Az előző bejegyzés nyomán kibontakozott vita hamar
az abortusz problémájára terelődött. A hozzászólásokban
többféleképpen is megfogalmazásra került az a jól ismert nézet,
miszerint „az élet a fogantatással kezdődik”; „az
embrió (magzat) emberi lény”. Ezek az állítások azonban
triviálisan igazak, amiket senki sem vitat: a méhben fejlődő embrió
nyilvánvalóan él (hiszen különben nem lehetne megölni, és az egész
abortusz-vita értelmetlen lenne) és nyilvánvalóan ember (mi más
lenne?).
A valódi kérdés az, hogy az embrió, illetve a korai magzat
személynek tekinthető-e, akit a személyekhez köthető
alapvető erkölcsi jogok — így az élethez való jog is —
megilletnek. Az abortusz ellenzőinek a válasza egyértelmű igen.
Ahogy a katolikus egyházfő nemrégiben emlékeztetett rá: az emberi életet
„mindannyiunknak óvnunk kell és tisztelnünk a fogantatás
pillanatától kezdve egészen annak természetes végéig”.
Az abortusz ellenzői szeretnek rámutatni, hogy ez a nézet
„tudományosan”, racionális érveléssel nem cáfolható
(mintha ez érvnek számítana bármilyen állítás mellett). Néha még az
abortuszt amúgy nem ellenzők is elismerik, hogy ez olyan alapvető
nézet, ami berekeszti a vitát: maximum abban tudunk egyetérteni, hogy
ebben a kérdésben nem értünk egyet. Ez azonban nem egészen igaz; az
embriót a fogantatástól személynek tekintő nézet igenis támadható. A
megtermékenyített petesejt — vagyis a zigóta — ugyanis
furcsa metafizikai kalandokon eshet át. (tovább…)