Ajaj, hogy ez mennyire ciki és unalmas. Ciki és unalmas, hogy Magyarországon minden bokor alatt lapul egy zseni, egy korszakalkotó feltaláló, a tudományos igazságokat alapjaiban felforgató fenegyerek. Csak éppen a világ, kérem, az nem ért meg minket, összeesküdözik ellenünk, az eredményeinket agyonhallgatja, az igazunkat kétségbe vonja. (tovább…)
Pontosabban: a
globális felmelegedésről fogunk egyszerű döntéselméleti modellt
készíteni, ami azt hivatott illusztrálni, hogy mennyire irracionális
semmit sem tenni az éghajlatváltozás elkerülésének érdekében. A
modell csak tényekre és olyan feltevésekre épít, amiket ésszerűen
senki sem tagadhat. A klímaváltozás tagadóinak nincs mibe
belekötniük. Lássunk is hozzá! (tovább…)
Néhány hét híján három éve indult a blog — meglehetősen csigatempóban jutottunk tehát el ide, a századik bejegyzéshez. De ez eleve így volt tervezve. A gyakoribb megjelenés sosem tűnt reálisnak. Most a századiknál itt az ideje egy kis visszatekintésnek. (tovább…)
Vállalva a
veszélyét, hogy unalmassá válik a blog, megint a globális
felmelegedéssel kapcsolatos szkepticizmus kerül terítékre. Az
előző bejegyzés néhány hozzászólója ugyanis
nehezményezte, hogy túl harsányan jellemeztem a
klímaváltozás-szkeptikusokat, nem tartva tiszteletben az enyémtől
eltérő véleményeket. Ha így lenne, az valóban sajnálatos volna. De
a klímaváltozás-szkepticizmus nem az „enyémtől eltérő
vélemény” — hanem egyszerű áltudomány és népbutítás, ami
ugyanúgy működik, mint az
intelligens tervezettség elmélete vagy az ufókban
való hit. Lássuk, miért. (tovább…)
Tegnapelőtt fejeződött be a
koppenhágai klímakonferencia. A tanácskozás egyértelmű kudarc,
a kiadott nyilatkozat nagyrészt csak ködös
általánosságokat tartalmaz. A 192 résztvevő ország delegáltjai
például egyetértettek abban, hogy fontos a globális felmelegedés
mértékét 2°C alatt tartani. Ezt eddig is tudtuk. Konkrét
eredmény csak annyi, hogy a fejlett országok az elkövetkező három
évben 30 milliárd dollár segélyt adnak a fejlődő országoknak
környezetvédelmi célokra; 2020-ra ez az összeg állítólag évi 100
milliárd dollárra nő. De
ez édeskevés — és amúgy is opcionális, hiszen a
megegyezésnek nincs jogi ereje. Majd talán jövőre,
Mexikóvárosban.
A konferencia apropóján viszont felerősödött a klímaváltozás-szkeptikusok hangja. Hirtelen rengeteg szakértő lett, akik szerint (1) globális klímaváltozás nincs is, az egész csak pánikkeltés, a tudósok és a zöldmozgalmak összeesküvése, vagy (2) globális klímaváltozás van ugyan, de az egy természetes folyamat, nem az emberi tevékenységnek köszönhető, illetve (3) globális klímaváltozás van és az ember okozza, de nem érdemes semmit sem tenni, mert majd alkalmazkodunk. Nagy bánatomra az ilyen vélemények még az itteni hozzászólásokban is megjelentek.
Ezek olyan téveszmék, amiket érdemes eloszlatni. Persze tisztában vagyok vele, hogy a klímaszkeptikusok nagy részét semmilyen érv sem győzheti meg. Az ilyenekkel semmi kedvem vitatkozni, mint ahogy arról sincs kedvem vitát nyitni, hogy van-e mikrochip az influenzaoltásban. Aki magára ismer, annak felesleges továbbklikkelnie. (tovább…)
A Kilimandzsáró hósapkájának eltűnése a globális felmelegedés jelképévé vált. Előrejelzések szerint 5-10 éven belül elolvadnak az Egyenlítőtől 340 kilométerre délre fekvő, 5895 méter magas hegy csúcsát borító gleccserek. Egyes tudósok viszont amellett érvelnek, hogy az olvadásnak semmi köze az éghajlatváltozáshoz. A globális felmelegedés-szkeptikusok ki is használták a tudósok vitáját: szerintük a Kilimandzsáró az ember által okozott globális klímaváltozás megalapozatlanságának lehetne a jelképe. (tovább…)
