Néhány hét híján három éve indult a blog — meglehetősen csigatempóban jutottunk tehát el ide, a századik bejegyzéshez. De ez eleve így volt tervezve. A gyakoribb megjelenés sosem tűnt reálisnak. Most a századiknál itt az ideje egy kis visszatekintésnek. (tovább…)
Ha az ember
őszinte akar lenni, el kell ismernie, hogy a nagyüzemi
állattenyésztés a modern civilizáció egyik legnagyobb átka. Nemcsak
azért, mert közvetlenül és közvetve is komoly egészségügyi kockázatai
vannak. Nemcsak azért, mert fenntarthatatlan, és hatalmas környezeti károkkal jár. Hanem azért is, mert
évente milliárdnyi érző lény felesleges szenvedését okozza.
Mit tehetünk, ha mégsem akarunk vegetáriánussá válni? Nos, egyre népszerűbb a humánus húsevés gyakorlata. Maguk persze most azt gondolják, hogy már megint milyen hóbortos dolgokkal foglalkozunk itt a blogon. Pedig már nálunk is egyre többen tudatos vásárlók — még ha nem is tudják, hogy a humánus húsevés elveit követik —, akik figyelnek arra, hogy az asztalra kerülő hústermékek biogazdaságokból származzanak, a helyi hagyományoknak megfeleljenek, olyan állatoktól, amelyeket nem tömtek tele antibiotikumokkal és más anyagokkal. De etikai szempontból elfogadható alternatívája-e a vegetarianizmusnak a humánus húsevés? (tovább…)
Egy mondás szerint a legtöbb könyv más könyvekről szól. Ebben a szellemben ez a bejegyzés egy másik bejegyzésről, és az ahhoz érkezett reakciókról fog szólni. Az előző bejegyzésben a nagyüzemi állattenyésztés közegészségügyi veszélyeiről és etikai kérdéseiről írtam. Amellett érveltem, hogy a húsfogyasztás visszafogásával nemcsak saját egészségünket óvhatnánk, hanem a sertésinfluenzához hasonló járványok kialakulásának veszélyét is csökkenthetnénk. A bejegyzéshez itt és máshol érkezett hozzászólásokra és emailekre talán érdemes részletesebben is válaszolni. (tovább…)
Nyakunkon a sertésinfluenza, és a magyar hatóságok szokásos formájukat hozzák. Az egészségügyi miniszter szerint a vírus csak ősszel érkezhet Magyarországra, holott Ausztriában és Olaszországban már megjelent. Egy több milliárd forintos állami támogatással felturbózott magáncég úgymond heteken belül elő tudná állítani az oltóanyagot, csak éppen, hmm, nincs vírusa, ami alapján el lehetne kezdeni a munkát. Az állami tartalékban levő antivirális gyógyszerkészlet mennyisége pedig — demokratikus országokban egyedülálló módon — államtitok.
De hagyjuk most ezt.
Gondolkodjunk inkább el azon, hogy mit tehetnénk, hogy elkerüljünk
egy valódi világméretű influenza-járványt — mint amilyen a Föld
lakosságának húsz-negyven százalékát megfertőző, 50-100 millió ember halálát
okozó 1918-as spanyolnátha volt. Ha a sertésinfluenzával
szerencsénk is lesz, előbb-utóbb minden valószínűség szerint meg fog
jelenni egy ilyen „szupervírus”.
Nos, a megoldás nagyon egyszerű. Ha mindannyian vegetáriánusokká válnánk, nem kellene katasztrofális járványoktól tartanunk. (tovább…)
