Két héttel ezelőtt Olaszországban meghalt Eluana Englaro, miután az orvosok megszüntették mesterséges táplálását. Eluana egy autóbaleset után, 17 éve esett kómába. Több, mint nyolc évi jogi csatározás után Eluana édesapja végül tavaly novemberben kapta meg az engedélyt, hogy lánya mesterséges táplálásának leállítását kezdeményezze.
A bírói döntés után az események a már jól ismert forgatókönyvet követték. A betegágy körül megjelent a politika: Silvio Berlusconi kormánya mindent megtett, hogy a döntést megváltoztassa. Eluana halálakor a Szenátus éppen a kormány törvénytervezetét tárgyalta, amely megtiltotta volna a mesterséges táplálás megszüntetését. Berlusconi néhány nappal korábban kormányrendeletet hozott az ügyben, amit azonban az államfő — a hatalmi ágak szétválasztásának elvére hivatkozva — nem volt hajlandó aláírni.
Vasárnap nyilatkozott a Szólás szabadságánakDemján Sándor vállalkozó. Demján a Reformszövetség egyik alapítója és anyagi támogatója. A tavaly novemberben alakult szervezet tagjai között vannak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő munkaadói szervezetek vezetői, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, illetve a Magyar Tudományos Akadémia volt és jelenlegi elnöke.
A szövetség gazdaságpolitikai javaslatokat dolgozott ki, melyek megvalósítása javítaná a versenyképességet, kordában tartaná a költségvetési hiányt és csökkentené az állami újraelosztás mértékét. Mivel az ország (már megint) reformlázban ég, az interjú ezeket az elképzeléseket mutatta volna be. A tévénézők ehelyett azonban ízelítőt kaphattak a jeles vállalkozó társadalomfilozófiai nézeteiből.
És hogy hogy jön ide a bioetika? A beszélgetés vége felé Demján ezt találta mondani: Tovább»
A minap levelet kaptam egy olvasótól, amit némi szerkesztés és a történetben szereplő személyek és intézmények anonimizálása után közzéteszek. A levél remekül illusztrálja az orvos-beteg viszony számos etikai problémáját: a beteg informálásának elmulasztását, az informált beleegyezés puszta formalitásként való kezelését, az etikai és jogi mulasztások orvoslásának kilátástalanságát.
Természetesen fogalmam sincs, hogy a történet egészében vagy bármely részletében megfelel-e a valóságnak. Miért döntöttem mégis úgy, hogy közreadom? Azért, mert bizonyos szempontból nem az a lényeg, hogy objektíve mi történt. Sokkal fontosabb, hogy a beteg szubjektíven hogyan éli meg az eseményeket, hogyan próbálja feldolgozni és megmagyarázni azokat. Kicsit nagyképűen fogalmazva: milyen narratívát sző a vele történtek köré.
Hozzá kell tennem, hogy valószínűtlennek tartom, hogy illegális szervkereskedelemről lenne szó. Az viszont bizonyos, hogy a magyar egészségügy egyik legnagyobb problémája az orvos és beteg közötti bizalom hiánya. Betegnek lenni bizonytalansággal, szorongással, gyakran kiszolgáltatottsággal jár. A felvilágosítás, az informált beleegyezés, a beteg méltóságának tiszteletben tartása nem nyűg, hanem a bizalom alapvető feltétele.
A legújabb bejegyzés — a preimplantációs genetikai diagnózis és az embriószelekció által felvetett etikai problémákról — nem itt, hanem a komment.hu oldalán jelent meg. De itt is lehet olvasni és kommentálni. Tovább»
Az új év eddigi legszomorúbb olvasmánya az Economist év eleji melléklete a világ tengereinek állapotáról. A mérleg lehangoló: a nagy termetű halfajták állománya az elmúlt évtizedekben tizedére csökkent; a korallzátonyok negyede eltűnt és a maradéknak csupán 5 százaléka érintetlen; az előrejelzések szerint a század végére a tengerszint a globális felmelegedés miatt 0,8-2 méterrel emelkedik. Ez elég ahhoz, hogy víz alá kerüljenek a tengerparti strandok, lakhatatlanná váljon sok kikötőváros és egyes szigetországok eltűnjenek a térképről. A New York-i metrót el fogja önteni a tenger.
A legmegdöbbentőbb adat talán a tengerekben található szemét mennyisége. Az óceánok minden négyzetkilométere 18 ezer darab műanyagpalackot és egyéb szemetet tartalmaz. A Csendes-óceán közepén kettőszáz Magyarországnyi szemét lebeg a vizen. A tenger hatalmas futószalag: a Lisszabonban kidobott műanyagpalack könnyen az Antarktiszon köthet ki.
Az alábbi fényképek a Yucatán-félsziget turisták által viszonylag ritkán látogatott déli részén készültek. A közelben található a a Chinchorro-atoll, ami a világ egyik utolsó érintetlen korallzátonya. A rövid séta során lencsevégre kapott szeméthegy nem (csak) a helyieknek köszönhető: az esős évszak viharai itt vetik partra távoli országok szemetét is. Tovább»
Amikor az ember huzamosabb időre jön az Egyesült Államokba, belépéskor a határon rendszerint feltesznek neki néhány kérdést. Nyilván arra kíváncsiak, hogy stimmel-e az ember fedősztorija: valóban ott él és dolgozik, ahova a vízum szól. Nyilván rájöttek, hogy a terroristáknak könnyebb bejutni úgy az országba, ha mezei turista helyett egyetemi tanárnak adják ki magukat. Tőlem először rendszerint azt kérdezik, hogy mit tanítok. Tovább»
Az Európai Szabadalmi Hivatal néhány héttel ezelőtti döntésében megerősítette a BRCA1 génhez és annak mutációihoz kapcsolódó szabadalmi védettséget. A BRCA1 a hírhedt „mellrákgén”: az ehhez a génhez kapcsolódó szűrővizsgálatoknak döntő szerepe lehet a mellrákra való hajlam korai felismerésében és a betegség kialakulásának megelőzésében. A szabadalom tulajdonosa, az amerikai Utah Állami Egyetem ezután azonban elvileg minden elvégzett BRCA1-szűrővizsgálat után több ezer dollárt hajthat be Európában, beleértve Magyarországot is.
De mit is jelent az, hogy egy gén szabadalmi védettség alá esik? Vajon úgy kell ezt elképzelnünk, hogy mostantól minden egyes ember — beleértve az olvasót is — génkészletének egy része a Utahi Egyetem tulajdona? Tovább»
A Blacksmith intézet nemrég kiadott jelentésében a környezetszennyezés egészségre legártalmasabb formáit ismerteti. Ezek között szerepelnek olyan jól ismert kockázati tényezők, mint a talajvízszennyezés, a bányászat, a városi légszennyezettség vagy a szennyvíztisztítás hiánya, és olyan kevésbé ismertek is, mint a beltéri légszennyezettség vagy az elhasznált ólom-sav akkumulátorok biztonságos elhelyezése.
Az intézet tavalyi jelentése a világ tíz legszennyezettebb helyét gyűjtötte össze. Mivel ilyen jelentés idén nem készült, lássuk a tavalyi listát. Tovább»
Az előző bejegyzésben amellett érveltem, hogy az államnak komoly indokok hiányában nincs joga megtiltani, hogy leendő szülők (illetve a nemi arányok kiegyenlítésére törekvő családok) megválaszthassák születendő gyermekük nemét — feltéve persze, hogy az ezt lehetővé tevő eljárások kockázatmentesek, hatásosak és költséghatékonyak. Az emellett szóló érv a reprodukciós autonómia elvén alapul: az állam komoly indok hiányában nem szólhat bele, hogy mikor, milyen körülmények között vállalunk gyereket.
A bejegyzéshez érkezett hozzászólás szerint „amennyiben korlátlanul hozzáférhetővé válna ez a lehetőség, még a mi kultúrkörünkben is veszélyesen eltolódna a nemek aránya a férfiak javára: még nálunk is az elsőgyerekes szülők 75-80 %-a fiút választana”. Valóban: ha így lenne, komoly társadalmi érdek fűződne ahhoz, hogy a nemek aránya ne tolódjon el. De nem tudom, honnan veszi a hozzászóló a 75-80 százalékos arányt. Mit mutatnak a rendelkezésre álló kutatások? Tovább»
Időről időre Magyarországon is felvetődik, hogy lehetővé kellene tenni, hogy a szülők megválasszák születendő gyerekük nemét. Jelenleg erre többgyermekes családokban, a nemi arányok kiegyensúlyozásának céljából sincs lehetőség. Az egyetlen kivétel, ha a nemválasztással elkerülhető valamilyen örökletes betegség: például a csak fiúkat sújtó Duchenne-kór elkerülése végett az IVF, azaz „lombikbébi”-kezelés során olyan embriókat ültetnek be, amelyek női kromoszómát hordoznak. Van-e etikai szempontból akadálya annak, hogy a gyerek nemének megválasztása jogát kiterjesszük minden szülőre?
Az Este tavaly készült, alább megtekinthető riportjában nyilatkozó szakemberek véleménye egyértelmű: a gyerek nemének megválasztását nem szabad engedélyezni. (Érdemes megfigyelni, hogy a riport csak orvosokat szólít meg. Mintha egyszerű szakmai kérdésről lenne szó, amiről a bioetikusnak, jogásznak, szociológusnak vagy pszichológusnak ne lehetne véleménye.)
Két héttel ezelőtt Olaszországban meghalt Eluana Englaro, miután az orvosok megszüntették mesterséges táplálását. Eluana egy autóbaleset után, 17 éve esett kómába. Több, mint nyolc évi jogi csatározás után Eluana édesapja végül tavaly novemberben kapta meg az engedélyt, hogy lánya mesterséges táplálásának leállítását kezdeményezze.
Az Európai Szabadalmi Hivatal néhány héttel ezelőtti döntésében megerősítette a BRCA1 génhez és annak mutációihoz kapcsolódó szabadalmi védettséget. A BRCA1 a hírhedt „mellrákgén”: az ehhez a génhez kapcsolódó szűrővizsgálatoknak döntő szerepe lehet a mellrákra való hajlam korai felismerésében és a betegség kialakulásának megelőzésében. A szabadalom tulajdonosa, az amerikai Utah Állami Egyetem ezután azonban elvileg minden elvégzett BRCA1-szűrővizsgálat után több ezer dollárt hajthat be Európában, beleértve Magyarországot is.
Az 