A zigóta kalandjai
2010. június 26.Az előző bejegyzés nyomán kibontakozott vita hamar az abortusz problémájára terelődött. A hozzászólásokban többféleképpen is megfogalmazásra került az a jól ismert nézet, miszerint „az élet a fogantatással kezdődik”; „az embrió (magzat) emberi lény”. Ezek az állítások azonban triviálisan igazak, amiket senki sem vitat: a méhben fejlődő embrió nyilvánvalóan él (hiszen különben nem lehetne megölni, és az egész abortusz-vita értelmetlen lenne) és nyilvánvalóan ember (mi más lenne?).
A valódi kérdés az, hogy az embrió, illetve a korai magzat személynek tekinthető-e, akit a személyekhez köthető alapvető erkölcsi jogok — így az élethez való jog is — megilletnek. Az abortusz ellenzőinek a válasza egyértelmű igen. Ahogy a katolikus egyházfő nemrégiben emlékeztetett rá: az emberi életet „mindannyiunknak óvnunk kell és tisztelnünk a fogantatás pillanatától kezdve egészen annak természetes végéig”.
Az abortusz ellenzői szeretnek rámutatni, hogy ez a nézet „tudományosan”, racionális érveléssel nem cáfolható (mintha ez érvnek számítana bármilyen állítás mellett). Néha még az abortuszt amúgy nem ellenzők is elismerik, hogy ez olyan alapvető nézet, ami berekeszti a vitát: maximum abban tudunk egyetérteni, hogy ebben a kérdésben nem értünk egyet. Ez azonban nem egészen igaz; az embriót a fogantatástól személynek tekintő nézet igenis támadható. A megtermékenyített petesejt — vagyis a zigóta — ugyanis furcsa metafizikai kalandokon eshet át. (tovább…)
