Miközben Magyarország választott, Bostonban az International Society on Priorities in Health Care (ISPHC — az egészségügyi erőforrások elosztásával foglalkozó szakemberek nemzetközi társasága) tartotta kétévenkénti szokásos konferenciáját. A konferencia záróelőadását a Világbank egyik tanácsadója tartotta. A téma: az egészségügy helyzete a gazdasági világválság nyomán szegény és közepesen fejlett országokban. Az utóbbiak közé tartozik Magyarország is.

Talán kevésbé köztudott, hogy a jelenlegi gazdasági válság legnagyobb kárvallottjai nem a szegény, hanem a közepesen fejlett országok Közép- és Kelet-Európában. Lettország gazdasága például tavaly 18 százalékkal esett vissza, a munkanélküliség 20 százalék körüli, folyamatos a kormányválság. Magyarországon a gazdaság tavaly 7 százalékkal esett vissza, a munkanélküliség 10 százalék felett van, viszont a választók új, hatalmas többséggel rendelkező kormánynak adtak felhatalmazást.

A Világbank szakértője elmondta, hogy a válság miatt mindenütt jelentősen visszaestek az egészségügyi kiadások — az egészségügy mindig a válságok első áldozata. Különösen igaz ez Közép- és Kelet-Európában, ahol érdekes módon a háztartások sokkal inkább az egészségügyi, mint mondjuk az oktatási költségeken spórolnak.

A térség egészségügyi rendszerei ennek ellenére továbbra is rendkívül pazarlók. A rendszer átalakítása elmaradt: szomszédaihoz hasonlóan Magyarországon is túlsúlyos a drága és gyakran felesleges fekvőbeteg-ellátás az olcsóbb járóbeteg-ellátáshoz képest. Szükség lenne további kórházak és kórházi osztályok bezárására és a kapacitások átcsoportosítására a járóbeteg-ellátásba. Ehhez persze az is kellene, hogy a társadalom megértse, hogy a felesleges kórházi ágyak megszüntetése nem az ördögtől való dolog — akinek csak lehet, jobb lenne otthon lábadoznia és minél kevesebb időt kórházban töltenie.

Nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg az előadót a hálapénzről és a magyar egészségügyi rendszer korrupt működéséről. Kiderült, hogy előadónk a téma egyik szakértője. Mint elmondta, a hálapénz jelen van sok fejlődő és a közepesen fejlett országban, de különösen nagy probléma a volt kommunista országokban, ahol a merev és rugalmatlan, megbízhatatlan minőséget nyújtó szovjet típusú egészségügyi rendszer öröksége. A megoldást firtató kérdésemre Kambodzsát és Lengyelországot hozta fel példának, ahol az egészségügyi dolgozók bérének rendezésével jelentősen csökkent az egészségügyi korrupció. Ha már Kambodzsának is sikerült, nálunk vajon miért nem megy?

Az utánam felszólaló brit szakember némi értetlenséggel a hangjában sokkal olcsóbb és hatékonyabb megoldást javasolt. Nem lenne-e vajon egyszerűbb a tévékamerák nyilvánossága előtt bilincsbe verve elvinni néhány rajtakapott, jól menő orvost és példát statuálva börtönbe zárni őket?

Címkék: egészségügyi reform, hálapénz

Kapcsolódó bejegyzések:
Kórkép szívecskével
Szűz Mária és az abortusz
Hogyan csináljunk egészségügyi reformot?
Az egyenlőség egészségünkre válik
In memoriam: a vizitdíj