„környezetszennyezés” címkével megjelölt bejegyzések

Környezetvédelmi tanmese

2010. március 20.

A környezetvédelmet elméletben mindenki jó ötletnek tartja. A gyakorlatban azonban sokan felháborodnak azon, ha az állam előírja nekik, hogy mit és mennyit fogyaszthatnak. Amikor néhány hónapja a globális felmelegedésről volt szó itt a blogon, hamar előkerültek az olyan vélemények, hogy „le akarják építeni az ipart” vagy „korlátozni akarják a fogyasztási szabadságunkat”.

Pedig vannak ötletes, jól kitalált, környezetbarát szabályozási mechanizmusok, amik senkinek a szabadságát sem korlátozzák. Talán meglepő, de az egyik klasszikus példa az amerikai gépkocsik üzemanyag-fogyasztási normáinak szabályozása. A történet azért is tanulságos, mert az is kiderül belőle, mi történik, ha hiányzik a politikai akarat a szabályozás betartatására. (tovább…)

A nagy leszámítolás

2009. december 12.

Majdnem napra pontosan tizenkét évvel ezelőtt született meg a Kiotói Egyezmény, amelyben 40 fejlett ország — köztük Magyarország — vállalta, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 5,2 százalékkal az 1990-es szint alá szorítja vissza. A megállapodás nem érte el a célját, részben azért, mert az Egyesült Államok a mai napig nem ratifikálta az egyezményt — miközben kibocsátása 17%-al magasabb, mint 1990-ben. A nemzetközi közösség a napokban Koppenhágában próbál újra megegyezni. Új egyezmény — hála az amerikai kvótakereskedelmi törvény megrekedésének a törvényhozásban — biztosan nem lesz, de remélhetőleg megegyeznek arról, hogy majd hogyan egyeznek meg a megegyezésről. Vagy valami ilyesmi.

Pedig nem lenne ez olyan bonyolult. A tudósok ma már egyetértenek abban, hogy a globális felmelegedés létezik és az ember okozza. Ma már a politikusok is kevésbé ellenkeznek. Kivételek persze vannak, mint például Amerika egyik legrémisztőbb politikusa, Sarah Palin, aki a jobb sorsa érdemes Washington Post hasábjain fejtegette a napokban demagóg ostobaságait. A szükséges technológiák is egyre inkább a rendelkezésünkre állnak. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy mennyit vagyunk hajlandók áldozni az éghajlatváltozás elkerülésére.

Ehhez persze tudnunk kell, hogy mekkora kárt okozhat a globális felmelegedés. De hogyan lehet ezt kiszámolni? (tovább…)

Félúton

2009. október 30.

Az alábbi képet Chris Jordan fényképész készítette néhány hete a Midway-atollon. Az atoll Hawaiitól 1850 km-re, az amerikai és ázsiai szárazföldtől pedig több, mint háromezer kilométerre fekszik.

(c) Chris Jordan

Az albatrosz-fiókákat szüleik a tenger felszínén lebegő műanyag-hulladékkal etetik, amit tévedésből tápláléknak néznek. Évente több tízezer fióka pusztul el emiatt.

A teljes fotósorozat itt tekinthető meg.

Az ökológiai lábnyom

2009. szeptember 26.

Tegnap volt a „Túllövés napja”, vagyis az a nap, amikor az emberiség éves fogyasztása már túllépi a Föld biológiai eltartóképességét. Az emberiség jelenlegi életszínvonalának fenntartásához 1,4 Föld erőforrásaira lenne szükség. Vagyis kevesebb, mint 10 hónap alatt elfogyasztjuk mindazokat a javakat, amiket bolygónk képes megtermelni és megújítani. Olyanok vagyunk, mint az a háztartás, ami októberre elkölti egész éves jövedelmét, és a maradék két hónapra kénytelen hitelt felvenni. A baj csak az, hogy egy idő után nem marad, aki kölcsönadna. Ismerős a dolog? (tovább…)

Környezetszennyezés és ateizmus

2009. szeptember 5.

A múlt héten a pápának megint sikerült kivernie a biztosítékot jobbérzésű embereknél. XVI. Benedek ezúttal ugyan nem az iszlám vallás gonosz és embertelen voltán elmélkedett, nem is az óvszerhasználat szerepét vonta kétségbe az AIDS elleni küzdelemben, és éppen nem holokauszttagadó püspököt fogadott vissza az egyházba. Egyszerűen csak az ateisták nyakába varrta a környezetszennyezést. Vajon melyik ujjából szopja a Szentatya ezeket az ökörségeket? (tovább…)

Tengernyi szemét

2009. január 24.

Az új év eddigi legszomorúbb olvasmánya az Economist év eleji melléklete a világ tengereinek állapotáról. A mérleg lehangoló: a nagy termetű halfajták állománya az elmúlt évtizedekben tizedére csökkent; a korallzátonyok negyede eltűnt és a maradéknak csupán 5 százaléka érintetlen; az előrejelzések szerint a század végére a tengerszint a globális felmelegedés miatt 0,8-2 méterrel emelkedik. Ez elég ahhoz, hogy víz alá kerüljenek a tengerparti strandok, lakhatatlanná váljon sok kikötőváros és egyes szigetországok eltűnjenek a térképről. A New York-i metrót el fogja önteni a tenger.

A legmegdöbbentőbb adat talán a tengerekben található szemét mennyisége. Az óceánok minden négyzetkilométere 18 ezer darab műanyagpalackot és egyéb szemetet tartalmaz. A Csendes-óceán közepén kettőszáz Magyarországnyi szemét lebeg a vizen. A tenger hatalmas futószalag: a Lisszabonban kidobott műanyagpalack könnyen az Antarktiszon köthet ki.

Az alábbi fényképek a Yucatán-félsziget turisták által viszonylag ritkán látogatott déli részén készültek. A közelben található a a Chinchorro-atoll, ami a világ egyik utolsó érintetlen korallzátonya. A rövid séta során lencsevégre kapott szeméthegy nem (csak) a helyieknek köszönhető: az esős évszak viharai itt vetik partra távoli országok szemetét is. (tovább…)

A világ tíz legszennyezettebb helye

2008. december 16.

A Blacksmith intézet nemrég kiadott jelentésében a környezetszennyezés egészségre legártalmasabb formáit ismerteti. Ezek között szerepelnek olyan jól ismert kockázati tényezők, mint a talajvízszennyezés, a bányászat, a városi légszennyezettség vagy a szennyvíztisztítás hiánya, és olyan kevésbé ismertek is, mint a beltéri légszennyezettség vagy az elhasznált ólom-sav akkumulátorok biztonságos elhelyezése.

Az intézet tavalyi jelentése a világ tíz legszennyezettebb helyét gyűjtötte össze. Mivel ilyen jelentés idén nem készült, lássuk a tavalyi listát. (tovább…)

Ökológiai katasztrófa kiskertben

2008. augusztus 19.

Az ember által okozott ökológiai katasztrófa egyik legsúlyosabb következménye a tömeges fajpusztulás. A borúlátó előrejelzések szerint az évszázad végére az állat- és növényfajok fele kipusztulhat. Mi itt, Magyarországon szeretünk úgy gondolni erre a problémára, mint ami elsősorban nem a nálunk, hanem távoli helyeken, például az Amazonasi esőerdőben élő fajokat érinti.

Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. Az elmúlt három évtizedben kisebb-nagyobb kihagyásokkal minden nyáron eltöltöttem néhány hetet az Őrszentmiklósi víztározó mellett. Bár ez nem statisztikai, csupán anekdotikus bizonyíték, idén nyárra érett be a felismerés, hogy a tó körüli ökológiai rendszer összeomlott. (tovább…)