Rangsorolás világszerte III.
2010. december 23.
Az egészségügyi
erőforrások rangsorolásáról szóló riportsorozat
harmadik epizódja Zambiáról szólt. Zambia a világ egyik legszegényebb és
legelmaradottabb országa. Több, mint egy millió ember, a lakosság
kb. 15%-a HIV-fertőzött. Az elmúlt években azonban az ország nagy
előrelépést tett a HIV szűrésében, megelőzésében és kezelésében.
Rangsorolásra mégis szükség van. A módszer pedig nálunk sem
ismeretlen. (tovább…)
A
Az
egészségügyi erőforrások nemcsak nálunk, hanem a világon mindenhol
szűkösek. Még a leggazdagabb egészségügyi rendszerek sem engedhetik
meg maguknak, hogy minden betegnek minden hasznos kezelést és
szolgáltatást biztosítsanak. Ezért mindenhol szükség van az
egészségügyi erőforrások rangsorolására — csúnyább
kifejezéssel a prioritásképzésre. A
Három évvel
ezelőtt a blog az
Tegyük fel, hogy van egy adag életmentő gyógyszerünk és választanunk kell, hogy két beteg közül melyiknek adjuk. Az egyik beteg 20 éves; ha neki adjuk a gyógyszert, még tíz évig fog élni. A másik beteg 60 éves; ha ő kapja a gyógyszert, ő is tíz évig fog még élni. A gyógyszert nem lehet kisebb adagokra osztani. Az a beteg, amelyik nem kapja meg a gyógyszert, rövidesen meghal; az a beteg, amelyik megkapja, a maradék tíz évet egészségesen tölti. Az életkorukon kívül nincs releváns különbség a két beteg között. Melyiknek adjuk a gyógyszert?
Az egészségügyi erőforrások hatékony elosztásához szükség van arra, hogy az egészségi állapotokat — betegségeket, fogyatékosságokat — értékelni tudjuk. Ha nem tudjuk, hogy rosszabb-e mozgássérültnek lenni, mint cukorbetegnek, nem tudjuk megmondani, hogy miként osszuk el a rendelkezésre álló forrásokat a mozgássérültek rehabilitációja és a cukorbetegek kezelése között. Ha nem tudjuk meghatározni, hogy egy adott beavatkozástól várható javulásnak mekkora értéke van, akkor nem tudjuk eldönteni, hogy érdemes-e ezt a beavatkozást a társadalombiztosításnak finanszíroznia. 