Egy lelkes olvasó — mert úgy tűnik, ilyen is van — hívta fel a figyelmemet a Prospect magazinban nemrég megjelent cikkre, aminek a kivonata magyarul is olvasható a Metazinon.

A cikk szerint korunkat erkölcsi válság jellemzi, ami a liberalizmusnak köszönhető. Manapság erkölcsön csak jogok és kötelességek gyűjteményét értjük. Elfelejtettük, hogy régen az erkölcs az erényekről és a jó életről szólt. Amíg az ember teljesíti a kötelességeit és tiszteletben tartja mások jogait, a jelenleg uralkodó felfogás szerint senki sem szólhat bele, hogyan éli az életét. Ha esténként pornófilmet néz és megiszik hat üveg sört, az maximum undorítónak tartható, de erkölcstelennek nem. Ahogy John Stuart Mill megfogalmazta: amíg másoknak nem okoz kárt és képes saját életéről dönteni, úgy éli az életét, ahogy csak akarja. Tovább»

Mint az köztudott, az ókori Spártában a fogyatékossággal született csecsemőket kitették a Taigetosz-hegyre meghalni. Kevésbé köztudott, hogy manapság is gyakran valami hasonló történik a súlyos fogyatékossággal vagy rendellenességgel született csecsemőkkel: az újszülött-osztályok orvosai a szülők egyetértésével gyakran nem hajtanak végre életmentő beavatkozásokat. Tovább»

Egy filozófiai konferencia általában csendes mederben zajló esemény. Nem jellemző, hogy a hallgatóság bekiabálásokkal, spontán tapssal szakítsa meg a beszélőket. Persze a szabad akarat, a fizikalizmus vagy a lehetséges világok szemantikájának problémája kevéssé alkalmas a kedélyek felzaklatására. A bioetika azonban kivétel.

A New York-ban tegnap befejeződött, a szellemi értelmi fogyatékosság erkölcsfilozófiai kérdéseiről szóló konferencia helyenként inkább személyeskedéstől sem mentes délutáni kibeszélőshow-ra, mint komoly tudományos konferenciára emlékeztetett. Az értelmi fogyatékosság eleve kényes téma, ráadásul a konferencián két, egymással élesen szemben álló megközelítést képviselő tábor vitatkozott. Nem segített az sem, hogy míg az egyik oldal a problémát szigorúan intellektuális szempontból közelíti meg, a másik oldal sok képviselőjének közeli rokonai, gyermekei értelmi fogyatékosok, vagy éppenséggel ők maguk is valamilyen testi fogyatékossággal élnek. A hallgatóságban ráadásul a fogyatékosok jogaiért küzdő aktivisták is jelen voltak. Tovább»

Nem tudni pontosan, hogy Magyarországon hányan fekszenek kómában. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet tájékoztatása szerint évente több ezren kerülnek kómás állapotba és néhány százra tehető azok száma, akik huzamosabb ideig ebben az állapotban maradnak. Néhány hónap, illetve egy-két év után a beteg „felébredésének” szinte semmi esélye sincsen. Külföldről sincsenek megbízható adatok: egy másfél évtizedes jelentés 10 és 25 ezer közé teszi az Egyesült Államokban a kómás állapotban levő felnőtt betegek számát és négy és tíz ezer közé az újszülöttekét és gyerekekét.

Életben vannak-e vagy halottak a visszafordíthatatlan kómában fekvő betegek? Nem olyan buta kérdés ez, mint amilyennek első pillanatban látszik. Állatok esetében például a keringés, a légzés, a szívműködés leállását, illetve a hullamerevség beálltát, esetleg a hullafoltok megjelenését tekintjük a halál kritériumainak. Emberek esetében azonban az agyhalál beállta a manapság elfogadott kritérium. De miért? Tovább»

Ahhoz, hogy egy blogot jó sokan olvassanak, kell hogy legyen rajta szex. Íme. Tovább»

Az ember által okozott ökológiai katasztrófa egyik legsúlyosabb következménye a tömeges fajpusztulás. A borúlátó előrejelzések szerint az évszázad végére az állat- és növényfajok fele kipusztulhat. Mi itt, Magyarországon szeretünk úgy gondolni erre a problémára, mint ami elsősorban nem a nálunk, hanem távoli helyeken, például az Amazonasi esőerdőben élő fajokat érinti.

Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. Az elmúlt három évtizedben kisebb-nagyobb kihagyásokkal minden nyáron eltöltöttem néhány hetet az Őrszentmiklósi víztározó mellett. Bár ez nem statisztikai, csupán anekdotikus bizonyíték, idén nyárra érett be a felismerés, hogy a tó körüli ökológiai rendszer összeomlott. Tovább»

Edward A. Ross amerikai szociológia-professzor 1914-ben megjelent The Old World in the New című könyvében arra figyelmeztette honfitársait, hogy a „silány minőségű” bevándorlók tömeges érkezése és szaporasága komoly veszélyt jelent az amerikai társadalom egészségére. Silány minőségű bevándorlóknak tekintette Ross többek között az oroszokat, a lengyeleket, a délszlávokat, az olaszokat — és a magyarokat. Tovább»

A múlt szombati melegfelvonuláson történt események mellékszála, hogy a Védegylet szolidaritási nyilatkozatát követően többen kiléptek a szervezetből. Köztük volt Vida Gábor evolúció-genetikával foglalkozó biológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az akadémikus a Kossuth Rádiónak nyilatkozva többek között a következőket mondta:

Hadd jelentsem én ki, hogy én a magam részéről undorodom a homoszexualitástól. […] Egy természetellenes dolognak érzem, mivel genetikával és evolúcióval sok évtizeden keresztül foglalkozva tudom azt, hogy ez egy evolúciós zsákutca. Tehát nincs ennek genetikai meghatározottságban jövője. Tovább»

Nem minden bioetikus üdvözli optimista lelkesedéssel a biotechnológia már megvalósult és várható vívmányait. Michael Sandel harvardi filozófus tavaly megjelent könyvében a géntechnológia veszélyeire hívja fel a figyelmet. Sandel 2002 és 2005 között az amerikai elnök Bioetikai Tanácsadó Bizottságának (mert itt ilyen is van) tagja volt.

A géntechnológia forradalmasíthatja az orvoslást; ugyanakkor azt is lehetővé teheti, hogy az emberi természetet génjeink manipulálásával megváltoztassuk. Hova vezetne, ha képesek lennénk meghatározni születendő gyermekünk nemét, felnőttkori testmagasságát, atlétikai képességeit vagy intelligenciáját? Tovább»

Néhány hete előadást tartottam egy esetről, aminek az egyik részlete érdekes kérdést vet fel. A történetben szereplő házaspár első gyereke gerincvelői izomsorvadással született. Az akut (1. típusú) csecsemőkori veleszületett gerincvelői izomsorvadás örökletes betegség, ami a legjobb esetben is néhány hónap alatt halálos kimenetelű.

Az esetek túlnyomó részében — több, mint 96 százalékában — az apa és az anya is hordozza a betegségért felelős gént. Hozzávetőleg minden negyven ember közül egy génhordozó. Ezek az emberek teljesen egészségesek, hiszen a kérdéses gén recesszív: normális esetben csak akkor vezet betegséghez, ha a másik szülőtől származó gén is hasonló. Vannak azonban ritka esetek: előfordulhat, hogy a csecsemő izomsorvadása új mutáció eredménye, vagy hogy a hibás gén csak az ivarsejtekben található meg (azaz a szomatikus, vagyis testi sejtekből nem mutatható ki); illetve egy olyan esetről tudunk, amikor a kérdéses kromoszóma mindkét példánya a génhordozó szülőtől származott.

A szóban forgó esetben génvizsgálatot végeztek a házaspáron. A vizsgálat eredménye szerint míg az anya génhordozó, a férj nem az. Mivel — itt nem részletezendő okokból — a kezelőorvosok aggódtak az anya biztonságáért, a kórház etikai bizottságához fordultak azzal a kérdéssel, hogy közöljék-e — és ha igen, milyen formában — a teszt eredményét a házaspárral. Tovább»