Az emberek, ha rólam van szó, általában nem a technológiára gondolnak. Természetesen nekem is vannak kütyüjeim, telefonom, laptopom, internetelőfizetésem. De ez inkább mellékes az én életemben, egyfajta háttérzaj. Ezt a barátaim tudják a legjobban. Sokan álmodozónak tartanak, vagy elvarázsoltnak. Mások tudják, hogy csak másra szeretek koncentrálni: a környezettudatosságra, a fenntarthatóságra. Arra, hogy természetközeli legyek mind az életstílusomban, mind az életteremet, mind pedig a táplálkozásomat tekintve. Ez utóbbi a legfontosabb számomra.
Ez azonban nem jelenti sajnos azt, hogy teljesen meg tudok szabadulni a modern világ hívságaitól. Felhasználói szinten rendszeresen böngészem az internetet, az enyémhez hasonló bioblogokat olvasok, jó üzletek után kutatok és értékeléseket olvasok, recepteket mentek el a böngészőben, vagy nektek írok cikkeket.
Épp ezért, úgy mint ahogy bárki másnál lenne, nálam is kisebbfajta pánikrohamot okozott, amikor tönkrement a számítógépem. Nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem fokozatosan, de mivel nem értek hozzá, ezért nem tudtam olvasni a baljós előjelekből. Először csupán kezdett lelassulni a rendszer, egyre hosszabb és hosszabb idő kellett ahhoz, hogy bekapcsoljam. Egy idő után már a programok is lassabban töltöttek be, a legvészjóslóbb jel azonban az volt, amikor mindehhez már furcsa hang is társult, és nagyon elkezdett melegedni néha a laptopom minden látható ok nélkül.
Amikor kezdett súlyosbodni a helyzet, akkor jöttek a mindenféle hibaüzenetek, amik olykor felugrottak, de megmondom őszintén, nem igazán értettem, mit jelentenek, ezért csak kikapcsoltam őket, vagy amikor nem lehetett, akkor félretettem őket az asztalon. Elég idegesítők voltak, mert mindig zavaró hang is társult hozzájuk, de csak akkor változott a bosszúságom félelemmé, amikor magától lekapcsolt a gép. Ez általában azzal társult, hogy megállt hosszabb időre és elkezdett zúgni és forrósodni, amiről már korábban is írtam az előző bekezdésben. Kékre változott a képernyő, amit szaknyelven kék halálnak neveznek, aztán vagy újraindult a Windows, vagy pedig egyszerűen csak leállt. Később már egy ideig nem is lehetett utána bekapcsolni se, ilyenkor mindig félretettem a számítógépet reggelig, hátha megjavul.
Ekkor már annyira megijedtem, hogy mindent, amit írtam, kétszer is elmentettem percenként, nehogy végleg elvesszen, és a legfontosabb dolgokat elkezdtem pendrive-ra lementegetni, mert többször is előfordult, hogy egy ilyen katasztrofális újraindulás után egész egyszerűen nem találtam meg azt, amin épp dolgoztam, és teljesen elölről kellett kezdenem mindent, ami lassan az őrületbe kergetett.
Emellett elkezdtem valamit, amit azelőtt soha életemben nem tettem: a számítógépről beszélgettem pár ismerősömmel, akik jobban értenek hozzá, mint én, és szabadidőmben olykor laptop szervízeket kerestem az interneten. Először úgy éreztem, hogy a teljes sötétségben tapogatódzom, nem igazán találtam fogódzókat, hiszen nem ismerem ezt a nyelvezetet és a hozzá tartozó fogalmakat, csupán körülírni tudtam a dolgokat, amiket tapasztaltam, és azt se mindig értettem, hogy mit olvasok a témában. Nem is mertem egy darabig felkeresni szakszerű segítséget, mert nem tudtam igazán, hogy kiben bízhatok meg, vagy hogy egyáltalán van segítség. Furcsa módon attól tartottam a leginkább, hogy nem tudtam pontosan melyik szakszervizbe kellene vinni a laptopot, mert mindenhol a típust és a márkát jelezték, én pedig nem tudtam, hogy az enyém milyen, mert úgy örököltem már használtan, és akkor is régebbi volt, amikor megkaptam, a márkafelirat már régen lekopott róla, mire hozzám került.
Azt hittem, hogy új számítógépet kell majd vennem, amitől viszolyogtam, nem csak azért, mert eleve nem is nagyon érzem magamhoz közelinek az egész technológiai mizériát, hanem mert egyrészt nagyon drágának találom, másrészt pedig már megszoktam az én régi laptopomat, és nem szívesen váltam volna meg tőle, és a rajta tárolt adatoktól. Inkább abban reménykedtem, hogy meg lehet még menteni, mert már évek óta arra gyűjtöttem a kedvenc cikkjeimet és weboldalaimat, és már megszoktam azt is, ahogy a klaviatúra ki van alakítva, egész gyorsan tudtam már rajta gépelni is.
Aztán végül az egyik ismerősöm ismerőse, aki jobban képben van a témában tudott nekem segíteni. Személyesen ajánlotta az egyiket az asus szervizek közül, amire korábban már én is rábukkantam, és ami egyébként a képek és a weboldal alapján nagyon szimpatikus volt. Ez az ismerős egyben megmutatta azt is, hogy hogyan kell megnézni a rendszerben, hogy milyen típusú a számítógép (mint kiderült, pont asus), de biztosított róla, hogy a legtöbb helyen azért sokféle gépet tudnak szervizelni, és nem kell emiatt különösképp aggódnom. Pont ezen a helyen például az asus szervizen kívül foglalkoznak acer, dell, fujitsu, hp, lenovo, msi, samsung, sony és toshiba eszközökkel is, szóval amennyire én meg tudom ítélni, eléggé lefedik a lehetőségeket.
Mindezen kívül a honlapjuk elég részletes és naprakész tájékoztatást nyújt a szolgáltatásaikról, hogy milyen problémákkal tudnak segíteni, és hogy milyen árkategóriában kell terveznie annak, aki a laptopjával, vagy asztali számítógépével segítségre szorul. Abban az esetben pedig, ha valaki ennél specifikusabb dologgal jelentkezi, akkor még írhat is nekik, vagy betelefonálhat az üzletbe, és személyre szabott választ kaphat gyorsan és szakszerűen. Én a habitusomból adódóan inkább bementem személyesen az egyik telephelyükre (kettő is van Budapesten!) és ott beszélgettem az egyik munkatársukkal, akinek később be is vittem az én hányatott sorsú számítógépemet. Bár első látásra meg tudták mondani, hogy nem egy mai darab, de megnyugtattak, hogy mindent megtesznek majd, hogy megmentsék, vagy hogy legalább az megmaradjon a személyes adataim közül, amit rajta tároltam. Ebben az esetben természetesen felajánlották a segítségüket az új laptop kiválasztásában is, és a telepítésben és a dolgaim átmentésében, szóval igazán teljeskörűnek tartottam a szolgáltatást.
Végül viszonylag hamar értesítettek, hogy sikerült helyrehozni a számítógépet és most egész stabilan működik, de azért akkor, amikor elhoztam, figyelmeztettek rá, hogy előbb-utóbb sajnos végleg el tudnak öregedni a számítógépek, egyre gyakoribb karbantartásra lehet szükség és a problémák is egyre sűrűbben fognak előfordulni vele. Ezt könnyű volt tudomásul venni, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam és bőven is írtam a tortúráról, amit a szervizelés előtt át kellett élnem.
Most azonban egyelőre vidáman és aggodalmak nélkül tudom használni épp úgy, ahogy azt korábban tehettem, és csak ritkán tapasztalom a korából eredő hibákat. Kell majd egy nagy levegőt vennem majd azelőtt, hogy ha végül úgy döntök, hogy lecserélem, azonban bízva bízom benne, hogy a pcmentor egy olyan asus szervíz, amiben megbízhatok, szívesen és melegen ajánlom bárkinek, akinek kisebb vagy nagyobb problémája támad a számítógépével, és amikor új laptop után nézek, akkor rájuk fogok majd támaszkodni a kiválasztásakor, mert megbízhatok a profi szakvéleményükben.