100 millió hiányzó nő
2008. december 6.
Az előző bejegyzésben amellett érveltem, hogy az államnak komoly indokok hiányában nincs joga megtiltani, hogy leendő szülők (illetve a nemi arányok kiegyenlítésére törekvő családok) megválaszthassák születendő gyermekük nemét — feltéve persze, hogy az ezt lehetővé tevő eljárások kockázatmentesek, hatásosak és költséghatékonyak. Az emellett szóló érv a reprodukciós autonómia elvén alapul: az állam komoly indok hiányában nem szólhat bele, hogy mikor, milyen körülmények között vállalunk gyereket.
A bejegyzéshez érkezett hozzászólás szerint „amennyiben korlátlanul hozzáférhetővé válna ez a lehetőség, még a mi kultúrkörünkben is veszélyesen eltolódna a nemek aránya a férfiak javára: még nálunk is az elsőgyerekes szülők 75-80 %-a fiút választana”. Valóban: ha így lenne, komoly társadalmi érdek fűződne ahhoz, hogy a nemek aránya ne tolódjon el. De nem tudom, honnan veszi a hozzászóló a 75-80 százalékos arányt. Mit mutatnak a rendelkezésre álló kutatások? (tovább…)
