„népbutítás” címkével megjelölt bejegyzések

A múlt héten a pápának megint sikerült kivernie a biztosítékot jobbérzésű embereknél. XVI. Benedek ezúttal ugyan nem az iszlám vallás gonosz és embertelen voltán elmélkedett, nem is az óvszerhasználat szerepét vonta kétségbe az AIDS elleni küzdelemben, és éppen nem holokauszttagadó püspököt fogadott vissza az egyházba. Egyszerűen csak az ateisták nyakába varrta a környezetszennyezést. Vajon melyik ujjából szopja a Szentatya ezeket az ökörségeket? (tovább…)

Egy tudományos kutatónak illik lépést tartania szakterülete irodalmával. Ennek legfőbb módja a szakfolyóiratok, tudományos közlemények rendszeres olvasása. Az embernek azonban rengeteg más elfoglaltsága van, ezért gyakran csak megkésve szerez tudomást fontos új felfedezésekről, eredményekről.

Így aztán csak most akadt kezembe a Wellness Magazin 2008. novemberi száma. A minden bizonnyal sokaknak hasznos tanácsokkal szolgáló tudományos folyóirat ígéretes új jógairányzatról számol be, ami azon a felismerésen alapul, hogy a nőknél a két agyfélteke a menstruáció ideje alatt „magas szinten harmonizálódik”. Nemcsak az agykutatásban, hanem a mindennapi életben is jelentős felfedezés ez; hab a tortán, hogy magyar kutatóknak köszönhető. Büszkék lehetünk! (tovább…)

Vasárnap nyilatkozott a Szólás szabadságának Demján Sándor vállalkozó. Demján a Reformszövetség egyik alapítója és anyagi támogatója. A tavaly novemberben alakult szervezet tagjai között vannak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő munkaadói szervezetek vezetői, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, illetve a Magyar Tudományos Akadémia volt és jelenlegi elnöke.

A szövetség gazdaságpolitikai javaslatokat dolgozott ki, melyek megvalósítása javítaná a versenyképességet, kordában tartaná a költségvetési hiányt és csökkentené az állami újraelosztás mértékét. Mivel az ország (már megint) reformlázban ég, az interjú ezeket az elképzeléseket mutatta volna be. A tévénézők ehelyett azonban ízelítőt kaphattak a jeles vállalkozó társadalomfilozófiai nézeteiből.

És hogy hogy jön ide a bioetika? A beszélgetés vége felé Demján ezt találta mondani: (tovább…)

Egy lelkes olvasó — mert úgy tűnik, ilyen is van — hívta fel a figyelmemet a Prospect magazinban nemrég megjelent cikkre, aminek a kivonata magyarul is olvasható a Metazinon.

A cikk szerint korunkat erkölcsi válság jellemzi, ami a liberalizmusnak köszönhető. Manapság erkölcsön csak jogok és kötelességek gyűjteményét értjük. Elfelejtettük, hogy régen az erkölcs az erényekről és a jó életről szólt. Amíg az ember teljesíti a kötelességeit és tiszteletben tartja mások jogait, a jelenleg uralkodó felfogás szerint senki sem szólhat bele, hogyan éli az életét. Ha esténként pornófilmet néz és megiszik hat üveg sört, az maximum undorítónak tartható, de erkölcstelennek nem. Ahogy John Stuart Mill megfogalmazta: amíg másoknak nem okoz kárt és képes saját életéről dönteni, úgy éli az életét, ahogy csak akarja. (tovább…)

Edward A. Ross amerikai szociológia-professzor 1914-ben megjelent The Old World in the New című könyvében arra figyelmeztette honfitársait, hogy a „silány minőségű” bevándorlók tömeges érkezése és szaporasága komoly veszélyt jelent az amerikai társadalom egészségére. Silány minőségű bevándorlóknak tekintette Ross többek között az oroszokat, a lengyeleket, a délszlávokat, az olaszokat — és a magyarokat. (tovább…)

A Katolikus egyház tanítása megkülönbözteti az enyhébb bocsánatos és a súlyosabb halálos bűnöket. Aki halálos bűnt követ el, az elveszti az isteni kegyelmet és kizáródik Isten országából — azaz halála után a pokolra kerül — hacsak persze előbb meg nem gyónja bűnét és el nem nyeri Isten bocsánatát.

Könnyen kárhozathoz vezethet a jól ismert hét főbűn elkövetése: ezek a kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, és a lustaság vagy jóra való restség. A főbűnök lajstromát Gergely pápa adta a Katolikus egyház katekizmusához a VI. században. Néhány hete — másfél évezreddel később — újabb hét tétellel bővült az üdvösség elnyerését leginkább veszélyeztető főbűnök listája.

(tovább…)

Betegeskedő nemzet vagyunk: az átlagmagyar évente 12,6 alkalommal szorul orvosi ellátásra. Nálunk valamivel jobban állnak a szlovákok (11,3) és sokkal jobban az osztrákok (6,7); a lengyelek pontosan fele annyi alkalommal fordulnak orvosukhoz, mint mi, a finnek pedig csak harmadannyiszor. Az OECD országok közül ebben a tekintetben csak Csehországnál (13,2) és Japánnál (13,8) állunk jobban. De nálunk a több gyógykezelés nem vezet jobb eredményre: a magyar férfiak és nők várható élettartama majdnem négy évvel marad el a csehekétől és majdnem kilenc évvel a japánokétól.

Mit lehetne tenni, hogy ritkábban legyünk betegek, tovább éljünk, de kevesebb alkalommal szoruljunk orvosi ellátásra — különösen, ha vonakodunk egészségtelen életmódunkon változtatni? Szerencsére egykori testvérországunk, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dübörgő gazdasága és áttörést áttörésre halmozó tudománya a segítségünkre lehet. Elég, ha ellátogatunk Észak-Korea gazdaságának hivatalos honlapjára, ahol rengeteg termék közül válogathatunk. Az egészségügyi kínálat különösen ígéretes. (tovább…)