A legújabb bejegyzés — a preimplantációs genetikai diagnózis és az embriószelekció által felvetett etikai problémákról — nem itt, hanem a komment.hu oldalán jelent meg. De itt is lehet olvasni és kommentálni. (tovább…)
Az előző bejegyzésben amellett érveltem, hogy az államnak komoly indokok hiányában nincs joga megtiltani, hogy leendő szülők (illetve a nemi arányok kiegyenlítésére törekvő családok) megválaszthassák születendő gyermekük nemét — feltéve persze, hogy az ezt lehetővé tevő eljárások kockázatmentesek, hatásosak és költséghatékonyak. Az emellett szóló érv a reprodukciós autonómia elvén alapul: az állam komoly indok hiányában nem szólhat bele, hogy mikor, milyen körülmények között vállalunk gyereket.
A bejegyzéshez érkezett hozzászólás szerint „amennyiben korlátlanul hozzáférhetővé válna ez a lehetőség, még a mi kultúrkörünkben is veszélyesen eltolódna a nemek aránya a férfiak javára: még nálunk is az elsőgyerekes szülők 75-80 %-a fiút választana”. Valóban: ha így lenne, komoly társadalmi érdek fűződne ahhoz, hogy a nemek aránya ne tolódjon el. De nem tudom, honnan veszi a hozzászóló a 75-80 százalékos arányt. Mit mutatnak a rendelkezésre álló kutatások? (tovább…)
Időről időre Magyarországon is felvetődik, hogy lehetővé kellene tenni, hogy a szülők megválasszák születendő gyerekük nemét. Jelenleg erre többgyermekes családokban, a nemi arányok kiegyensúlyozásának céljából sincs lehetőség. Az egyetlen kivétel, ha a nemválasztással elkerülhető valamilyen örökletes betegség: például a csak fiúkat sújtó Duchenne-kór elkerülése végett az IVF, azaz „lombikbébi”-kezelés során olyan embriókat ültetnek be, amelyek női kromoszómát hordoznak. Van-e etikai szempontból akadálya annak, hogy a gyerek nemének megválasztása jogát kiterjesszük minden szülőre?
Az Este tavaly készült, alább megtekinthető riportjában nyilatkozó szakemberek véleménye egyértelmű: a gyerek nemének megválasztását nem szabad engedélyezni. (Érdemes megfigyelni, hogy a riport csak orvosokat szólít meg. Mintha egyszerű szakmai kérdésről lenne szó, amiről a bioetikusnak, jogásznak, szociológusnak vagy pszichológusnak ne lehetne véleménye.)
(tovább…)Nem minden bioetikus üdvözli optimista lelkesedéssel a biotechnológia már megvalósult és várható vívmányait. Michael Sandel harvardi filozófus tavaly megjelent könyvében a géntechnológia veszélyeire hívja fel a figyelmet. Sandel 2002 és 2005 között az amerikai elnök Bioetikai Tanácsadó Bizottságának (mert itt ilyen is van) tagja volt.
A géntechnológia forradalmasíthatja az orvoslást; ugyanakkor azt is lehetővé teheti, hogy az emberi természetet génjeink manipulálásával megváltoztassuk. Hova vezetne, ha képesek lennénk meghatározni születendő gyermekünk nemét, felnőttkori testmagasságát, atlétikai képességeit vagy intelligenciáját? (tovább…)
Megengedhető-e, hogy a mesterséges megtermékenyítés — közkeletűbb nevén lombikbébi-kezelés — során létrehozott embriók közül a szülők beültetés előtti genetikai tesztek alkalmazásával olyat válasszanak ki, amely nagy valószínűséggel valamilyen fogyatékossággal születik majd meg? Választhatnak-e például siket szülők olyan embriót, amelyből siket gyerek jön létre? („Siket” és nem „süket”, mert az utóbbi csökkent szellemi képességet sugall.) (tovább…)
