A Facebook és a szifilisz
2010. április 10.
Bár
ami engem illet, még a bevásárlólistát sem bíznám Mark Zuckerbergre, az internetes közösségi
oldalak meghódították a világot: a hat éve indított Facebooknak
immár több, mint 350 millió regisztrált felhasználója van, a magyar
iwiw-nek pedig négy millió.
A közösségi oldalak azonban nem csak kapcsolattartásra
és kikapcsolódásra jók. Egyre többen komolyan tanulmányozzák őket,
hiszen ezeken az oldalakon az emberek közötti kapcsolatok könnyen
számszerűsíthetők. A tudósokat amúgy is régóta
érdeklik az emberek közötti kapcsolati hálók, amelyek kutatása már
eddig is több meghökkentő eredménnyel szolgált.
A közösségi oldalak kutatása egyelőre még gyerekcipőben jár, hiszen a felhasználók adatainak használatával kapcsolatban rengeteg technikai, jogi és etikai kérdés merül fel. Egyelőre leginkább modelleket lehet tesztelni a Facebook és a hasonló oldalak adatain. Egy friss kutatás például a Facebook adatait felhasználva azt vizsgálta, hogy egy járvány terjedését hogyan lehet lassítani emberek és embercsoportok közötti kapcsolati térkép segítségével.
A hálózatkutatás úttörői azonban nem internetes adatokat használtak. Az első eredmények a híres framinghami kutatás adataiból indultak ki, ami 1948 óta követi figyelemmel a Massachusetts állambeli Framingham városka lakóinak életútját. Bár ez a kutatás eredetileg orvosi kérdésekre fókuszált, a kutatók elkészítették 5124 kutatási alany majdnem húsz évet felölelő kapcsolati hálóját, ami több, mint 50 ezer személyes kapcsolatot tartalmaz.
Így derült ki, hogy a társadalmi elszigeteltség — vagyis a magány — ragályos. Ugyanúgy terjed, mint az influenza.
Pontosabban: a magány három kapcsolati lépcsőn keresztül terjed. Ha van egy magányos ismerősöd, akkor 40-65 százalékkal nő az esélye annak, hogy te is magányos vagy; ha van egy olyan ismerősöd, akinek van egy magányos ismerőse, akkor 14-36 százalékkal nagyobb az esélye annak, hogy magányos leszel; végül pedig ha van egy olyan ismerősöd, akinek van egy olyan ismerőse, aki magányos, akkor 6-26 százalékkal nagyobb az esélye a te társadalmi elszigeteltségednek. Még szerencse, hogy az ismerős ismerősének magányos ismerőse nincs befolyással arra, hogy mekkora eséllyel vagy magányos.
De nem csak a társadalmi elszigeteltség fejt ki hatást a kapcsolati hálókon keresztül. Hasonló hatása van az elhízottságnak, a dohányzásnak és a boldogságnak is. Vagyis lehet, hogy a haverod húgának a fiúja miatt vagy kövér vagy boldogtalan, még akkor is, ha soha sem találkoztatok. Pedig oda kell erre figyelni, mert a társas kapcsolatokon keresztül terjedő boldogság hatással van az egészségre is.
Vannak persze olyan szakemberek, akik kétkedve fogadják ezeket az eredményeket. Még olyan is akad, aki az elhízottság ragályos voltát bizonyító kutatás adatait felhasználva mutatta ki, hogy a testmagasság, a fejfájás vagy a pattanások is ragályosak.
Visszatérve a közösségi oldalakhoz: nemrégiben egy népegészségügyi szakember hívta fel rá a figyelmet, hogy mivel a Facebookon keresztül könnyű szexuális partnereket találni, újra terjed a szifilisz. Nem árt tehát az óvatosság az ismerősök bejelölésénél!
Címkék: boldogság, elhízás, hálózatkutatás
2010. április 11. 03:01
Azért én a magány ragályos voltát nem tartom túl reális dolognak. Sokkal valószínűbb, hogy az összefüggés fordított: nem attól lesz magányos az ember hogy összebarátkozik egy magányos másikkal (hogy eközben hogy marad magányos az nem túl tiszta, definiálni kellene a magányt), hanem az az oka az összefüggésnek, hogy hasonló vonzza a hasonlót. Például érdeklődési körön keresztül: introvertáltabb emberek bizonyos hobbikkal szeretnek foglalkozni, és közös érdeklődési kör miatt más hasonló emberekkel barátkoznak leginkább.
Ez csak elmélet persze, frissen kitalált, sok helyen bele lehet kötni, de még mindig esélyesebb, mint az, hogy például ha egy nem magányos, rengeteg baráti és egyéb kapcsolattal rendelkező ember összeismerkedik egy másikkal aki magányos, és ezzel bővíti a kapcsolatai körét, akkor ezzel mind ő, mind a többi barátja és ismerőse magányosabbá válnak.
Vagy az is lehet, hogy a bejegyzés megfogalmazása nem az igazi. Pl:
“a magány — ragályos. Ugyanúgy terjed, mint az influenza.”
ez nekem irreális, ez viszont:
“Ha van egy magányos ismerősöd, akkor 40-65 százalékkal nő az esélye annak, hogy te is magányos vagy”
rendben van. Ugyanis nem feltételez oksági viszonyt.
2010. április 16. 15:27
NNB: “Ugyanúgy terjed, mint az influenza.” Persze, hogy bombasztikus a megfogalmazás, viszont hűen fedi a kutatásokról szóló beszámolók hangnemét. Ami a hozzászólásod többi részét illeti, teljesen igazad van: valóban nem világos, hogy milyen mechanizmusokon keresztül működnek ezek a hatások, és amíg erre a kérdésre nincs válasz, addig egyáltalán nem biztos, hogy ezek komolyan veendő eredmények. Pont erre akartam rámutatni a testmagasság, a fejfájás és a pattanások példájával.
2010. április 29. 12:54
Nagyon aktuális a cikk. Egyetértek a facebook/iwiw és az elmagányosodás kapcsolatával, de picit más megközelítésből. Amíg sok embernek kielégítő, hogy tucatszám pakolja fel a képeit egy közösségi portálra és egész nap az internet előtt ül, addig nem valószínű, hogy lesznek tartalmas kapcsolatai. Megfigyelhető, hogy a kiegyensúlyozott kapcsolatban élő emberek többsége nem igényli és ideje sincs rá, hogy közösségi oldalakon szörfözzön. Hogy úgy terjed mint az influenza??? Még sokkal jobban. Gondoljuk csak végig, van olyan ember, aki nincs fent az oldalon?:-)) Nem volt ennyi influenzás még télen sem, mint amennyi tagja van a facebook-nak.:-)
2010. május 5. 12:44
Nem tudományosan, de nagyon irónikusan közelítette meg a kérdést a Chumbawamba:
http://lyrics.wikia.com/Chumbawamba:Add_Me