Az amerikai polgár választáskor nemcsak az elnökre szavaz. Az elnökválasztással egyidőben a kongresszusi képviselők és a szenátorok egy részének mandátumáról is döntés születik, és több tagállamban kormányzói vagy helyi képviselői választásokat is tartanak. Ráadásul a szavazólapokon tagállamról tagállamra változó népszavazási kezdeményezésekről is véleményt lehet nyilvánítani.

Idén is rengeteg helyi népszavazás volt olyan kérdésekről, mint az azonos neműek házasságának engedélyezése, a marihuána-fogyasztás dekriminalizálása vagy az állami (azaz nem szövetségi) jövedelmi adó eltörlése. A mi szempontunkból három helyi népszavazási kezdeményezés különösen figyelemre méltó. Washington államban az eutanázia legalizálásáról, Dél-Dakotában az abortusz betiltásáról, Colorado államban pedig a zigóta, azaz a megtermékenyített petesejt jogállásáról szavaztak. Tovább»

A világon évente körülbelül 66 ezer veseátültetést hajtanak végre, ami messze elmarad attól, hogy a becslések szerint egy milliónyi új vesére szoruló beteget ellássák. Az átültethető vesék hiánya minden országban egyre nagyobb probléma. Nem meglepő, hogy időről időre felvetődik, hogy a vesekereskedelem legalizálásával enyhíteni lehetne a hiányon. A vese-eladás azonban egy-két országot leszámítva mindenhol törvénybe ütközik. A legális piac hiányában virágzik az illegális szervkereskedelem.

A szervkereskedelem azonban nem új keletű probléma. Talán meglepő, de a XVIII. század utolsó évtizedeiben kiterjedt szervkereskedelem folyt. A mai vitákban használt pro és kontra érvek is előfordultak már akkoriban. Persze a felek nem a veseátültetés piacosításáról vitatkoztak, hanem a kiterjedt fogkereskedelemről. Tovább»

William Godwin politikafilozófus 1793-ban megjelent, Értekezés a politikai igazságosságról című művében olvasható az alábbi híres példa:

Az általánosan elfogadott nézet szerint a szomszédom és én mindketten emberek vagyunk és ennél fogva egyenlő bánásmód jár nekünk. Valójában azonban valószínű, hogy egyikünk értékesebb és fontosabb — mint ahogy az ember értékesebb, mint az állat, hiszen magasabb rendű értelemmel rendelkezik és kifinomultabb boldogságra képes. Ugyanígy a jeles Cambray-i érsek értékesebb, mint a szobalánya: ha az érseki palota lángokban állna és csak az egyiket lehetne kimenteni, kevesen vitatnák, melyikük legyen az.

Godwin nem áll meg itt: amellett érvel, hogy az embernek akkor is Fénelon, a Cambray-i érsek életét kell megmentenie, ha a szobalány a felesége, az édesanyja, vagy a jótevője — sőt, még akkor is, ha az ember történetesen maga a szobalány. Tovább»

Egy lelkes olvasó — mert úgy tűnik, ilyen is van — hívta fel a figyelmemet a Prospect magazinban nemrég megjelent cikkre, aminek a kivonata magyarul is olvasható a Metazinon.

A cikk szerint korunkat erkölcsi válság jellemzi, ami a liberalizmusnak köszönhető. Manapság erkölcsön csak jogok és kötelességek gyűjteményét értjük. Elfelejtettük, hogy régen az erkölcs az erényekről és a jó életről szólt. Amíg az ember teljesíti a kötelességeit és tiszteletben tartja mások jogait, a jelenleg uralkodó felfogás szerint senki sem szólhat bele, hogyan éli az életét. Ha esténként pornófilmet néz és megiszik hat üveg sört, az maximum undorítónak tartható, de erkölcstelennek nem. Ahogy John Stuart Mill megfogalmazta: amíg másoknak nem okoz kárt és képes saját életéről dönteni, úgy éli az életét, ahogy csak akarja. Tovább»

Mint az köztudott, az ókori Spártában a fogyatékossággal született csecsemőket kitették a Taigetosz-hegyre meghalni. Kevésbé köztudott, hogy manapság is gyakran valami hasonló történik a súlyos fogyatékossággal vagy rendellenességgel született csecsemőkkel: az újszülött-osztályok orvosai a szülők egyetértésével gyakran nem hajtanak végre életmentő beavatkozásokat. Tovább»

Egy filozófiai konferencia általában csendes mederben zajló esemény. Nem jellemző, hogy a hallgatóság bekiabálásokkal, spontán tapssal szakítsa meg a beszélőket. Persze a szabad akarat, a fizikalizmus vagy a lehetséges világok szemantikájának problémája kevéssé alkalmas a kedélyek felzaklatására. A bioetika azonban kivétel.

A New York-ban tegnap befejeződött, a szellemi értelmi fogyatékosság erkölcsfilozófiai kérdéseiről szóló konferencia helyenként inkább személyeskedéstől sem mentes délutáni kibeszélőshow-ra, mint komoly tudományos konferenciára emlékeztetett. Az értelmi fogyatékosság eleve kényes téma, ráadásul a konferencián két, egymással élesen szemben álló megközelítést képviselő tábor vitatkozott. Nem segített az sem, hogy míg az egyik oldal a problémát szigorúan intellektuális szempontból közelíti meg, a másik oldal sok képviselőjének közeli rokonai, gyermekei értelmi fogyatékosok, vagy éppenséggel ők maguk is valamilyen testi fogyatékossággal élnek. A hallgatóságban ráadásul a fogyatékosok jogaiért küzdő aktivisták is jelen voltak. Tovább»

Nem tudni pontosan, hogy Magyarországon hányan fekszenek kómában. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet tájékoztatása szerint évente több ezren kerülnek kómás állapotba és néhány százra tehető azok száma, akik huzamosabb ideig ebben az állapotban maradnak. Néhány hónap, illetve egy-két év után a beteg „felébredésének” szinte semmi esélye sincsen. Külföldről sincsenek megbízható adatok: egy másfél évtizedes jelentés 10 és 25 ezer közé teszi az Egyesült Államokban a kómás állapotban levő felnőtt betegek számát és négy és tíz ezer közé az újszülöttekét és gyerekekét.

Életben vannak-e vagy halottak a visszafordíthatatlan kómában fekvő betegek? Nem olyan buta kérdés ez, mint amilyennek első pillanatban látszik. Állatok esetében például a keringés, a légzés, a szívműködés leállását, illetve a hullamerevség beálltát, esetleg a hullafoltok megjelenését tekintjük a halál kritériumainak. Emberek esetében azonban az agyhalál beállta a manapság elfogadott kritérium. De miért? Tovább»

Ahhoz, hogy egy blogot jó sokan olvassanak, kell hogy legyen rajta szex. Íme. Tovább»

Az ember által okozott ökológiai katasztrófa egyik legsúlyosabb következménye a tömeges fajpusztulás. A borúlátó előrejelzések szerint az évszázad végére az állat- és növényfajok fele kipusztulhat. Mi itt, Magyarországon szeretünk úgy gondolni erre a problémára, mint ami elsősorban nem a nálunk, hanem távoli helyeken, például az Amazonasi esőerdőben élő fajokat érinti.

Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. Az elmúlt három évtizedben kisebb-nagyobb kihagyásokkal minden nyáron eltöltöttem néhány hetet az Őrszentmiklósi víztározó mellett. Bár ez nem statisztikai, csupán anekdotikus bizonyíték, idén nyárra érett be a felismerés, hogy a tó körüli ökológiai rendszer összeomlott. Tovább»

Edward A. Ross amerikai szociológia-professzor 1914-ben megjelent The Old World in the New című könyvében arra figyelmeztette honfitársait, hogy a „silány minőségű” bevándorlók tömeges érkezése és szaporasága komoly veszélyt jelent az amerikai társadalom egészségére. Silány minőségű bevándorlóknak tekintette Ross többek között az oroszokat, a lengyeleket, a délszlávokat, az olaszokat — és a magyarokat. Tovább»