A világ népessége tegnapelőtt érte el a hét milliárd főt. Ez persze csak becslés, mint ahogy az is, hogy a hat milliárdos lélekszámot 1999-ben léptük át. Akkor az ENSZ egy szarajevói újszülöttet, Adnan Nević-et nyilvánította a hatmilliárdodik embernek. Most nem volt hasonló szimbolikus gesztus, bár több ország is bejelentette, hogy náluk született a hétmilliárdodik ember.

Nyilván sokan vannak, akik szerint az újabb milliárdos mérföldkő elérése csak borúlátásra ad okot. Hogyan fogja a Föld a 2050-re 9,3 milliárdosra duzzadt emberiséget eltartani? Hogyan kerülhető el a globális klímakatasztrófa ekkora népesség mellett? Meg lehet-e akadályozni az ivóvíz, az élelmiszer és más szűkös erőforrások birtoklásáért kitörő háborúkat, amikor már jelenlegi fogyasztásunk sem fenntartható? Ezek valóban komoly veszélyek. Én mégis azt javaslom, hogy most inkább ünnepeljünk. Hétmilliárdodik embertársunk nem is született olyan rossz világba.

Az emberiségnek 250 ezer évre volt szüksége ahhoz, hogy a lélekszáma a XIX. század elejére elérje az egy milliárdot; 130 évre ahhoz, hogy 1927 körül elérje a két milliárdot; 32 évre a három milliárdhoz; 16 évre a négy milliárdhoz; azóta pedig 12 évenként bővül a népességszám egy-egy milliárddal. A nyolcadik milliárd emberre viszont már 14 évet kell majd várnunk, az utána következőre pedig 18-at. De hiába lassul a növekedés, az évszázad végére így is elérhetjük a tíz milliárdot:

Forrás: The Economist

Igaz ugyan, hogy a Föld hét milliárd lakosának még mindig majdnem a fele kevesebb, mint napi 2 dollárból él. Igaz, hogy minden második gyermek szegénységben nő fel. Évente 1 millióan halnak meg maláriában. Majdnem 800 millió ember írástudatlan, és ennek a kétharmada nő.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az emberiség története során sem összességében, sem arányaiban még soha ennyien nem éltek olyan hosszú és egészséges életet olyan biztonságban és olyan anyagi jólétben, mint manapság:

200 évvel ezelőtt a világon sehol sem haladta meg a várható élettartam a 40 évet, az egy főre eső GDP pedig a 3000 dollárt. Ma már a várható élettartam a világ minden országában 40 év felett van — és bár vannak olyan országok, ahol a GDP még mindig nem éri el a 3000 dollárt, a fejlett országokban ennek sokszorosa.

Az elmúlt kétszáz év figyelemre méltó fejlődése pedig nem utolsósorban az olyan eszmék elterjedésének köszönhető, mint a liberalizmus, a kapitalizmus, és a demokrácia.

Az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása a népességnövekedés lassításának a legjobb módszere. Manapság az 50 alatti nők kétharmada számára elérhető a születésszabályozás valamilyen formája. Mégis, világszerte az évente több, mint 200 millió terhesség több, mint 40%-a nem tervezett. Évente mindössze 6,7 milliárd dollárba kerülne a világon minden nőnek biztosítani a születésszabályozás biztonságos eszközeit. A női egyenjogúság és a nők jogainak tiszteletben tartása a népességnövekedés lassításának a leginkább költséghatékony eszköze.

Ha az élelmiszertermelés lépést akar tartani a népesség növekedésével, akkor az elkövetkező ötven évben a mezőgazdaság termelékenységének kétharmaddal kell növekednie. Az elmúlt negyven évben azonban a mezőgazdasági termelékenység ennél jóval nagyobb arányban nőtt, bár a növekedés az utóbbi időben lassult. A biotechnológiai forradalomnak azonban remélhetőleg sikerül majd a lassulást megállítania és visszafordítania.

Végezetül pedig az is optimizmusra ad okot, hogy az emberiség sokkal békésebb manapság, mint bármikor korábban. Különösen az elmúlt évtizedekben csökkent a háborúk, a népirtások, és az erőszakos halálesetek száma.

Boldog születésnapot tehát minden hétmilliárdodik újszülöttnek!

Címkék: demográfia, túlnépesedés

Kapcsolódó bejegyzések:
Hass, alkoss, de ne gyarapíts
Tücsköt, bogarat
Nyugdíjcunami
A betegség terhei
Az új vasfüggöny