér. Nincsen pallosjoga. Már nekünk van. Törvénynek hívják, ami mindenkire vonatkozik. Ide jutottunk, gyerekek. És ez így jó. Tessék ezért mindennap hálát adni a Sorsnak, nevezze kiki ahogy. És kellene végre örülni annak, hogy már nem a sötét középkorban élünk ami részemről nagyon klassz. Így nem kell bután üvölteni sem egyik, sem másik kórusban, lehet gondolkodni is, ami csodálatos. Nagy súly, morális súly: a hívők előtt számolni el a papok által elkövetett bűnökért. Apropos a nem papok által elkövetett bűnökért ki kér bocsánatot az áldozatoktól? A társadalom aki kinevelte a bűnözőt? Tehát te és én? Vagy a kedves szülők, árvaházi nevelők (esetleg pedofil nagybácsik)?
2010. április 1. 09:55
A civil életben ha valakiről bebizonyosodik hogy pedofil börtönbe zárják.A papok is emberek őrájuk is ugyan ugy vonatkoznak a törvények mint bárki másra,sőt őket szigorubban kellene büntetni.Az egyház, élén a pápával nem gondol a megrontott,lelkileg összetört áldozatokra? Ha a pápával is megtörtént volna hasonló eset ugyan ugy eltusolná? Nem vonná felelösség az egyház tagját?Mit érdekli őt, nem vele történt.Az egész egyház ellen vizsgálatot kellene inditani a kormányoknak és börtönbe zárni azokat a papokat akikről bebizonyosodik hogy pedofilok. Szégyellem, hogy a vallásomnak ilyen vezetői vannak akik ezt elnézit sőt ELTUSOLJÁK!ezeket a BÜNÖKET!!!!Az egyház tényleg BORT iszik és VIZET prédikál. Tisztelet a kivétel.
2010. április 1. 20:33
A cölibátus és a pedofília összekapcsolása ott sántít, hogy cölibátus csak a katolikus papoknál van, senki más a világon nem él cölibátusban (meg még némely vallás szerzetessége). De nem csak közülük kerülnek ki pedofilek. Vannak a tanárok, sportedzők és teljesen random mindenféle emberek közül. Pedig azoknak lehet feleségük.
2010. április 1. 23:55
Mégegyszer tehát: ha sérelmet szenvedett gyermek szülei feljelentést tesznek (törvényes jogaikat gyakorolva tegyenek) a rendőrség nem lesz, nem lehet részrehajló, megalkuvó, a bíróság nem lehet elnézőbb az elkövetővel azért mert pap. Törvények irányítják az életünket, és azokban (már) nincs benne, hogy a pap különbíróságra, különleges elbánásra jogosult. Nyomozás, vádemelés alapján büntetőeljárás indulhat pap ellen úgy, mint bárki más ellen. Ha valaki a nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló gyerek ellen követi el a bűncselekményt, akkor a Btk. szerint értékeli azt súlyosító körülményként a bíróság, nem azért mert “őket szigorúbban kellene büntetni”: nem szigorúbban, mint például közfeladatot ellátó személynek minősülő tanárokat, vagy rokoni bizalommal visszaélő “pedofilnagybácsikat”. Csak attól, hogy vallási alapon beléje vetett bizalommal él vissza, nem rosszabb a pap, mint az aki közintézmény képviselőjeként (tanár, edző, orvos), családi kötelék alapján (rokon, szülő stb.) vagy “csak úgy” bizalmába férkőzve, tudatlanságát kihasználva követ el szexuális szörnyűségeket idegen gyermeken. Bulvárlegenda, hogy “leszól a Pápa” és akkor elengedik a pedofil papot (inkább maffia és politikus szerepel ma már az ilyen esetekben). Ezért a Törvényben kell hinni, mert abban érdemes: aki megtartja a Törvényt, azt a Törvény is megtartja.
Egyrészt a papoktól a közvélemény magasabb erkölcsi teljesítményt vár el (múltbéli pozitív generációs beidegződés), másrészt azonban a szójárás az, hogy “ezek is csak olyanok, mint bárki”. Döntött a történelem: a jogállam szempontjából a papok is “csak olyanok, mit bárki”. Elvárásait az ember tapasztalatai során alakítja ki: a római katolikus papok pedofil bűncselekményei nem tömegméretűek, sokan olvastak, de személyesen kevesen hallottak ilyen esetről.
Szinte biztos, hogy ha statisztikai adatokat elemeznénk arra jutnánk, hogy a pedofil bűncselekményeket elkövető “emberek” halmazában épp a római katolikus papok aránya nem különösebben jelentős. Valamiért azonban az ilyen esetek “hírértéke” sokkal nagyobb: talán mert egy kétezer éves intézmény a jelenkori fogyasztói társadalomban szinte “boszorkány” (a spirálisan önmagát ismétlő történelem apró bosszúja), annyira más az értékrendje, más a világszemlélete, kommunikációja, mások papjainak életcéljai és preferenciái mint az átlagos fogyasztónak (buli, pia, pénz, bulvár, drog, tinipornó és egyéb termékek)? Sok mai átlagember nem hogy példáként nem tekint az egyházra, kifejezetten irritáló “abszurdumnak” látja a papokat. Minden ilyen hír egy-egy kapaszkodó, újabb “lámlám” a megértési szándék nélküli, zsigeri kritikusnak aki mindenáron a saját értékrendjét igazoló negatív példákat hangsúlyozza. Erőltetett példa részigazságnak: hasonlatos lehet a papok helyzete a pedofíliával ahhoz, amilyen a németek helyzete a fasizmussal, zsidóknak a krisztusgyilkossággal, franciáknak a trianonnal stb.: maroknyi reprezentáns alapján bélyeg sül az egész közösségre… A papság többsége joggal kérdezheti: mi közöm a pedofíliához? Semmi!
A botrányok súlyosak, hitelrontóak, mindez azonban egy kétezer éves intézményt nem kell, hogy érdekeljen és alapvető változásokra sarkalljon (Pápa monnyonle, cölibátus delete stb.). A vallások, az egyházak nem a “napi divat” elvárásairól szólnak, éppen ellenkezőleg: a divatok emberi gyengeségre alapozó, kényelmet, kényeztetést ígérő, indokolatlan és ostoba üzeneteit méretik felsőbb rendhez, rostáltatják élet-halál szűrőjén a híveikkel. Szüksége van erre a sötétben tévelygők milliárdjainak. A cölibátus (amely nem a római katolikus egyház kizárólagos vívmánya, tessék utánaolvasni Congkapának is) remek eszköz például a korrupció ellen: a felhalmozás egyik primer érzelmi motivációja az “utódaimról gondoskodom” ugyanis ezzel kiiktatásra került.
Lesz itt még válság, járvány, háború és éhezés amikor az Egyház ismét testi-szellemi menedéket ad, és a szerepe, évszázadok próbáját kiállt módszerei át/visszaértékelődnek, rövidlátó naivitás lenne az ellenkezőjét hinni.
2010. április 2. 13:25
Kaporbuga:
Logikus az érvelésed és javarészt egyet is értek. Tényleg butaság a cölibátust idekeverni. Tényleg nem tesz különbséget a törvény pap és hívő között, mégis létezik katolikus rendőrminisztérium. (Pápa világi törvényi megkülönböztetése szerintem létezik. De tévedhetek is.) Mégis volt egy hatalmas előnye a papnak a tanár/nagybácsi/orvos/edző elkövetővel szemben. Ez az intézményesített hallgatás. Bíróságon mindent bizonyítani kell. Ellenben ha kitudódik egy ilyen eset van társadalmi következménye. Az egyház esetében is elítélték a dolgot, de nemcsak titoktartásba fordult, hanem vezetői utasításra beszélni sem volt róla szabad, a világi intézményeket kizárták az ügyből, a legsúlyosabb egyházi büntetés megmaradt áthelyezésnél. Sőt, a bűnpártolással vádolható plébánosból érsek, majd bíboros lett, minderről tudomása volt a pápának, mondván, hogy a pedofília egyházi belügy. Ez a bűnpártolás. A kérdés a bizonyítási eljáráson van ebben a vádban is.
Ha a rövidlátó naivitást említetted, akkor elkülöníteném a vallásosságot az egyház társadalmi szerepétől. A belső, bensőséges vallásosságot a külső, külsőségekben megformálódó vallásosságtól. A bűnbocsánatcédulák árusítását a bűn tényleges megbánásától. Egyházra valóban szükség volt/van/lesz, de a vezetők makulátlanságához kétségnek sem szabadna férni. Ez a makulátlanság pedig sérült. Pápára szükség van, de a kérdés az, hogy felelősségre vonható-e a pápa, cserélhető-e a pápa?
2010. április 2. 16:09
Kaporbuga:
Még azt kifelejtettem az előző sorokból, hogy a papokra bízott gyerekáldozatok árvák voltak, a szülők feljelentése így értelmetlen érvelés. Melyik gyermek tudja feljelenteni nevelőjét? De ha mégis megteszi, mert esetünkben rászánták magukat, akkor sem történt semmi, pusztán hazudósnak, rágalmazónak tekintették, többszöri feljelentésnél helyezték csak át a nevelő szerepét betöltő papot. Ettől függetlenül javarészt egyetértek soraiddal.
“Az AP hírügynökséghez kedden eljuttatott bírósági iratok szerint a védők azt az álláspontot fogják képviselni, hogy a pápát mint államfőt mentelmi jog illeti meg. Emellett rámutatnak, hogy a pedofil papokat közvetlenül felügyelő amerikai püspökök nem a Szentszék alkalmazottai. Az állítják továbbá, hogy egy 1962-es vatikáni dokumentum – amely a vád szerint felhatalmazta az egyházi vezetőket, hogy ne tegyenek feljelentést megrontási ügyekben – nem tartalmaz olyan utasítást, amely megtiltotta volna, hogy a püspökök értesítsék a világi hatóságokat.
Ez az első olyan per, amelyet a Vatikán ellen azzal a céllal indítottak, hogy megállapítsák a Szentszék felelősségét az Egyesült Államok területén papok által elkövetett gyermekmegrontási ügyekben.”
Forrás:
http://index.hu/kulfold/2010/03/31/a_papat_vadolja_egy_allitolagos_pedofil_aldozat/
Jól sejtettem, hogy a pápa mentelmi joggal rendelkezhet. Ez esetben csak akkor cserélhető, ha önszántából lemond.
Viszont nem értem, hogy az amerikai püspökök miért nem a Szentszék alkalmazottjai. Akkor kié?
Mélyebbre ásva is lehet érdekes dolgokat olvasni, de éppúgy téves következtetések is levonhatók, mint a cölibátus rendszeréből. Szóval aki egyházellenes hangulatban van, annak furcsa hír lehet egy ír püspök szájából elhangzó ötlet, miszerint a tényleges áldozatok kártérítését (remélem, hogy tényleg csak a ténylegesek) adakozzák össze a hívek. Ebben nem látok erkölcstelen dolgot. Az egyháznak nincs termelő vállalata, adókból, állami pénzből, adományokból tartja el magát és ezekből adakozik.
Ha már szexuális bűnözés és abból egész intézmények támadása lett a divat, akkor egy MTI hírt is hadd kopizzak:
“Miközben Németországban hetek óta szinte nap mint nap elsősorban katolikus iskolákban, illetve más egyházi intézményekben fiatalokkal szemben elkövetett szexuális bűncselekményeket tárnak fel, hétfői sajtóértesülések szerint az ország különböző sportegyesületei ugyancsak melegágyát jelentik a szexuális visszaéléseknek.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a sport különös vonzerőt jelent a szexuális bűnözők számára, és az elkövetett bűncselekmények száma jóval magasabb, mint gondolták. Az áldozatok azonban a leggyakrabban magukra maradnak, az egyesületekben, illetve a szövetségekben a feltáró tevékenység rendkívül hiányos.
Az egyházi intézményekben elkövetett szexuális visszaélések napvilágra kerülésével párhuzamosan a társadalmi élet több más területe is górcső alá került. A konzervatív napilap által idézett szakértők szerint így nyert megerősítést, hogy a sport területén a szexuális bűncselekmények száma minden valószínűség szerint jócskán meghaladja az egyházi visszaélések számát, ezzel kapcsolatban azonban pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Az összlakosságot tekintve ugyanakkor a megfelelő vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy Németországban minden negyedik 18 év alatti lányt és minden tizenegyedik, ugyancsak 18 évnél fiatalabb fiút szexuálisan molesztálnak. A német szövetségi bűnügyi hivatal az elmúlt évben hivatalosan 16 ezer ilyen szexuális bűncselekményt regisztrált, a szakértők szerint az ilyen jellegű, ténylegesen elkövetett bűncselekmények száma ugyanakkor csaknem 300 ezerre rúg. Mindennek kapcsán a szakértők rámutattak: az országban 27 milliót tesz ki a különböző sportegyesületek tagjainak száma, és ebből 5 millió a 14 év alatti gyermek. A sport pedig különösen “csábító” a pedofil bűnözők számára.
Mindezt a többi között az magyarázza, hogy a különféle sportágakban gyakran túl közeliek a testi érintkezések, nem is beszélve a közös utazásokról, illetve edzőtáborokról. A tettesek egyharmada ugyanakkor szintén 18 év alatti fiatalkorú.
Az újság szerint a sport területén a szexuális erőszak minden formája előfordul. A teljesítménysport területén mindezt még az erőszak egy különleges formája egészíti ki, ezt pedig a megalázó edzési módszerek jelentik. Így az elmúlt években Németországban gyakran fordult elő, hogy edzők különösen sportoló lányokat, illetve nőket totális függő helyzetbe kényszerítették.
A sportegyesületekben ugyanakkor még erősebb az eltussolási szándék, mint az egyházi intézetekben – írta a lap, amely mindezt több példával támasztotta alá. Utalt ugyanakkor arra, hogy vannak pozitív kivételek is, megemlítve az észak-rajna-vesztfáliai tartományi sportszövetséget, a Német Olimpiai Sportszövetséget, továbbá a Német Labdarúgó Szövetséget. Ezek a szövetségek élen járnak az erőszak és a diszkrimináció elleni kampányban – fogalmazott a lap, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a szexuális visszaélések feltárására irányuló készség a sport területén általánosságban rendkívül csekély.”
(MTI)
2010. április 6. 14:29
A 18 éven aluliak molesztálásánál azért meg kéne nézni, hogy azok közül hány volt 16 éven felüli. Mert szerintem egy 16 éves lánnyal való viszonyt elítélni… hát az beteg elmére vall (ha szabad akaratból történt, nem házasságtörés, stb. hasonló minősített esetek állnak fenn).
Magyarországon, gyámi engedéllyel a 16 éven felüli kiskorúak házasodhatnak, gyereket nemzhetnek, szülhetnek.
2010. április 14. 12:16
Sok elgondolkodtató indulat, megindító gondolat…
Ajánlom Barry Levinson “Sleepers” című filmjét megtekintésre, otthon a félrevezető “Pokoli lecke” címmel futott.
Ajánlom ezt is: http://www.mno.hu/portal/706218?searchtext=papok
Nono, a gyereknemzéshez nem kell gyámi engedély, és a szülést is a természet intézi.
2010. június 15. 22:23
Na most a valóság az, gyerekek, hogy a pedofilok számaránya a nem-papok körében magasabb, mint a papok körében, és a nem-katolikusok körében, mint a katolikusok körében. Tehát kb. a hozzászólások értelmét meg lehet szorozni mínusz eggyel, azaz a ti logikátok alapján vagy mindenkit katolikus pappá kéne szentelni, vagy mindenkit, aki nem pap, ki kéne írtani, az összes nem pápa vezetőnek pedig le kellene mondania. Elég sötétek vagytok…
http://jezsuita.blog.hu/2010/03/26/gondolatok_az_egyhazi_szexualis_visszaelesek_kapcsan
2010. június 16. 10:41
“Na most a valóság az, gyerekek, hogy a pedofilok számaránya a nem-papok körében magasabb, mint a papok körében, és a nem-katolikusok körében, mint a katolikusok körében.”
Ez persze nincsen a hivatkozott forrásban, és nem is igaz. A papok körében sokszorosa a pedofília, mint a nem papok körében – ebben semmi meglepő nincs, a pedofilok vonzódnak az olyan életpályákhoz, ahol lehetőségük adódik kiélni a késztetéseiket, és a papi pálya ilyen (mint ahogy a tanár, gyermekorvos stb. is).
Katolikusok és nem katolikusok között nem hiszem, hogy összehasonlították volna a pedofília gyakoriságát; katolikus *papok* és nem katolikus *lelkészek* között igen, de az kevéssé megbízható, mert a katolikus egyházban komoly erőfeszítések történtek a pedofil esetek eltusolására, úgyhogy könnyen alul lehetnek jelentve a kevésbé központosított protestáns egyházakhoz képest.
2010. június 17. 10:51
Nomégeccer…
Ha rendőr követ el törvénytelenséget, az sokkal súlyosabban esik latba, mintha ugyanazt egy “mezei” figura követné el (hű-de-sokszor kihasználják azt a bűnözők, hogy a rendőrnek mindenképpen törvényesen kell eljárni). Ha APEH-os vét pl. a számlaadás vagy egyéb adótörvény ellen, az szintén súlyosabb eset. Ha politikus hazudik (no persze, ha ez ki is derül), az sokkal súlyosabb (“monnyonle”), mintha Gipsz Jakab füllentene. Ha közszereplő káromkodik, meghurcol(hat)ják, míg magánember esetén ugyanez vagy természetes (sajnos), vagy legföljebb fejcsóválás jár érte.
Ha én adok valakinek egy nyaklevest, akkor legföljebb visszakapom, és kész – ha ugyanezt pl. egy tanár vagy egy orvos teszi, minimum kirúgják…
A “közszereplővé válás” azt is jelenti, hogy szigorúbb szabályok vonatkoznak az illetőre.
2010. szeptember 2. 20:51
http://richarddawkins.net/articles/5415
2011. július 21. 16:47
A Pápa nem mondhat le, ő az életét Jézusnak szentelte, mint pap, akit bármilyen módon is, de elveszti papi létét, az akkor is papa marad, mert ez egy lemoshatatlan jegy, mely az üdvösségre vezető úton az egyházi rend az egyik legfontosabb.
2011. július 25. 21:14
Aki életét Jézusnak szentelte, az éljen azok az elvek szerint, ha meg nem képes rá: ne vállalja el! Lehet vallásos, erkölcsös életet élni laikusként, házasként is.