Néhány hét híján három éve indult a blog — meglehetősen csigatempóban jutottunk tehát el ide, a századik bejegyzéshez. De ez eleve így volt tervezve. A gyakoribb megjelenés sosem tűnt reálisnak. Most a századiknál itt az ideje egy kis visszatekintésnek. (tovább…)
Megjelent a Humana emberi jogi magazin legfrissebb száma, amiben sok egyéb téma mellett szó esik a méltányos kereskedelemről, a prostitúció legalizálásáról és a szabad kultúráról. Engem a szervkereskedelemről kérdeztek. Az interjú itt is olvasható: (tovább…)
Egy felmérés szerint a szervátültetésen átesett
betegek harmada meg van győződve arról, hogy a műtét után
megváltozott a személyisége. E betegek szerint a új szervvel a donor
tulajdonságait és egyes esetekben emlékeit is megkapták. Egy újabb kutatásból az is kiderül, hogy a legtöbben
nem szívesen fogadnának el szívet egy gyilkostól még akkor sem, ha ez
lenne az egyetlen esélyük a túlélésre. De nem mindenki ilyen
válogatós: néhány hónapja egy vesebeteg internetes apróhirdetésen
keresztül talált megfelelő donort. (tovább…)
A minap levelet kaptam egy olvasótól, amit némi szerkesztés és a történetben szereplő személyek és intézmények anonimizálása után közzéteszek. A levél remekül illusztrálja az orvos-beteg viszony számos etikai problémáját: a beteg informálásának elmulasztását, az informált beleegyezés puszta formalitásként való kezelését, az etikai és jogi mulasztások orvoslásának kilátástalanságát.
Természetesen fogalmam sincs, hogy a történet egészében vagy bármely részletében megfelel-e a valóságnak. Miért döntöttem mégis úgy, hogy közreadom? Azért, mert bizonyos szempontból nem az a lényeg, hogy objektíve mi történt. Sokkal fontosabb, hogy a beteg szubjektíven hogyan éli meg az eseményeket, hogyan próbálja feldolgozni és megmagyarázni azokat. Kicsit nagyképűen fogalmazva: milyen narratívát sző a vele történtek köré.
Hozzá kell tennem, hogy valószínűtlennek tartom, hogy illegális szervkereskedelemről lenne szó. Az viszont bizonyos, hogy a magyar egészségügy egyik legnagyobb problémája az orvos és beteg közötti bizalom hiánya. Betegnek lenni bizonytalansággal, szorongással, gyakran kiszolgáltatottsággal jár. A felvilágosítás, az informált beleegyezés, a beteg méltóságának tiszteletben tartása nem nyűg, hanem a bizalom alapvető feltétele.
Jöjjön akkor a levél. (tovább…)
A világon évente körülbelül 66 ezer veseátültetést hajtanak végre, ami messze elmarad attól, hogy a becslések szerint egy milliónyi új vesére szoruló beteget ellássák. Az átültethető vesék hiánya minden országban egyre nagyobb probléma. Nem meglepő, hogy időről időre felvetődik, hogy a vesekereskedelem legalizálásával enyhíteni lehetne a hiányon. A vese-eladás azonban egy-két országot leszámítva mindenhol törvénybe ütközik. A legális piac hiányában virágzik az illegális szervkereskedelem.
A szervkereskedelem azonban nem új keletű probléma. Talán meglepő, de a XVIII. század utolsó évtizedeiben kiterjedt szervkereskedelem folyt. A mai vitákban használt pro és kontra érvek is előfordultak már akkoriban. Persze a felek nem a veseátültetés piacosításáról vitatkoztak, hanem a kiterjedt fogkereskedelemről. (tovább…)
Nem tudni pontosan, hogy Magyarországon hányan fekszenek kómában. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet tájékoztatása szerint évente több ezren kerülnek kómás állapotba és néhány százra tehető azok száma, akik huzamosabb ideig ebben az állapotban maradnak. Néhány hónap, illetve egy-két év után a beteg „felébredésének” szinte semmi esélye sincsen. Külföldről sincsenek megbízható adatok: egy másfél évtizedes jelentés 10 és 25 ezer közé teszi az Egyesült Államokban a kómás állapotban levő felnőtt betegek számát és négy és tíz ezer közé az újszülöttekét és gyerekekét.
Életben vannak-e vagy halottak a visszafordíthatatlan kómában fekvő betegek? Nem olyan buta kérdés ez, mint amilyennek első pillanatban látszik. Állatok esetében például a keringés, a légzés, a szívműködés leállását, illetve a hullamerevség beálltát, esetleg a hullafoltok megjelenését tekintjük a halál kritériumainak. Emberek esetében azonban az agyhalál beállta a manapság elfogadott kritérium. De miért? (tovább…)
Nepálban letartoztatták Amit Kumar-t, aki az Interpol szerint egy kiterjedt bűnszövetkezet feje. Ez a hálózat azonban nem kábítószerrel vagy fegyverekkel, hanem vesékkel kereskedik. (tovább…)
Magyarországon évente kb. 300 veseátültetést hajtanak végre, míg körülbelül ezren vannak várólistán. A dialíziskezelésen részt vevők száma hat ezer körül van. A dialíziskezelés kényelmetlen, fájdalmas, és jelentősen rontja az életminőséget: a betegnek hetente többször több órát kórházban kell töltenie, amíg átmossák a vérét. Emellett dolgozni, utazni, normális életet élni csaknem lehetetlen. Arról szemérmesen hallgatni szokás, hogy a várólistán levők közül évente hányan halnak meg, illetve válnak a transzplantációra alkalmatlanná. Ugyanakkor a művese-kezelésre szoruló betegek száma évente 6-8 százalékkal nő.
Az átültetésre használható, ideális vese fiatal, egészséges donortól származik. A motoros balesetekben elhunytak kiválóan megfelelnek, de a legjobb az élődonortól származó vese lenne. Magyarországon azonban 100 veseátültetésre csupán mintegy kettő élődonortól származó vese jut, míg például Norvégiában 40. Ez az adat megdöbbentő. (tovább…)
