„az élet értéke” címkével megjelölt bejegyzések

Tisztelt Bognár Gergely!

Először is, engedje meg, hogy gratuláljak Önnek a Harvard Egyetemen elnyert posztdoktori kutatói állásához. Nyilván egyetért azzal, hogy ez nemcsak Önnek, hanem Magyarországnak is nagy siker. Sok szerencsét kívánok a munkájához és remélem, hogy külföldi tartózkodásával hozzájárul a magyar tudomány nemzetközi elismertségéhez.

Lenne itt azonban egy apróság. Mivel Ön államilag támogatott egyetemi képzésben részesült és diplomájának kézhez vétele után hét éven belül külföldön vállalt munkát, az új felsőoktatási törvény értelmében vissza kell térítenie egyetemi képzése költségét. A Mellékletben megtalálja, hogy mennyit költött az állam az Ön képzésére. Ezt az összeget 30 napon belül szíveskedjen átutalni a megadott számlaszámra.

Üdvözlettel,
Hoffmann Rózsa
oktatási államtitkár

A The World rádióműsor az egészségügyi erőforrások rangsorolásáról szóló riportsorozatának második része Angliáról szólt. Nagy-Britannia minden polgára számára elérhető, államilag finanszírozott egészségügyi rendszerrel rendelkezik. A Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS), a világon egyedülállóan, átlátható, világos szabályok szerint rangsorolja az egészségügyi szolgáltatásokat. (tovább…)

Az egészségügyi erőforrások nemcsak nálunk, hanem a világon mindenhol szűkösek. Még a leggazdagabb egészségügyi rendszerek sem engedhetik meg maguknak, hogy minden betegnek minden hasznos kezelést és szolgáltatást biztosítsanak. Ezért mindenhol szükség van az egészségügyi erőforrások rangsorolására — csúnyább kifejezéssel a prioritásképzésre. A PRI rádió és a BBC közös műsora, a The World a héten négy országról közölt riportsorozatot. Az első epizód Dél-Afrikában készült. (tovább…)

Az élet szentsége nemcsak minden vallásnak, hanem a szekuláris humanizmusnak is alaptétele. A tétel szerint az emberölés (a vallásos változatban) a legfőbb bűn, illetve (a szekuláris változatban) önmagában rossz dolog, amit nem igazolhatnak jó következményei — Raszkolnyikov nem kaphat felmentést azért, mert áldozata gonosz és haszontalan volt. Ebből nem következik, hogy semmilyen körülmények között sem szabad embert ölni: igazságos háborúban vagy önvédelemből az ölés jogos lehet. Az emberi élet azonban szent dolog, és nagyon nyomós érvek kellenek arra, hogy kioltsuk.

A legtöbb ember elfogadja az élet szentségének tételét. Ezért is kellemetlen, hogy ha komolyan belegondolunk, nem könnyű megvédeni. (tovább…)

Még egy bejegyzés élet-halál döntésekről, bár ezúttal egy valódi eset. Az alábbi történetnek fontos szerepe volt a bioetika megszületésében.

A vese feladata az anyagcsere során keletkezett bomlástermékek kiszűrése és eltávolítása. A krónikus vese-elégtelenség rövid úton halálhoz vezet, hacsak a vese működését nem váltják ki vesepótló-, azaz hemodialízis-kezeléssel. A kezelés során a beteg vérét mesterséges szűrőrendszeren áramoltatják át. A betegnek rendszeresen járnia kell kezelésre mindaddig, amíg nem kap új vesét.

A dialízisgépet az 1960-as évek elején találták fel Seattle-ben. Ott nyílt meg az első dialízis-állomás, ami 17 beteget tudott ellátni. Egy beteg kezelése évente 20 ezer dollárba került, ami akkoriban jóval több pénz volt, mint ma. Sokkal több beteg volt, mint amennyit el tudtak látni; akiknek nem jutott hely a programban, azok halálra voltak ítélve. Szembe kellett tehát nézni a kérdéssel: hogyan válasszák ki azokat a betegeket, akik megkapják az életmentő kezelést? (tovább…)

Vegyük a következő példát. A tenger közepén van két apró sziget. Az északra fekvő szigetnek öt lakosa van, a délre fekvő szigetnek viszont csak egy. Hamarosan hatalmas ciklon lesz, ami mind a két szigetet el fogja pusztítani. A térségben a mienk az egyetlen mentőhajó. Nincs időnk mindkét szigetre eljutni a ciklon érkezése előtt, de az egyik szigetre még van időnk elmenni.

El kell tehát döntenünk, hogy az északi sziget öt lakosát vagy a déli sziget egyetlen lakóját mentjük meg. Ha észak felé fordulunk, a déli sziget lakója egészen biztosan meghal; ha dél felé fordulunk, az északi szigeten tartózkodó öt ember nem éli túl a ciklont. A hat ember között erkölcsi szempontból nincs különbség, és egyiket sem kötelességünk megmenteni. De ugyanakkor minden különösebb erőfeszítés és kockázat nélkül eljuthatunk az egyik szigetre. Elfogadhatatlan lenne tehát, ha senkit sem mentenénk meg.

Melyik sziget felé vegyük az irányt? (tovább…)

William Godwin politikafilozófus 1793-ban megjelent, Értekezés a politikai igazságosságról című művében olvasható az alábbi híres példa:

Az általánosan elfogadott nézet szerint a szomszédom és én mindketten emberek vagyunk és ennél fogva egyenlő bánásmód jár nekünk. Valójában azonban valószínű, hogy egyikünk értékesebb és fontosabb — mint ahogy az ember értékesebb, mint az állat, hiszen magasabb rendű értelemmel rendelkezik és kifinomultabb boldogságra képes. Ugyanígy a jeles Cambray-i érsek értékesebb, mint a szobalánya: ha az érseki palota lángokban állna és csak az egyiket lehetne kimenteni, kevesen vitatnák, melyikük legyen az.

Godwin nem áll meg itt: amellett érvel, hogy az embernek akkor is Fénelon, a Cambray-i érsek életét kell megmentenie, ha a szobalány a felesége, az édesanyja, vagy a jótevője — sőt, még akkor is, ha az ember történetesen maga a szobalány. (tovább…)

Egy filozófiai konferencia általában csendes mederben zajló esemény. Nem jellemző, hogy a hallgatóság bekiabálásokkal, spontán tapssal szakítsa meg a beszélőket. Persze a szabad akarat, a fizikalizmus vagy a lehetséges világok szemantikájának problémája kevéssé alkalmas a kedélyek felzaklatására. A bioetika azonban kivétel.

A New York-ban tegnap befejeződött, a szellemi értelmi fogyatékosság erkölcsfilozófiai kérdéseiről szóló konferencia helyenként inkább személyeskedéstől sem mentes délutáni kibeszélőshow-ra, mint komoly tudományos konferenciára emlékeztetett. Az értelmi fogyatékosság eleve kényes téma, ráadásul a konferencián két, egymással élesen szemben álló megközelítést képviselő tábor vitatkozott. Nem segített az sem, hogy míg az egyik oldal a problémát szigorúan intellektuális szempontból közelíti meg, a másik oldal sok képviselőjének közeli rokonai, gyermekei értelmi fogyatékosok, vagy éppenséggel ők maguk is valamilyen testi fogyatékossággal élnek. A hallgatóságban ráadásul a fogyatékosok jogaiért küzdő aktivisták is jelen voltak. (tovább…)

Tegyük fel, hogy van egy adag életmentő gyógyszerünk és választanunk kell, hogy két beteg közül melyiknek adjuk. Az egyik beteg 20 éves; ha neki adjuk a gyógyszert, még tíz évig fog élni. A másik beteg 60 éves; ha ő kapja a gyógyszert, ő is tíz évig fog még élni. A gyógyszert nem lehet kisebb adagokra osztani. Az a beteg, amelyik nem kapja meg a gyógyszert, rövidesen meghal; az a beteg, amelyik megkapja, a maradék tíz évet egészségesen tölti. Az életkorukon kívül nincs releváns különbség a két beteg között. Melyiknek adjuk a gyógyszert? (tovább…)

A múlt héten egy japán és egy amerikai kutatócsoport egyszerre jelentette be, hogy sikerült az emberi bőr kötőszöveti sejtjéből őssejtet létrehozni. A kutatók négy különböző gén hozzáadásával genetikailag átprogramozták a sejteket, amelyek az embrióban található sejtekhez hasonló pluripotens őssejtekké váltak. Ha minden jól megy, az indukált pluripotens őssejteknek elnevezett sejtekből sok más sejttípus, szövet hozható létre. (Az enyémnél szakszerűbb és hozzáértőbb beszámoló az eljárásról itt és itt olvasható.)

Miért fontos ez? A remények szerint az őssejteket felhasználó regeneratív kezelések forradalmasíthatják az orvostudományt. Őssejtek segítségével gyógyíthatóvá válhat a rák, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór, a cukorbetegség, sokfajta érrendszeri és szívbetegség, izom- és gerincvelő sérülés. Őssejtek felhasználásával lehetővé válhat a betegségek kialakulását laboratóriumi körülmények között vizsgálni és új gyógyszereket, eljárásokat kifejleszteni. Ráadásul azt remélik a kutatók, hogy végre elcsitulhatnak az őssejtkutatást övező etikai viták. (tovább…)