Halálgyár
2011. november 24.Nyomozás indult a fővárosi Uzsoki kórház ellen. A gyanú szerint a kórház fül-orr-gégészeti osztályán 2005 és 2007 között több esetben a fájdalom csillapításához szükséges morfinadag négy-ötszörösét adták be olyan halálos betegeknek, akik amúgy még hetekig életben maradhattak volna. Kitört a botrány, és a sajtóban újra megindult az eutanáziáról szóló vita. Pedig ez a történet egyáltalán nem az eutanáziáról szól.
A feltételezések szerint a nyomozás egy tavasszal, a Lege Artis Medicinæ nevű szaklapban megjelent cikk alapján indult (a cikk itt olvasható). Márkus Attila, a cikk szerzője szerint egy meg nem nevezett magyar kórházban „olyan daganatos betegeknél, akiknek gyógyulása esélytelen, és várhatóan két-három héten belül bekövetkezik a vég, a fájdalomcsillapításhoz szükséges morfinadag négy-ötszörösével érik el, hogy néhány órán belül kómába essenek, és néhány napon belül meghaljanak”.
A kórháznak ezen az osztályán, írja Márkus, „csak annyi információt közöltek a beteggel, amennyit az orvos elegendőnek talált ahhoz, hogy a beteg jó kezekben érezze magát”; tilos volt „tájékoztatni a beteget arról, hogy végérvényes, folyamatos állapotromlásra számíthat, amelynek halál a vége”; tilos volt megmondani, hogy a betegnek mennyi ideje van még hátra. A betegeknek és a hozzátartozóknak vagy nem mondtak semmit, vagy csak annyit, hogy több fájdalomcsillapítót kap a beteg.
Ha igaz, akkor döbbenetes ez az eset.
De az is furcsa, hogy szinte mindenki eutanáziáról beszél. A Magyar Kórházszövetség elnöke, Rácz Jenő szerint a kórházban az eutanázia aktív formáját követték el, ami Magyarországon tilos. Így értelmezte az esetet az Index is. Az eredeti cikkhez fűzött kommentárjában egy szakértő „lassú eutanáziának” nevezi a leírtakat, ami szerinte az aktív eutanázia egy fajtája.
Miről is van szó? Akik a történtek kapcsán aktív eutanáziáról beszélnek, azok összekevernek két megkülönböztetést. Az egyik valóban az aktív és a passzív eutanázia különbség. Erről egy korábbi bejegyzésben ezt írtam:
Passzív eutanázia az, amikor az orvos a beteg kérésére megszünteti vagy meg sem kezdi az életfunkciókat fenntartó kezelést — például lekapcsolja a beteget a lélegeztető-gépről vagy megszünteti a beteg mesterséges táplálását. Minderre csak akkor van lehetőség, ha a beteg gyógyíthatatlan, rövid úton halálhoz vezető betegségben szenved.
Még ilyen betegség esetében sem engedélyezett azonban az aktív eutanázia, vagyis a beteg halálának meggyorsítása (például fájdalomcsillapító szerek túladagolásával) vagy a beteg öngyilkosságához nyújtott segítség.
És valóban, Magyarországon a passzív eutanázia szigorú feltételek mellett engedélyezett, az aktív eutanázia azonban tilos.
De arról is írtam már, hogy az aktív és a passzív eutanázia között nem lehet pontos határvonalat húzni. Kikapcsolni egy beteg lélegeztető-gépét ugyanúgy „aktív”, mint túladagolni a fájdalomcsillapítót. Adott esetben az elsőt mégis szabad, a másodikat nem. Pedig mind a kettő emberölés — ami, bármennyire nem illik ezt kimondani, az orvosi hivatás része lehet.
Miért elfogadhatatlan mégis az, ami (ha a gyanú beigazolódik) ebben a kórházban történt? Nem azért, mert az aktív eutanázia lenne. Egy sokkal fontosabb megkülönböztetés az önkéntes és a nem önkéntes eutanázia közötti — vagyis az, hogy az életet megszüntető beavatkozást a beteg kérésére hajtja-e végre az orvos. Nem szabad összekeverni ezt az aktív és a passzív eutanázia közötti ingatag különbséggel.
Ez a megkülönböztetés ugyanis teljesen világos és stabil. Ha egy döntésképes beteget az orvos saját kérésére segít a halálba, akkor az emberölés erkölcsileg igazolható. Ha mindezt a beteg beleegyezése vagy pláne tudta nélkül teszi, akkor egyszerűen gyilkosságról van szó. Ha igaz, ami az eredeti cikkben áll, akkor ennek a kórházi osztálynak a dolgozói nem eutanáziát hajtottak végre, hanem sorozatgyilkosságot.
Magyarországon az eutanáziát a lakosság nagy része elfogadja. Ebből a szempontból toleránsak vagyunk. Viszont történetesen pont tegnap jelent meg egy felmérés, amely szerint ugyan mind a „passzív”, mind az „aktív” eutanáziának magas a társadalmi elfogadottsága, az elmúlt pár évben jelentősen megnőtt azoknak az aránya is, akik az eutanázia minden formáját elutasítják. Jobb lenne tehát, ha nem kevernénk a fogalmakat, még nagyobb zűrzavart keltve ezzel a fejekben.
Hiszen elég rémisztő az is, ha a magyar kórházakban gyilkolnak.
Címkék: betegjogok, eutanázia, halál, orvos-beteg viszony
2011. november 24. 14:41
köszi, ez nagyon tetszett, hivatkoztam rá itt:
http://daganatok.hu/betegjogok/uj-kutatas-az-eutanazia-tarsadalmi-megiteleserol-uzsoki-utcai-korhaz
2011. november 25. 02:02
Ez egy kissé manipulatívra sikeredett. A végső csattanó különösen visszataszító. Eddig lelkesen olvastam a blogot, ezekután kétszer is meggondolom.
2011. november 25. 11:47
Úgy látszik. marrs101 belemámorosult abba a sok eumorfinomságba, amit immár közel kétszáz cikkben a magyar firkászság összehablatyolt. ÉN NAGYON HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM EZT A KRISTÁLYTISZTA ÍRÁST. ERRÖL VAN SZÓ! EZ A LENYEG!!!
2011. november 25. 18:59
Mivel az eutanáziát sem kérni, sem elvégezni nem lehet legálisan, feltehetően nincs nyoma a betegek kérésének.
A kérés valószínűleg nem direkt módon hangzik el (“Aktív eutanáziát kérek”), hanem virágnyelven: Ne hagyjanak szenvedni.
Sok év távlatából nehezen kideríthető, hogy mi lehetett a betegek valamilyen módon kifejezett kívánsága, és kicsit elhamarkodottnak tűnik sorozatgyilkosságot vízionálni.
Az önkéntes – nem önkéntes megkülönböztetést sem érzem olyan egyértelműnek, mint a szerző. A beteg önrendelkezését abszolút mértékben tiszteletben tartandónak tartom, addig, amíg a beteg akarata megismerhető. Lehet azonban olyan pont, amikortól a betegnek már nincs akarata, vagy nem képes ezt kifejezni. Ekkor vagy vélelmezünk valamit, vagy a korábbi akaratnyilvánítást tekintjük érvényesnek.
Azzal, hogy egy beteg nem mondta, hogy bizonyos körülmények között siettessék a halálát még nem azt jelenti, hogy minden esetben elutasítaná ezt.
Az alábbi két kérdés ugyanaz, mégis feltehetően kevesen válaszolnának ugyanúgy:
Szeretné-e Ön, hogy az élete a halál természetes beálltáig tartson, ha élete utolsó időszakát szerető családja körében tölthetné el, miközben minden lehetséges fizikai és lelki támogatást igénybe vehet?
Szeretné-e Ön, hogy az élete a halál természetes beálltáig tartson, ha “szétroncsolt arccal, bűzlő sebekkel”, magatehetetlenül és kommunikáció képtelenül hónapokig fog feküldni egy kórházi ágyon?
2011. november 25. 21:02
“Lehet azonban olyan pont, amikortól a betegnek már nincs akarata, vagy nem képes ezt kifejezni. Ekkor vagy vélelmezünk valamit, vagy a korábbi akaratnyilvánítást tekintjük érvényesnek”- írja ig november 25. 18:59-kor. Ezzel azt állítja, hogy mindenképpen csak vélelmezhetünk. Ugyanis a beteg szétfoszló akarata változhat korábbi akaratnyilvánításaihoz képest, mert még él;változhat kiváltképp az iszonyú élmények hatására nagyon is nagyot!S lehete embernek joga vélelmezés alapján eltenni egy másik embert a világról? Nem fél ettől, kedves ig?
Viszont, ha a beteg se virágnyelven se egyéb formában nem adta tanújelét, hogy épp ott a kórházban óhajt épp azon idegen és neki ellenséges orvosok keze által szabadulni az élet kínjától, hanem azt tervezi, hogy hazatér még ocsmányabb módon meghalni szerettei körébe, akkor mit érezzenek azok a szerettei, akik tegnapról mára egy mozdíthatatlanul eszméletlen hörgő félholthoz mennek be látogatóba, akivel már e földön sosem fognak kommunikálni?! És éjszaka kettő után várják a telefont, és az kietlen pontossággal meg is szólal, és reggel mehetnek a temetőbe rendelni?! – Látszik, kedves ig, hogy Ön még nem esett áldozatul ennek a helyzetnek, így csak SPEKULÁL az okos fejével. Az meg élet és halál dolgában mindig félrevezeti az embert. Csak hát akkor honnan veszi ez a spekulánt, gyarló teremtmény, hogy Ő TUDJA? Honnan veszi hozzá a beképzelt, amorális arroganciát? Onnan, hogy az aduit mindig eltitkolja odaadással orvosolt és gondviselt áldozatai elől??? – Gondolom, Mengele doktor is meg volt róla győződve, hogy a legjobban tudja, mi a legjobb az emberiségnek…
2011. november 25. 22:50
Hű, szerintem is nagyon manipulatív lett, csalódott vagyok. Ez nem ennyire egysíkú kérdés szerintem.
2011. november 26. 00:26
isolde, Ön mond is valamit,amikor ír, vagy csak mozog a keze?
Manipulálhatna róla kicsit részletesebben, hogy ugyan miért, miért? Én is nagyon csalódott vagyok. Önben. tristan
2011. november 26. 00:28
Mario: egy helyen tényleg pontatlanul fogalmaztam: ha a betegnek van ismert kinyilvánított akarata, azt kell figyelembe venni; ennek hiányában vélelmezni lehet csak.
És lehet olyan helyzet, amikor muszáj vélelmezni. Tegyük fel, hogy valaki egy balesetben kómába esik, javulás kizártnak tekinthető.
Az illetőt az idők végéig életben kéne tartani, ha nem rendelkezett egyértelműen ilyen helyzetről. És lehet, hogy a szülők fognak azért harcolni, hogy a gyermekük méltósággal távozhasson az életből. (Ahogy ez már megtörtént a valóságban is)
Mengele őszinte híve
2011. november 26. 08:33
Kedves ig, értem, mit mond. Igaz a példa. Látja: a valóság (és konkrétumai)döntenek el mindent és korrigálják a tévedékeny spekulációt.Nem lehet kivenni a rendszerből az orvos mindenkori konkrét felelősségét.
2011. november 26. 08:44
Továbbá, kedves ig! Abban is igaza van, hogy az aktív eutanázia sajnálatosan illegális státusából következő, kényszerű “virágnyelv” a beteg akaratának kinyilvánításakor cseppet sem könnyíti meg a dolgokat; így nem lehet egyértelművé tenni a beteg és az orvos közötti viszonyt: ha a távozás vágya nem fejezhető ki legálisan és világosan, úgy ennek tiltása sem tehető egészen egyértelművé. – Más kérdés, hogy az aktív eutanázia engedélyezése is beláthatatlan iszonyatokhoz vezethetne egy olyan mélységesen korrupt, premanensen kiskapuzó társadalmi ügyintézési gyakorlatban, amilyen hagyományosan nálunk dívik.
2011. november 26. 20:01
@mario/tristan:
A leereszkedő, pökhendi, kioktató stílus már megy. Gratulálok hozzá! Persze én vagyok a hülye. A francnak kell kommentálni a neten.
2011. november 26. 23:35
@marss101: Elnézést, mármint a magam nevében, ha megbántottam. De én sem értem, mi a fenének (szebb, mint a franc) kommentelni, ha csak pofonokat osztunk. Ön és isolde is, ha jól látom, manipulatívnek nyilvánítják a cikket, és csalódásukról biztosítják a szerzőt, ön pedig még azzal a retorzióval is fenyegeti, hogy nem fogja olvasni a blogot (bár egyelőre szerencsésen többször is elgondolkodhatott, ha mégis visszatért ide újra megsértődni). Én – és gondolom lehetnek még mások is, esetleg maga a szerző is így lehet vele – EGYSZERŰEN NEM ÉRTEM, miért volna manipulatív a dolgokat világosan néven nevező, igaz okfejtés. Volna szíves érvelően megmagyarázni? Netán az a baj vele, hogy lehetetlenné teszi a további manipulálást, elkenést, hazudozást és csak érveket, felelős gondolkodást enged meg a hozzászólásban? Készséget mutatnék minden megértésre, ezét ismétlem a kérést: magyarázattal győzzön meg, ne a sértődött francokkal.
2011. november 27. 17:34
Pofonokat osztunk!
@mario: Az Illés együttes énekelte valamikor, hogy, “A szó veszélyes fegyver,… A szót leírják ki tudja, ki mire gondol”.
Ezen a blogon is gyakran nem szerencsés megfogalmazások, időnként sértések is megjelennek.
(Pl. Egy korábbi hozzászólásában Mengele doktorra hivatkozás minimum nem szerencsés).
Gregnek köszönet jár azért, mert egy-egy aktuális témáról összefoglalja a gondolatait, de természetesen az írások között van olyan amivel több olvasó nem ért egyet.
A “Halálgyár” bejegyzést én is (marrs101, isolde)-hoz hasonlóan túlzottan leegyszerűsítőnek érzem.
Több szempontot is hiányolok:
-Az Ön által is említett “törvényen kívüli” állapotot:
Az aktív eutanáziának a magas társagalmi elfogadottsága ellenére teljesen illegális a státusa. Igy a beteg “távozási vágya” nem fejezhető ki legálisan.
-Egy másik szempont, hogy tényleg olyan egyszerű azt megállapítani, hogy fájdalom csillapításához szükséges morfinadag négy-ötszörösét adták be?(Igaz-e az, hogy 1000-szeres kölönbségek is vannak a betegek által tolerált adagok között?)
Jó lenne, ezen a blogon “pofonok” nélkül lehetne beszélgetni!
2011. november 27. 22:58
Kedves Kételkedő! Látom, nem népszerű a szavak használata. Csupán szelíden emlékeztetem rá: ön is ugyanezt a vétséget követi el. Mert szavak, világos kijelentések nélkül bajosan fogunk kikeveredni ebből a csúf ügyből. (Megmondom előre: nem fogunk kikeveredni. Túl sok lesz a kétely, óvás, aggály, szerecsenmosdatás.)De: egy társadalom, ahol a gyilkolást nem lehet nevén nevezni, ne aspiráljon a túlélésre.
Egyébként: nem azt mondtam, hogy a rút ügyben gyanúba hozott magyar orvosok Mengelék. Csak azt, hogy még egy Mengelének is lehettek szubjektíve pozitívnak gondolt okai. Jószándékunk sorkszor szörnyű kelepcékbe csalhat, kivált, ha aggályosan nem szeretünk világos kategóriákban gondolkodni.
Jelzem továbbá, hogy érzelmi nézőpontjaink alapvetően eltérőek. Én nem csak és nem elsősorban a halni vágyók, hanem a MÉG ÉLETKÉPES halni NEM vágyók meggyalázott sorsa alapján mondtam ki, hogy az aktív eutanázia illegális státusza nagy hátrány és veszély, a világos beszéd egyik fő akadálya. Például megölheti azt, aki épp haza készül a kórházból, emberibb módon halni. Nekem nem fogja senki bemesélni, hogy ennek “paternalista”=erőszakos megakadályozása egy kéretlen “aktív eutanáziával” nem manifeszt gyilkosság. Ehhez a morfiumadagolás rejtelmeinek semmi köze. (Az illetőnek nem voltak nagy fájdalmai.)
Ha e fentebb leírt eset valahol szakmányban történik, arra egyértelműen pontos szó a “halálgyár”. Attól, hogy még nem bizonyosodott be, a dolog lehetősége elviekben megvitatható, sőt megvitatandó. A cikk szerzője is a “ha… akkor” feltételhez köti a szó alkalmazhatóságát. Ezért nem érzem manipulatívnak. (Emlékeztetetem: még az ön által preferált felmentő ítélet sem mondatott ki.) A “túlzott leegyszerűsítés” pedig számos esetben a tévelygésekbe bonyolódott szenvelgő-önmentő lélekragacs ellenszere. Úgy emlékszem, a Tízparancsolat is végletesen leegyszerűsítő fogalmazással él – hogy mondjak esmeg valami nagyon manipulatívat. (Kezd is mindenestül kimenni a divatból.)
Én a magam részéről életveszélyben érzem magam egy olyan embertelen világban, ahol a gyilkosság elleni tiltakozás manipulációnak minősül.
2011. november 28. 07:29
Más vélemény:
XII.Pius pápa egy orvoskongresszus résztvevôinek
kihallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy a fájdalom
enyhítése morális szempontból akkor is
megengedett, ha az a szenvedô életének megrövidítésével
jár.
Az orvos jogszerűen jár el, ha
tudományos és etikai meggyôzôdése alapján, a
végstádiumba jutott beteg esetében tevékenysége
súlypontját a fájdalomcsillapításra helyezi,
akkor is, ha tudatában van annak, hogy ez a beteg
halálát sietteti.
Filó Mihály
Fájdalomcsillapítás és büntetôjog
http://www.elitmed.hu/upload/pdf/szandekos_morfintuladagolas_magyarorszagon-7470.pdf
2011. november 28. 12:47
Jó a cikk, engem is pontosan ez zavart a hírekben.
Az eutanázia nem az, hogy én kinyírok valakit, mert szerintem megváltás neki a halál, vagy csak nekem így egyszerűbb / olcsóbb.
És ez teljesen független attól a filozófiai/etikai vitától, hogy gyilkosság-e az aktív/passzív eutanázia.
Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.
2011. december 1. 00:09
Nem azért „rossz” a helyzet, mert történt, ami történt, hanem mert még mindig úgy van „tálalva”, hogy ennek a kórháznak, annak az orvosnak, ennek a nővérnek, annak a betegnek, ennek a családnak … az esete.
Kevesen (nem elegen) vannak, akik az egész folyamatot próbálják megérteni, levonni a tanulságot és ennek megfelelőn viselkedni. Élni.
2011. december 30. 02:15
Memento
http://kultura.hu/main.php?folderID=959&articleID=321108&ctag=articlelist&iid=1
2012. június 25. 00:27
Szerintem a doki jót akart, bár nem elfogadható, amit tett.
Ha mindenkinek konkrétan megmondják, hogy “bácsi, sajnos várhatóan még néhány hétig tudjuk életben tartani”, az elég kegyetlen és durva, de legalább korrekt.
Azok az emberek boldogan haltak meg.