„Katolikus egyház” címkével megjelölt bejegyzések

XVI. Benedek pápa nagyszombat esti szentbeszédében azt mondta, hogy helytelen lenne azt gondolni, hogy valamikor a világűr egy apró szegletében véletlenül létrejött valamiféle élőlény, amely képes volt a gondolkodásra, és megpróbál ésszerűséget találni a teremtésben, vagy ésszerűséget vinni belé. Hozzátette: „ha az ember az evolúció véletlen terméke lenne valahol a világűr peremén, akkor az életének nem lenne értelme”.

A pápa szerint tehát ha a tudományos világkép igaz, akkor az életnek nincs értelme. De igaza van-e? Egyáltalán: mi annak a kérdésnek az értelme, hogy mi az élet értelme? (tovább…)

Néhány hét híján három éve indult a blog — meglehetősen csigatempóban jutottunk tehát el ide, a századik bejegyzéshez. De ez eleve így volt tervezve. A gyakoribb megjelenés sosem tűnt reálisnak. Most a századiknál itt az ideje egy kis visszatekintésnek. (tovább…)

Tavaly novemberben az arizonai Phoenix városának Szent József kórházába szállítottak egy 27 éves nőt. A négy gyermekes családanya 11 hetes terhes volt. A terhesség azonban szívelégtelenséget okozott. Az orvosok megállapították, hogy a beteg csak akkor marad életben, ha a terhességet azonnal megszakítják. Nem volt idő arra, hogy a beteget másik kórházba szállítsák.

A Szent József kórház azonban katolikus intézmény, és a Katolikus egyház álláspontja szerint az élet szent: ilyen esetekben hagyni kell a várandós nőt (és a magzatot) meghalni. Az abortusz még akkor sem megengedett, ha a terhesség életveszélyt okoz. A kórház etikai bizottságában az egyházat képviselő Margaret McBride nővér — az Irgalmas nővérek rendjének tagja — azonban hozzájárult a terhességmegszakításhoz. Az abortuszt végrehajtották. A páciens nem sokkal később hazatérhetett négy gyermekéhez. A Katolikus egyház pedig példás gyorsasággal és szigorral eljárva kiátkozta McBride nővért. (tovább…)

A vallási tolerancia egyik alapműve az 1689-ben megjelent Levél a vallási türelemről. Szerzője, John Locke szerint a vallás magánügy, amibe az állam nem avatkozhat bele. Az állam nem üldözheti egyetlen felekezet tagjait sem. Kivételnek számítanak azonban az ateisták (akik megbízhatatlanok, mert nem hisznek az isteni igazságszolgáltatásban) és a katolikusok — akik egy idegen hatalom ítéleteinek engedelmeskednek. Az igazságszolgáltatás azonban az állam feladata, amit nem adhat át egyetlen egyháznak sem. Bár a tolerancia ma már mindenkit megillett, a Katolikus egyház pedofil botrányai óhatatlanul felidézik Locke félelmeit. (tovább…)

A múlt héten a pápának megint sikerült kivernie a biztosítékot jobbérzésű embereknél. XVI. Benedek ezúttal ugyan nem az iszlám vallás gonosz és embertelen voltán elmélkedett, nem is az óvszerhasználat szerepét vonta kétségbe az AIDS elleni küzdelemben, és éppen nem holokauszttagadó püspököt fogadott vissza az egyházba. Egyszerűen csak az ateisták nyakába varrta a környezetszennyezést. Vajon melyik ujjából szopja a Szentatya ezeket az ökörségeket? (tovább…)

Az élet szentsége nemcsak minden vallásnak, hanem a szekuláris humanizmusnak is alaptétele. A tétel szerint az emberölés (a vallásos változatban) a legfőbb bűn, illetve (a szekuláris változatban) önmagában rossz dolog, amit nem igazolhatnak jó következményei — Raszkolnyikov nem kaphat felmentést azért, mert áldozata gonosz és haszontalan volt. Ebből nem következik, hogy semmilyen körülmények között sem szabad embert ölni: igazságos háborúban vagy önvédelemből az ölés jogos lehet. Az emberi élet azonban szent dolog, és nagyon nyomós érvek kellenek arra, hogy kioltsuk.

A legtöbb ember elfogadja az élet szentségének tételét. Ezért is kellemetlen, hogy ha komolyan belegondolunk, nem könnyű megvédeni. (tovább…)

Két héttel ezelőtt Olaszországban meghalt Eluana Englaro, miután az orvosok megszüntették mesterséges táplálását. Eluana egy autóbaleset után, 17 éve esett kómába. Több, mint nyolc évi jogi csatározás után Eluana édesapja végül tavaly novemberben kapta meg az engedélyt, hogy lánya mesterséges táplálásának leállítását kezdeményezze.

A bírói döntés után az események a már jól ismert forgatókönyvet követték. A betegágy körül megjelent a politika: Silvio Berlusconi kormánya mindent megtett, hogy a döntést megváltoztassa. Eluana halálakor a Szenátus éppen a kormány törvénytervezetét tárgyalta, amely megtiltotta volna a mesterséges táplálás megszüntetését. Berlusconi néhány nappal korábban kormányrendeletet hozott az ügyben, amit azonban az államfő — a hatalmi ágak szétválasztásának elvére hivatkozva — nem volt hajlandó aláírni.

A történet ismerős. (tovább…)

Magyarországon, ha minden jól megy, jövőre már a melegeknek is joguk lesz anyakönyvvezető által regisztrált élettársi kapcsolatot létesíteniük egymással és az azzal járó jogokat gyakorolni. Ezek a jogok a házasokhoz hasonló előnyökhöz juttatják az élettársakat: könnyebben vehetnek fel hitelt, megilleti őket az özvegyi nyugdíj, örökölhetnek egymástól, illetve páruk halála után a lakáshasználat szempontjából az özvegyekhez hasonló jogokat élveznek. Rendelkezhetnek továbbá élettársuk nevében kórházi kezelés esetén. Az élettársak jogai azonban gyermekek örökbefogadására nem terjednek ki.

Nem meglepő módon az egyházak élesen elítélték az élettársi kapcsolat kiterjesztését a homoszexuális párokra. XVI. Benedek pápa a magyar püspöki delegációnak szóló múlt heti beszédében úgy fogalmazott, hogy „jogos volt kritikátok a homoszexuálisok együttélésének polgárjogi elismerésével kapcsolatosan, mert az nemcsak az Egyház tanításával ellentétes, hanem a magyar alkotmánnyal is”. A református egyház zsinatának 2004-ben kelt állásfoglalása szerint pedig

a homoszexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a házasságtöréssel egyenlő súlyú bűnnek tekinti (3Móz.18; Róma 1,26-27 [hiv. javítva — BG]), ezért egyházunk az ilyen kapcsolatokat elfogadni nem tudja, ezek egyházi megáldását lehetetlennek tartja. […] A házasság és a család védelme érdekében egyházunk kötelessége tiltakozni az ellen is, ha a törvényhozás a házassággal azonos értékűnek kívánja tekinteni a homofil párok együttélését, lehetővé téve számukra gyermekek örökbe fogadását.

A Katolikus egyház tanítása megkülönbözteti az enyhébb bocsánatos és a súlyosabb halálos bűnöket. Aki halálos bűnt követ el, az elveszti az isteni kegyelmet és kizáródik Isten országából — azaz halála után a pokolra kerül — hacsak persze előbb meg nem gyónja bűnét és el nem nyeri Isten bocsánatát.

Könnyen kárhozathoz vezethet a jól ismert hét főbűn elkövetése: ezek a kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, és a lustaság vagy jóra való restség. A főbűnök lajstromát Gergely pápa adta a Katolikus egyház katekizmusához a VI. században. Néhány hete — másfél évezreddel később — újabb hét tétellel bővült az üdvösség elnyerését leginkább veszélyeztető főbűnök listája.

(tovább…)