A legújabb bejegyzés — a preimplantációs genetikai diagnózis és az embriószelekció által felvetett etikai problémákról — nem itt, hanem a komment.hu oldalán jelent meg. De itt is lehet olvasni és kommentálni. Tovább»

Az új év eddigi legszomorúbb olvasmánya az Economist év eleji melléklete a világ tengereinek állapotáról. A mérleg lehangoló: a nagy termetű halfajták állománya az elmúlt évtizedekben tizedére csökkent; a korallzátonyok negyede eltűnt és a maradéknak csupán 5 százaléka érintetlen; az előrejelzések szerint a század végére a tengerszint a globális felmelegedés miatt 0,8-2 méterrel emelkedik. Ez elég ahhoz, hogy víz alá kerüljenek a tengerparti strandok, lakhatatlanná váljon sok kikötőváros és egyes szigetországok eltűnjenek a térképről. A New York-i metrót el fogja önteni a tenger.

A legmegdöbbentőbb adat talán a tengerekben található szemét mennyisége. Az óceánok minden négyzetkilométere 18 ezer darab műanyagpalackot és egyéb szemetet tartalmaz. A Csendes-óceán közepén kettőszáz Magyarországnyi szemét lebeg a vizen. A tenger hatalmas futószalag: a Lisszabonban kidobott műanyagpalack könnyen az Antarktiszon köthet ki.

Az alábbi fényképek a Yucatán-félsziget turisták által viszonylag ritkán látogatott déli részén készültek. A közelben található a a Chinchorro-atoll, ami a világ egyik utolsó érintetlen korallzátonya. A rövid séta során lencsevégre kapott szeméthegy nem (csak) a helyieknek köszönhető: az esős évszak viharai itt vetik partra távoli országok szemetét is. Tovább»

Amikor az ember huzamosabb időre jön az Egyesült Államokba, belépéskor a határon rendszerint feltesznek neki néhány kérdést. Nyilván arra kíváncsiak, hogy stimmel-e az ember fedősztorija: valóban ott él és dolgozik, ahova a vízum szól. Nyilván rájöttek, hogy a terroristáknak könnyebb bejutni úgy az országba, ha mezei turista helyett egyetemi tanárnak adják ki magukat. Tőlem először rendszerint azt kérdezik, hogy mit tanítok. Tovább»

Az Európai Szabadalmi Hivatal néhány héttel ezelőtti döntésében megerősítette a BRCA1 génhez és annak mutációihoz kapcsolódó szabadalmi védettséget. A BRCA1 a hírhedt „mellrákgén”: az ehhez a génhez kapcsolódó szűrővizsgálatoknak döntő szerepe lehet a mellrákra való hajlam korai felismerésében és a betegség kialakulásának megelőzésében. A szabadalom tulajdonosa, az amerikai Utah Állami Egyetem ezután azonban elvileg minden elvégzett BRCA1-szűrővizsgálat után több ezer dollárt hajthat be Európában, beleértve Magyarországot is.

De mit is jelent az, hogy egy gén szabadalmi védettség alá esik? Vajon úgy kell ezt elképzelnünk, hogy mostantól minden egyes ember — beleértve az olvasót is — génkészletének egy része a Utahi Egyetem tulajdona? Tovább»

A Blacksmith intézet nemrég kiadott jelentésében a környezetszennyezés egészségre legártalmasabb formáit ismerteti. Ezek között szerepelnek olyan jól ismert kockázati tényezők, mint a talajvízszennyezés, a bányászat, a városi légszennyezettség vagy a szennyvíztisztítás hiánya, és olyan kevésbé ismertek is, mint a beltéri légszennyezettség vagy az elhasznált ólom-sav akkumulátorok biztonságos elhelyezése.

Az intézet tavalyi jelentése a világ tíz legszennyezettebb helyét gyűjtötte össze. Mivel ilyen jelentés idén nem készült, lássuk a tavalyi listát. Tovább»

Az előző bejegyzésben amellett érveltem, hogy az államnak komoly indokok hiányában nincs joga megtiltani, hogy leendő szülők (illetve a nemi arányok kiegyenlítésére törekvő családok) megválaszthassák születendő gyermekük nemét — feltéve persze, hogy az ezt lehetővé tevő eljárások kockázatmentesek, hatásosak és költséghatékonyak. Az emellett szóló érv a reprodukciós autonómia elvén alapul: az állam komoly indok hiányában nem szólhat bele, hogy mikor, milyen körülmények között vállalunk gyereket.

A bejegyzéshez érkezett hozzászólás szerint „amennyiben korlátlanul hozzáférhetővé válna ez a lehetőség, még a mi kultúrkörünkben is veszélyesen eltolódna a nemek aránya a férfiak javára: még nálunk is az elsőgyerekes szülők 75-80 %-a fiút választana”. Valóban: ha így lenne, komoly társadalmi érdek fűződne ahhoz, hogy a nemek aránya ne tolódjon el. De nem tudom, honnan veszi a hozzászóló a 75-80 százalékos arányt. Mit mutatnak a rendelkezésre álló kutatások? Tovább»

Időről időre Magyarországon is felvetődik, hogy lehetővé kellene tenni, hogy a szülők megválasszák születendő gyerekük nemét. Jelenleg erre többgyermekes családokban, a nemi arányok kiegyensúlyozásának céljából sincs lehetőség. Az egyetlen kivétel, ha a nemválasztással elkerülhető valamilyen örökletes betegség: például a csak fiúkat sújtó Duchenne-kór elkerülése végett az IVF, azaz „lombikbébi”-kezelés során olyan embriókat ültetnek be, amelyek női kromoszómát hordoznak. Van-e etikai szempontból akadálya annak, hogy a gyerek nemének megválasztása jogát kiterjesszük minden szülőre?

Az Este tavaly készült, alább megtekinthető riportjában nyilatkozó szakemberek véleménye egyértelmű: a gyerek nemének megválasztását nem szabad engedélyezni. (Érdemes megfigyelni, hogy a riport csak orvosokat szólít meg. Mintha egyszerű szakmai kérdésről lenne szó, amiről a bioetikusnak, jogásznak, szociológusnak vagy pszichológusnak ne lehetne véleménye.)

Az amerikai polgár választáskor nemcsak az elnökre szavaz. Az elnökválasztással egyidőben a kongresszusi képviselők és a szenátorok egy részének mandátumáról is döntés születik, és több tagállamban kormányzói vagy helyi képviselői választásokat is tartanak. Ráadásul a szavazólapokon tagállamról tagállamra változó népszavazási kezdeményezésekről is véleményt lehet nyilvánítani.

Idén is rengeteg helyi népszavazás volt olyan kérdésekről, mint az azonos neműek házasságának engedélyezése, a marihuána-fogyasztás dekriminalizálása vagy az állami (azaz nem szövetségi) jövedelmi adó eltörlése. A mi szempontunkból három helyi népszavazási kezdeményezés különösen figyelemre méltó. Washington államban az eutanázia legalizálásáról, Dél-Dakotában az abortusz betiltásáról, Colorado államban pedig a zigóta, azaz a megtermékenyített petesejt jogállásáról szavaztak. Tovább»

A világon évente körülbelül 66 ezer veseátültetést hajtanak végre, ami messze elmarad attól, hogy a becslések szerint egy milliónyi új vesére szoruló beteget ellássák. Az átültethető vesék hiánya minden országban egyre nagyobb probléma. Nem meglepő, hogy időről időre felvetődik, hogy a vesekereskedelem legalizálásával enyhíteni lehetne a hiányon. A vese-eladás azonban egy-két országot leszámítva mindenhol törvénybe ütközik. A legális piac hiányában virágzik az illegális szervkereskedelem.

A szervkereskedelem azonban nem új keletű probléma. Talán meglepő, de a XVIII. század utolsó évtizedeiben kiterjedt szervkereskedelem folyt. A mai vitákban használt pro és kontra érvek is előfordultak már akkoriban. Persze a felek nem a veseátültetés piacosításáról vitatkoztak, hanem a kiterjedt fogkereskedelemről. Tovább»

William Godwin politikafilozófus 1793-ban megjelent, Értekezés a politikai igazságosságról című művében olvasható az alábbi híres példa:

Az általánosan elfogadott nézet szerint a szomszédom és én mindketten emberek vagyunk és ennél fogva egyenlő bánásmód jár nekünk. Valójában azonban valószínű, hogy egyikünk értékesebb és fontosabb — mint ahogy az ember értékesebb, mint az állat, hiszen magasabb rendű értelemmel rendelkezik és kifinomultabb boldogságra képes. Ugyanígy a jeles Cambray-i érsek értékesebb, mint a szobalánya: ha az érseki palota lángokban állna és csak az egyiket lehetne kimenteni, kevesen vitatnák, melyikük legyen az.

Godwin nem áll meg itt: amellett érvel, hogy az embernek akkor is Fénelon, a Cambray-i érsek életét kell megmentenie, ha a szobalány a felesége, az édesanyja, vagy a jótevője — sőt, még akkor is, ha az ember történetesen maga a szobalány. Tovább»