„globális felmelegedés” címkével megjelölt bejegyzések

„A parlagfű egy ősi, nagyon intelligens növény, sok tekintetben az embernél is intelligensebb” — állítja néhány hónapja megjelent „tanulmányában” a mérnök-radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó és -terapeuta Weixl-Várhegyi László, aki egyben a Tudományos Rendőrség alapítója, mely szervezet a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Élelmiszer Tudományi Intézet tudományos, népirtásra irányuló csalásainak leleplezésére jött létre (még akkor is, ha Országos Élelmiszer Tudományi Intézet amúgy nem létezik). A tudományos rendőrök kiterjedt levelezést folytatnak a kormánnyal és az államigazgatási hivatalokkal, nyilván az érintettek nagyobb örömére.

Ebből is látszik, hogy a parlagfű valóban nagyon intelligens növény, legalábbis egyes embereknél gyaníthatóan intelligensebb. Meg talán abból is, hogy minden igyekezetünk ellenére képtelenek vagyunk megbirkózni a parlagfű-problémával. Nem túlzás azt mondani, hogy minden évben ilyentájt a parlagfű-allergia népegészségügyi katasztrófát okoz. És ez csak egyre rosszabb lesz. (tovább…)

Pontosabban: a globális felmelegedésről fogunk egyszerű döntéselméleti modellt készíteni, ami azt hivatott illusztrálni, hogy mennyire irracionális semmit sem tenni az éghajlatváltozás elkerülésének érdekében. A modell csak tényekre és olyan feltevésekre épít, amiket ésszerűen senki sem tagadhat. A klímaváltozás tagadóinak nincs mibe belekötniük. Lássunk is hozzá! (tovább…)

Vállalva a veszélyét, hogy unalmassá válik a blog, megint a globális felmelegedéssel kapcsolatos szkepticizmus kerül terítékre. Az előző bejegyzés néhány hozzászólója ugyanis nehezményezte, hogy túl harsányan jellemeztem a klímaváltozás-szkeptikusokat, nem tartva tiszteletben az enyémtől eltérő véleményeket. Ha így lenne, az valóban sajnálatos volna. De a klímaváltozás-szkepticizmus nem az „enyémtől eltérő vélemény” — hanem egyszerű áltudomány és népbutítás, ami ugyanúgy működik, mint az intelligens tervezettség elmélete vagy az ufókban való hit. Lássuk, miért. (tovább…)

Tegnapelőtt fejeződött be a koppenhágai klímakonferencia. A tanácskozás egyértelmű kudarc, a kiadott nyilatkozat nagyrészt csak ködös általánosságokat tartalmaz. A 192 résztvevő ország delegáltjai például egyetértettek abban, hogy fontos a globális felmelegedés mértékét 2°C alatt tartani. Ezt eddig is tudtuk. Konkrét eredmény csak annyi, hogy a fejlett országok az elkövetkező három évben 30 milliárd dollár segélyt adnak a fejlődő országoknak környezetvédelmi célokra; 2020-ra ez az összeg állítólag évi 100 milliárd dollárra nő. De ez édeskevés — és amúgy is opcionális, hiszen a megegyezésnek nincs jogi ereje. Majd talán jövőre, Mexikóvárosban.

A konferencia apropóján viszont felerősödött a klímaváltozás-szkeptikusok hangja. Hirtelen rengeteg szakértő lett, akik szerint (1) globális klímaváltozás nincs is, az egész csak pánikkeltés, a tudósok és a zöldmozgalmak összeesküvése, vagy (2) globális klímaváltozás van ugyan, de az egy természetes folyamat, nem az emberi tevékenységnek köszönhető, illetve (3) globális klímaváltozás van és az ember okozza, de nem érdemes semmit sem tenni, mert majd alkalmazkodunk. Nagy bánatomra az ilyen vélemények még az itteni hozzászólásokban is megjelentek.

Ezek olyan téveszmék, amiket érdemes eloszlatni. Persze tisztában vagyok vele, hogy a klímaszkeptikusok nagy részét semmilyen érv sem győzheti meg. Az ilyenekkel semmi kedvem vitatkozni, mint ahogy arról sincs kedvem vitát nyitni, hogy van-e mikrochip az influenzaoltásban. Aki magára ismer, annak felesleges továbbklikkelnie. (tovább…)

Majdnem napra pontosan tizenkét évvel ezelőtt született meg a Kiotói Egyezmény, amelyben 40 fejlett ország — köztük Magyarország — vállalta, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 5,2 százalékkal az 1990-es szint alá szorítja vissza. A megállapodás nem érte el a célját, részben azért, mert az Egyesült Államok a mai napig nem ratifikálta az egyezményt — miközben kibocsátása 17%-al magasabb, mint 1990-ben. A nemzetközi közösség a napokban Koppenhágában próbál újra megegyezni. Új egyezmény — hála az amerikai kvótakereskedelmi törvény megrekedésének a törvényhozásban — biztosan nem lesz, de remélhetőleg megegyeznek arról, hogy majd hogyan egyeznek meg a megegyezésről. Vagy valami ilyesmi.

Pedig nem lenne ez olyan bonyolult. A tudósok ma már egyetértenek abban, hogy a globális felmelegedés létezik és az ember okozza. Ma már a politikusok is kevésbé ellenkeznek. Kivételek persze vannak, mint például Amerika egyik legrémisztőbb politikusa, Sarah Palin, aki a jobb sorsa érdemes Washington Post hasábjain fejtegette a napokban demagóg ostobaságait. A szükséges technológiák is egyre inkább a rendelkezésünkre állnak. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy mennyit vagyunk hajlandók áldozni az éghajlatváltozás elkerülésére.

Ehhez persze tudnunk kell, hogy mekkora kárt okozhat a globális felmelegedés. De hogyan lehet ezt kiszámolni? (tovább…)

A múltkor megnéztem David Attenborough 1971-ben készült dokumentumfilmjét, melyben a fiatal — és talán egy kicsit túlságosan is lelkes — filmes csatlakozik egy expedícióhoz, ami közép Új-Guinea korábban lakatlannak hitt részén próbál kapcsolatot teremteni egy olyan törzzsel, amelynek a tagjai korábban soha sem láttak fehér embert. A törzset végül megtalálják, és bár a felek kölcsönösen semmit sem értenek egymás nyelvéből, a kapcsolatfelvétel különösebb félreértések nélkül zajlik le. (tovább…)

A Kilimandzsáró hósapkájának eltűnése a globális felmelegedés jelképévé vált. Előrejelzések szerint 5-10 éven belül elolvadnak az Egyenlítőtől 340 kilométerre délre fekvő, 5895 méter magas hegy csúcsát borító gleccserek. Egyes tudósok viszont amellett érvelnek, hogy az olvadásnak semmi köze az éghajlatváltozáshoz. A globális felmelegedés-szkeptikusok ki is használták a tudósok vitáját: szerintük a Kilimandzsáró az ember által okozott globális klímaváltozás megalapozatlanságának lehetne a jelképe. (tovább…)

A globális felmelegedés okozta károk elsősorban a népegészséget érintik. Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárás miatt csökken a mezőgazdasági termelés, ami élelmiszerhiányhoz vagy éhínséghez vezet; gyakoribbak a pusztító árvizek, hőhullámok, aszályok. Ezek hatása az egészségre közvetett. Az éghajlatváltozásnak azonban közvetlen hatásai is vannak. Így például gyakoribbak a járványok, a trópusi betegségek pedig megjelennek olyan helyeken is, ahol korábban ismeretlenek voltak. (tovább…)

Ma már kevesen vitatják, hogy a globális éghajlatváltozás és az azt kísérő természeti katasztrófák elsősorban az emberi tevékenységnek köszönhetők. A károk legfontosabb okozói növekvő sorrendben a közlekedés, az ipar, az energiatermelés, és a gyerekek.

Az emberi történelem legnagyobb részében a Homo sapiens lélekszáma százezrekben volt mérhető. Hosszú és lassú növekedés után a népesség a XIX. század küszöbére érte el az egymilliárdot, 1930-ra a kétmilliárdot, 1960-ra a hármat, 1975-re a négyet, 1987-re az ötöt, és 1999-re a hat milliárdot. Jelenleg hat és fél milliárd ember lakja a Földet, de a lélekszám évente 80 millióval nő. Az előrejelzések szerint 2050-re 9,2 milliárdan leszünk.

Ennyi ember környezeti hatása még akkor is katasztrófához vezethet, ha feltesszük, hogy az elkövetkező évtizedekben világszerte elterjednek a környezetbarát technológiák. Ahogy a fejlődő országok lakosai egyre inkább elérik a nyugati életszínvonalat, kibocsátásuk még akkor is nő, ha közben ezekben az országokban csökken a születésszám. Ennek csak egyik oka, hogy a gazdasági fejlődéssel jelentősen nő a várható élettartam. A gyermekvállalással mindenki közel megduplázza saját szén-dioxid kibocsátását. (tovább…)