Hamburgeradó
2011. május 31.Alig hiszem, hogy lenne olyan, aki tagadná, hogy az embereknek vállalniuk kell tetteik következményeit. Igazságérzetünk tiltakozna, ha a rajtakapott csalónak nem kellene megtérítenie az általa okozott kárt vagy a vagyonát eltékozló szerencsejátékos tőlünk várná veszteségei megtérítését. Általában semmi kivetnivalót sem találunk abban, hogy az embereknek felelősséget kell vállalniuk sorsuk alakításáért.
Nyilván erre gondolt a miniszterelnök is, amikor néhány hónapja azt mondta: „Az egészség ugyanolyan személyes tőke, mint a lakás vagy az autó, és aki felelőtlen életmóddal elvesztegeti ezt a tőkét, annak jobban hozzá kell járulnia az egészségüggyel kapcsolatos kiadásokhoz”. Az egészségügy azonban furcsa terület, ahol hétköznapi erkölcsi nézeteink gyakran védhetetlennek bizonyulnak. Így van ez a felelősséggel is. Nem szabad, hogy a betegek viseljék felelőtlen életmódjuk következményeit.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül elő a téma a közbeszédben, és a hírek szerint a kormány is dolgozik olyan javaslatokon, amelyek szankcionálnák az egészségtelenül élőket. Nem világos azonban, hogy mit értsünk „szankcionálás” alatt. Arról van-e szó, hogy a jövőben büntetjük az egészségtelenül élőket — például azzal, hogy a társadalombiztosítás nem fedezi a tüdőrákos dohányosok kezelését — vagy arról, hogy ösztönözzük az egészséges életmódot — például a cigarettára vagy a magas só-, zsír-, vagy cukortartalmú élelmiszerekre kivetett extra adókkal?
Vegyük először a büntetést, és az egyszerűség kedvéért maradjunk a dohányzás példájánál. Igazságos lenne-e, ha mondjuk a dohányzás miatt tüdőrákot kapott betegeknek maguknak kell állniuk kezelésük költségeit?
Első pillantásra talán sokan azt gondolják, hogy igen. Hiszen vannak olyan nemdohányzók, akik önhibájukon kívül, pusztán balszerencséjüknek köszönhetően kapnak tüdőrákot. Rajtuk nyilván kötelességünk segíteni. Nem tagadhatjuk meg tőlük a kezelést, hiszen nem felelőtlen életmódjuknak köszönhetik betegségüket.
Az éremnek viszont mindig két oldala van. A felelősség másik oldala a szerencse: aki csak balszerencséjének köszönheti balsorsát, azon segítenünk kell. Az egyéni felelősség figyelembe vétele tehát azt jelenti, hogy ki kell küszöbölnünk a balszerencséből eredő hátrányokat. Ha azonban valaki önhibájából kerül hátrányos helyzetbe, akkor nem kötelességünk segíteni rajta. A tüdőrákos dohányos önhibájából lett beteg, a tüdőrákos nemdohányzó pedig nem.
A tüdőrákos dohányos azonban erre azt mondhatja, hogy az ő helyzetét nem a balszerencsés nemdohányzóéval kell összehasonlítani. Vannak ugyanis olyan dohányosok, akik nem kapnak tüdőrákot. Ha az egyéni felelősség figyelembe vétele azt jelenti, hogy ki kell küszöbölnünk a balszerencséből eredő hátrányokat, akkor a tüdőrákos dohányoson is segítenünk kell — hiszen ha azzal a dohányossal hasonlítjuk össze, aki elkerüli a tüdőrákot, akkor a betegségét pusztán balszerencséjének köszönheti. Miért csak őt büntetjük felelőtlen életmódjáért?
A tüdőrákos dohányos felelőtlen életmódjával nyilván hozzájárult ahhoz, hogy megbetegedjen, de végső soron mégis csak balszerencséjének köszönheti betegségét. Balszerencséjéért büntetni valakit pedig igazságtalan dolog. Az érem másik oldalát nézve: ha a balszerencsés dohányos és a szerencsés dohányos egyaránt felelőtlenül él, akkor miért csak a balszerencsés dohányost büntetjük felelőtlenségéért?
Ráadásul vannak olyan balszerencsés dohányosok, akik nem felelőtlenek. Mit kezdjünk például azzal a beteggel, aki 20 éven keresztül dohányzott, de aztán leszokott és az elmúlt 10 évben már nem gyújtott rá — de aztán ennek ellenére tüdőrákos lett? Felelős-e a leszokott dohányos korábbi felelőtlen életmódjáért?
Az sem világos, hogy hol húzzuk meg a „felelőtlen életmód” határait. Mint már írtam, könnyen lehet, hogy a felelősség keresése bűnbakkereséssé válik. Hiszen mindenki kockáztatja valamilyen módon az egészségét (gondoljunk például az élsportolókra). Komoly veszélye van annak, hogy társadalmi előítéletek döntik el, kit tartunk felelősnek és kit nem.
Ami tehát az egészségügyet illeti: igazságtalan lenne a betegeket tetteik következményeiért büntetni. Hiszen a következményeket, azaz betegségüket, részben balszerencséjüknek köszönhetik.
Mondhatjuk erre, hogy akkor mindenkit szankcionálnunk kell, aki felelőtlen életmódot folytat. Az egyéni felelősséget nem az emberek tetteinek következményein, hanem a tetteiken kell érvényesíteni. Magyarul nem a betegeket kell büntetni, hanem a felelőtlen viselkedést.
Ennek egyik módja a népegészségügyi termékdíj, amit egészségtelen termékekre vetnek ki. Ide tartozik a cigaretta jövedéki adója és a „hamburger-” vagy „üdítőital-adó” — vagyis a magas só-, zsír-, vagy cukortartalmú élelmiszerekre kivetett extra adók.
A népegészségügyi termékdíjat azonban nem célszerű szankcióként vagy büntetésként felfogni. A valódi célja az kell legyen, hogy az egészséges életmódra ösztönözzön. Jobb lett volna, ha a miniszterelnök mondjuk így fogalmaz: „Az egészség fontos érték, és a kormány szeretné a polgárokat arra ösztönözni, hogy minél egészségesebben éljenek, csökkentve ezzel az egészségügyi kiadásokat”. Mennyivel máshogy hangzik!
Persze nem biztos, hogy a népegészségügyi termékdíj elérné a kívánt hatást. Ha az emberek egészségesebbek, akkor tovább élnek. Ha tovább élnek, akkor gyakran hosszabb ideig szorulnak ellátásra utolsó éveikben. Könnyen lehet, hogy ezáltal összességében növekednének az egészségügyre (és a nyugdíjra) fordított kiadások.
Az ellenzők szerint továbbá az ilyen ösztönzők gyakran egyszerűen a szegényeket büntetik — mint ahogy az Los Angelesben is történt. Az sem világos, hogy a népegészségügyi termékdíjak javítanak-e az emberek egészségi állapotán.
De még ha el is tekintünk ezektől az ellenvetésektől: úgy tűnik, a népegészségügyi termékdíj ötlete egyáltalán nem nyerte el a lakosság tetszését. Egy felmérés szerint a magyarok 70 százaléka nem támogatja az újabb adónem bevezetését.
Címkék: dohányzás, elhízás, felelősség, hamburgeradó, népegészség
2011. június 1. 14:30
Hm, és azt nézi valaki, egy dohányos, egy alkoholista mennyi adót nyomott az államnak a köztudottan legmagasabb adóval terhelt szenvedélyével? Lehet hogy többet, mint a TB-n élősködő minimálbérre bejelentett emberke.
Ezzel nem a dohányzás és a pia mellett kampányolok, de egy 30 évig dohányzó adóját szívesen zsebre vágnám…
2011. június 2. 11:02
Nekem két német juhász kutyám is rákban halt meg a közelmúltban, néhány év eltéréssel. A szomszédé is rákos volt. A másik szomszéd törpeschnauzere szintén rákos volt.
Egyik kutya sem dohányzott, nem italozott, nem élt kicsapongó életet. Nem ivott kólát és üditőt, nem fogyasztott chipset, vajas pattogatott kukoricát és cukorkát.
Az én kutyáim utálták a dobozos kaját és a kutyaropit, főként jó húsos csirkemell csonttal tápláltam őket, tehát még zsiros ételeket sem ettek.
Sokat mozgott mindegyik, és sokat volt a szabad levegőn, hiszen a kertben éltek, nem voltak megkötve. Télen éjszakára beköltöztek a lakásba.
Hogyan lehetett volna őket ennél egészségesebb életmódra ösztönözni, hogy elkerüljék a rákot?
2011. június 6. 09:29
Greg, ez mind stimmel. Két megjegyzés azért:
1 Különösen a a hamburger-adó féleségeknél az ilyen célzott adók adminisztratív és arbitrázsban megjelenő költségei bazi nagyok lehetnek.
2 Az érv ürüggyé válhat érdekcsoportok kezében. Valamiért most a hamburgert, nem a zsírszalonnát akarják adóztatni…
2011. június 8. 10:34
szia Greg,
nem teljesen értek egyet, a dolog nem ilyen fekete-fehér. jelenleg is van példa arra, hogy valamilyen veszélyes tevékenység kockázatait az állami kockázatközösség nem állja, például extrém sportok közben szerzett balesetek esetében. ezekre jó sok pénzért lehet a piacon extra biztosítást kötni. (sziklamászó barátom mesélte, hogy a falról lezuhant, lábtöréses arcokat a többiek áthúzzák a falnak ahhoz a részéhez, aminek a nehézségi besorolása még a TB által támogatott felső kategóriahatár alatt van)
maradva a dohányosok eseténél, abban ugyan igazad lehet, hogy a tüdőrák kezelési költségeit – amikor már bekövetkezett – kifizettetni velük nem lenne fair, ugyanakkor nem látom be, hogy a saját viselkedésüknek felróható kockázatnövekedést miért is ne lehetne érvényesíteni az általuk fizetett TB járulék megnövelt mértékében. ebben szerintem semmi etikátlan nincs. az más kérdés, hogy a gyakorlatban a kivitelezése számos nehézségbe ütközne, de elvi problémát nem látok. mit gondolsz erről?
üdv,
p
2011. június 8. 14:56
“Mit gondolsz erről?”
Amit a bejegyzésben írtam
Ha elmész síelni, baleset-biztosítást kötsz; aztán ha eltöröd a lábad, a biztosító fedezi a kezelésed. Nem kell arról vitáznunk, hogy a síelés felelős vagy felelőtlen dolog-e.
Ugyanígy az egészségtelen életmóddal: ha egészségtelenül élsz, a jövedéki adó vagy népegészségügyi termékdíj egyfajta biztosításként működhet. Nem kell az orvosnak vagy pléne az államnak azon gondolkodnia, hogy most felelősen vagy felelőtlenül éltél-e.
Ezzel összeegyeztethető az egészséges életmód ösztönzése, és egyben elkerülhető, hogy mások életmódját jónak vagy rossznak kiáltjuk ki. Persze mint Váradi Balázs írja, megvan a veszélye annak, hogy az ösztönzés is szelektív és csak a nekünk nem tetsző termékeket veszi célba (hamburger, de nem zsírszalonna). És persze abban is igaza van, hogy a társadalmi költségei túl nagyok lehetnek.
2011. június 9. 07:39
Az is a büntetés ellen szól, hogy a dohányosok valószínűleg – várható értékben – összesen kevesebbe kerülnek a TB-nek, mert a rövidebb ideig élnek, ráadásul a tüdőrák gyakran gyors lefolyású betegség. Vagyis ilyen értelemben ez a fajta felelőtlenség nem okoz plusz költséget a társadalomnak (más szempontból persze igen).
Ráadásul definíció szerint maga a természet gondoskodik arról, hogy az egészségügyi szempontból felelőtlen viselkedésért megbüntesse az embereket, és ez sokkal riasztóbb, mint a hamburgeradó.
2011. június 11. 17:04
Ha ezt az adót kiterjesztik az egyéb egészségtelennek kikiáltott élelmiszerekre is, mint pl. a cukorra, akkor ki kellene terjeszteni a cukorpótlókra is (pl. a szorbit), amik arra hajlamos egyéneknél rákot okozhatnak, vagyis még veszélyesebbek. Így tehát minden édességre.
Ha ez a logika értelmes, és helyes, akkor persze tovább kell lépni, és minden egészségre veszélyes tevékenység miatt is adót kell beszedni. Ilyen veszélyes dolog lehetne pl. a fára mászás is, és még lehetne sorolni, az egész élet egy nagy életveszély! Mennyi adót lehetne még beszedni… Persze az egészségbiztosítási járulékon felül. És milyen egészségesek leszünk…
Egyébként pedig a hamburgeradó nálunk is csak szegényeknek fogja nehezíteni az életét, más hatása nem lesz, akárcsak Los Angelesben, ahogy a cikk is utalt rá. Aki ki tudja fizetni, emiatt nem fogja megváltoztatni a szokásait, életmódját. Miért lenne másképp itt, mint ott?
2011. június 14. 22:44
helló Ggreg,
ez abban az esetben lenne igaz, és egyben korrekt megoldás, ha 1.) a jövedéki adó mértékének kiszámításánál figyelembe vennék a cigarettának felróható többlet egészségügyi költségeket, és 2.) az adó ezt teljes mértékben fedezné, valamint 3.) közvetlenül be lenne csatornázva az egészségügyi rendszerbe (azaz “fel lenne pántlikázva”).
nem tudom, hogy ez most így van-e, de élek a gyanúperrel, hogy nem…
2011. június 15. 17:44
blue horse: Mi marad akkor oknak? A csirke. A hormonokkal, gyogyszerekkel tele ipari csirke, amit en meg a kutyaimnak se adok sok eve, nemhogy a gyerekeimnek. Minosegi kutyakaja draga, birka es halhus, de ha hosszu eletet kivansz kutyanak, ilyeneket adj neki inkabb.
Ugyanugy kovetheto a kutyak csirkehuson tartasa, es korai halalozasa, mint dohanyosok tudorakja, csak kevesebb rola a fizetett statisztika.
2011. június 15. 17:59
Nikotin pisitesztbol azonal kijon, aki dohanyzik, legyen arrol feljegyzes az egeszsegugyi rekordjan, es keruljon 10x annyiba a TB hozzajarulasa, mint nem dohanyzonak, igy nem a tudorakost buntetjuk, csak a dohanyzot. Tulsulyost, magas koleszterinest hasonlokepp osztonoznem eletmodvaltoztatasra, akkor, amikor meg tud valtoztatni, nem akkor, amikor tarsadalom teljes beleegyezesevel es reklamokkal mar halalos beteg. Legyen olcsobb a biztositasa mindig azoknak, akik megprobalnak ugy elni, hogy ne keruljenek sokba oregkorukra.
2011. június 15. 18:07
Patrik: nem tudok becsléseket mutatni erre, de valószínű, hogy a cigaretta jövedéki adója fedezné a dohányzásnak tulajdonítható többlet egészségügyi költségekeit. Azt nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e, ha a jövedéki adót csak egészségügyi kiadásokra lehetne fordítani. Talán.
2011. június 15. 18:12
szimat: ajánlom http://bioetikablog.hu/2010/02/ki_felel_az_egeszsegert
Vajon azokat a nőket is hasonlóan büntetnéd, akik későre halasztják a gyermekszülést, megnövelve ezzel a mell- és méhnyakrák kockázatát?
Öregkorára mindenki sokba kerül az egészségügyi rendszernek, még azok is, akik egészségesen éltek.
2011. június 15. 19:41
Nem ugyanaz a cigi meg a kesoi szules.
En nem buntetnek, hanem kedvezmenyt adnek (jobban hangzik?) nem dohanyzoknak, normalis sulyuaknak, koleszterineseknek.
Mell-es mehrak, evenkent szures mindenhol elerheto asszem. Aki megjelenik ezeken, olcsobban gyogyithato, mint az, aki nem. Hogy lehet ezt maskepp osztonozni, hogy jarjon a nep szuresre maskepp, mint kedvezmennyel?
2011. június 15. 19:43
Prosztata ugyanaz.
2011. június 21. 12:46
Mi ez a duma?:”Az egészség ugyanolyan személyes tőke, mint a lakás vagy az autó”
És ez miért kell adó? Jó, hogy államosítják az emberek egészségét. A végén még az lesz. Ezek ugyanolyan piszkos kommunisták, mint a 89 előttiek.
2011. június 22. 15:38
Ha valaki KISZ titkárként kezdi…
2011. július 3. 15:18
Külföldön dolgozom és megdöbbentőnek tartom,hogy az egészséges salátafélék,zöldségek,gyümölcsök Hollandiában olcsóbbak,mint itthon,pedig a fizetés min. 5* több kint.
Sokkal egészségesebben élnek.
Rengeteget sportolnak,mert van miből.
2011. július 4. 10:57
Mielőtt az emberek ide írják a nagy okosságokat. az alapfogalmakkal kéne tisztában lenniük. Kommunizmus, kapitalizmus. És hasonlók. Ma már csak az ostoba ember kommunistázik…
Lépjetek tovább és nézzétek meg miben élünk. És kik irányítanak. Nem a kommunisták. Ez csak ostoba süket duma. ezek politikai kalandorok. Mindig az adott időhöz és rendszerhez igazodnak. A saját hatalmukat növelve és gazdagságukat gyarapítva. Sem nem kommunisták.. sem nem demokraták. A többi politikai irányzatot már nem is említve. Sőt személy szerint ezt már kapitalizmusnak sem nevezném. Annak is valami groteszk elkorcsosult formája.
Tehát ezek nem mások, mint élősködők. Politikai kalandorok.. ennyi. Tetszik vagy nem.
2011. augusztus 19. 07:38
Én azt gondolom erről, hogy jól tették ezen és egyéb (cigaretta, alkohol) adók bevezetését. De ennek a lépésnek egy folyamat részeként kellene működni, és nem biztos hogy a folyamat első lépéseként. Sokkal sürgetőbbnek látnám a gyerekek egészségtudatos szemléletének kialakítását. És azzal párhuzamosan lehet szankcionálni ilyen adókkal. De itt nem a fejekben szeretnének változást elérni csak az államkasszában. És azt sem látom biztosítottnak, hogy ez a plusz bevétel hova kerül?? Mert például, ha prevencióra fordítanák sokkal hatékonyabb volna. Nem tudom kik találják ki ezeket a dolgokat, de nem hiszem friss tudással rendelkező szakemberek sajnos. Én szorgalmaznám a környezetszennyező tisztítószerek megadóztatását is, amennyiben a befolyt összeget a környezetkímélő tisztítószerek árainak csökkentésére fordítanák. Mert elismerem, hogy az egyén is nagyon fontos, de ha egyszer a környezetünk lesz beteg, akkor bizony mindenki vele pusztul válogatás nélkül. – Egy védőnő gondolatai