„bioetikai esetek” címkével megjelölt bejegyzések

Időről időre a diákjaimnak egy rövid esszében elemezniük kell egy-egy bioetikai esetet. Olyan eseteket igyekszem összeválogatni, melyekben nincs egyértelmű megoldása a felvetett dilemmának: megfontolandó indokok szólnak több lehetséges megoldás mellett is. Nem az a lényeg, hogy a nebulók rátaláljanak a helyes válaszra, hanem hogy kialakítsák a saját véleményüket, és minél jobb érvekkel megvédjék azt. Nem a véleményt, hanem az indoklást osztályzom. A legutóbbi feladat egy híres eset a ’90-as évek elejéről. (tovább…)

Még egy bejegyzés élet-halál döntésekről, bár ezúttal egy valódi eset. Az alábbi történetnek fontos szerepe volt a bioetika megszületésében.

A vese feladata az anyagcsere során keletkezett bomlástermékek kiszűrése és eltávolítása. A krónikus vese-elégtelenség rövid úton halálhoz vezet, hacsak a vese működését nem váltják ki vesepótló-, azaz hemodialízis-kezeléssel. A kezelés során a beteg vérét mesterséges szűrőrendszeren áramoltatják át. A betegnek rendszeresen járnia kell kezelésre mindaddig, amíg nem kap új vesét.

A dialízisgépet az 1960-as évek elején találták fel Seattle-ben. Ott nyílt meg az első dialízis-állomás, ami 17 beteget tudott ellátni. Egy beteg kezelése évente 20 ezer dollárba került, ami akkoriban jóval több pénz volt, mint ma. Sokkal több beteg volt, mint amennyit el tudtak látni; akiknek nem jutott hely a programban, azok halálra voltak ítélve. Szembe kellett tehát nézni a kérdéssel: hogyan válasszák ki azokat a betegeket, akik megkapják az életmentő kezelést? (tovább…)

Mint az köztudott, az ókori Spártában a fogyatékossággal született csecsemőket kitették a Taigetosz-hegyre meghalni. Kevésbé köztudott, hogy manapság is gyakran valami hasonló történik a súlyos fogyatékossággal vagy rendellenességgel született csecsemőkkel: az újszülött-osztályok orvosai a szülők egyetértésével gyakran nem hajtanak végre életmentő beavatkozásokat. (tovább…)

Néhány hete előadást tartottam egy esetről, aminek az egyik részlete érdekes kérdést vet fel. A történetben szereplő házaspár első gyereke gerincvelői izomsorvadással született. Az akut (1. típusú) csecsemőkori veleszületett gerincvelői izomsorvadás örökletes betegség, ami a legjobb esetben is néhány hónap alatt halálos kimenetelű.

Az esetek túlnyomó részében — több, mint 96 százalékában — az apa és az anya is hordozza a betegségért felelős gént. Hozzávetőleg minden negyven ember közül egy génhordozó. Ezek az emberek teljesen egészségesek, hiszen a kérdéses gén recesszív: normális esetben csak akkor vezet betegséghez, ha a másik szülőtől származó gén is hasonló. Vannak azonban ritka esetek: előfordulhat, hogy a csecsemő izomsorvadása új mutáció eredménye, vagy hogy a hibás gén csak az ivarsejtekben található meg (azaz a szomatikus, vagyis testi sejtekből nem mutatható ki); illetve egy olyan esetről tudunk, amikor a kérdéses kromoszóma mindkét példánya a génhordozó szülőtől származott.

A szóban forgó esetben génvizsgálatot végeztek a házaspáron. A vizsgálat eredménye szerint míg az anya génhordozó, a férj nem az. Mivel — itt nem részletezendő okokból — a kezelőorvosok aggódtak az anya biztonságáért, a kórház etikai bizottságához fordultak azzal a kérdéssel, hogy közöljék-e — és ha igen, milyen formában — a teszt eredményét a házaspárral. (tovább…)

A meconium magzatszurok vagy magzati bélsár, ami a születés során az újszülött szájüregébe vagy orrába kerülhet. Ilyenkor a meconiumos magzatvizet, amint lehet, eltávolítják a szájüregből vagy az orrból, akár az újszülött vállainak megjelenése előtt. Ennek ellenére a magzati bélsár néha az újszülött tüdejébe kerül. A meconiumos magzatvíz belélegzése — azaz a magzatszurok félrenyelése — a meconium aspirációs szindróma (MAS), amely tüdőgyulladással, súlyos légzési zavarokkal járhat, mivel az újszülött tüdejébe kerülő vér nem képes oxigént felvenni. Ritkább esetekben az újszülött mesterséges lélegeztetés nélkül meghal.

A veleszületett rekeszsérv (VRS) olyan magzati mellkasi rendellenesség, mely során a has- és mellüreget elválasztó rekesz nem fejlődik ki, így a gyomor egy része a rekeszizom felett, a mellkasban helyezkedik el, megakadályozva a tüdő növekedését. A születés során tüdőartériás görcs léphet fel, ami még abban az esetben is életveszélyes lehet, ha a tüdő születési rendellenessége sebészeti beavatkozással a későbbiek során gyógyítható. (tovább…)